Bamber, masnap Nurnberg. Na meg a vihar

Nos, johet a kovetkezo fejezet. Lassan egy hetes utunk vegere erunk, kozelitunk Nurnberghez. Szelsebesen. Csak meg egy megallo, nem tobb. Ez pedig Bamberg. De errol mintha mar irtam volna, igaz, csak emliteskeppen, hogy kollegina innen hozott nekem – szigoruan – termekmintanak fustolt barna sort. Nem is egyet ugyebar, hanem egybol negyet, negy kulonbozot. Most sajnos nem hoztak nekem ujabb bemutatasra kerulo italt/etelt, de nem is kertem.

Annyi az egyetlen “problema” Bamberggel, hogy eleg rossz helyen allunk meg a hajoval. Jobbra raktarepuletek sorjaznak, balra pedig…

Eloszor azt hinne az ember, korahu, szepen rendben tartott hazak...
Eloszor azt hinne az ember, korahu, szepen rendben tartott hazak…
... es ennel nagyobbat nem lehet tevedni.
… es ennel nagyobbat nem lehet tevedni.

Szoval itt allunk minden alkalommal, amikor Bambergben van turajuk a vendegeknek. Mert sajnos maga a varos nem hajozhato. Igy ok buszra szallnak, es irany a kozpont. Mi pedig itt varunk rajuk feszulten, tettre keszen. Ja, es van bicikli turajuk is, a helyi Sorkertbe (???) meg vissza. Ami nem is hangzik rosszul, cserebe jol! Neha megesik, hogy a vendeg nem tudja a hatarokat (marmint nem az ivasban, hanem a kerekparozasban), es leesik, eldol. Akarcsak ez alkalommal. Igy Kedves Vendeg es Felesege a helyi Turavezetovel taxit fognak, s irany vissza a hajo azonnal, mert ez nem lesz igy jo, nem tud tekerni. Visszajottek, megbeszeltuk, mi-hogy tortent. Es ekkor jon a kerdes: Na de mi lesz a kerekparokkal? Valahogy vissza kene oket hozni. Adam?

Hat persze, ki mas?! 🙂 Kell szereznem egy cinkostarsat, aki elkot velem ket bringat, es leszallitja idoben a hajora. Ja, hogy a hajo papiron 27 perc mulva indul? Ja, hogy ebbe ferjen bele egy taxi-rendeles, maga az ut odaig, a bringak megfujasa, es tekerjunk vissza a hajora. Minderre 27 perc. Kosz. Dehat a megrendeles az megrendeles, ez a hatarido, nincs valasztasom. Valasztasunk mostmar. Merthogy Mr. Rock (Chief) mellemszegodott. Nagyon jo arc! De vissza a kuldeteshez!

1. pont – Taxi rendeles.

Egy kicsit nehezkesen megy itt nemet nyelvteruleten, hiszen az angol a legtobben is csak tajszolassal torik. Es meg inniuk sem kell hozza, ez a nagyobbik problema. Beretelik 2-3 percbe, mire elmagyarazom neki, hogy mikor hova. Bayerhafen, right now, as soon as possible! Ertekes masodpercek, percet vesznek karba…

2. pont – Oltozes.

Nem kell ehhez tobb, mint 3 perc. Szobaba le, gyors csere, recire fel. Ennyi.

3. pont – A varakozas.

Na igen. A taxira varni kell. Egy-ket percet. Meg meg parat. Es meg egy kicsit. De megerkezik, hurra! Van meg 18 percunk a hataridoig. Kivitelezheto? Haaat

4. pont – A taxiban.

Soforunk egy atlagos nemet forma. Nagy szakall, nagy hassal, mely hanggal. Atlagos. Es nem siet. Mondjuk neki, hogy elnezest, de mi idore dolgozunk, egy kis sebesseget meg tegyen ra.

– Ja, ja, ja, naturlich! – hangzik a valasz, de semmi nem valtozik…

– Please, bitte.

– Ja, ja, naturlich! – ismet, de semmi. Feladom. Nem fog menni ez a munka. Nagy a tav, rovid az ido, lassu a transzfer. Lehet jobb lenne futva 😀

De maradunk, kivarjuk az utat. Meg 12 perc. Es megall. Lehuzodik jobbra, leallitja az orat, a kocsit. Es tokeletes angollal megszolal. Ott, a bal oldalon van a fobejarat, a mellett talaljuk az egyiket, a masiket meg egy kicsit odebb.

5. pont – A lopas.

– Fenyes nappal lenyulni ket bringat? Hulye vagy? Itt, mindenki szeme lattara?

– Miert ne, ugyan mar, ki venne eszre? Mindenki csak jar-kel, senki nem figyei a gepeket. Sima rizsa, bizz bennem.

– Nem is tudom. Ez akkor is rizikos. Egyikunk sem idevalosi, meg csak nem is vagyunk nemetek. Es ha rajtakapnak, ha lekapcsolnak? Bevisznek, es buktuk az egeszet. Se bringa, se koszonom, se hajo, se vendeg, semmi.

– Jaj, ne csinald mar a feszkot. Odamegyunk, kinyitjuk a zarat valahogy (nalatok van a kulcs agyasok – a szerk.), aztan elhajtunk, mintha mindig is a mienk lett volna. Menni fog?

– Nem is tudom.

– Jol van. Akkor csak elvisszuk oket, ennyi. Gyere, nyitom a tied eloszor. Aztan majd mutatom az utat.

A zar – meglepo modon azonnal – kinyilt, igy felpattantunk a paripakra, es lassan kigurultunk veluk a csatornaig, hiszen amellett tekerve vissza tudtunk menni a megrendeloig.

My name is Rock. Mr. Rock!
My name is Rock. Mr. Rock!

8 perc 41 masodperc. Ennyi maradt. Amint kiertunk az egyenes, viz-menti szakaszra, full gaz, irany elore. Emlekszem, a hangsebesseg hatarait suroltuk mar, hogy idoben visszaerjunk. Lehetetlennek tunt. De meg kellett probalni, nagyon sok forgott kockan. Hajtottunk, mint akiket uldoznek. De kozben nem, csak mi ereztuk ezt. De az ido szoritott. 5 perc. 4 perc, 3 perc, s az ido egyre csak kevesebb lett… 2 perc, 1 perc. 55 masodperc. 50, 49, 48, 47, 46…

Es megcsinaltuk!!! Maradt meg 32 masodpercunk! Idoben visszaertunk. Kuldetes teljesitve! Nem volt egy setagalopp, megizzadtunk. De siker koronazta az utat! Es ez a lenyeg.

Gyorsan feltettuk a gepeket a helyukre, es mar el is hagytuk Bamberget, szepen, lassan, feltunesmentesen!

Egesz este hajoztunk, reggelre pedig mar Nurnbergben alltunk. Szinte olyan, mint Bamberg, marmint amit a hajorol latsz. Itt is a csatornan allsz, jelen menetirany szerint balra az erdo, a nagy erdo, es megtobb erdo. Utana autopalya, majd erdo. A varos szive messze van. Taxi, nincs nagyon mas opcio. Vagy futas. En tavaly az utobbit valasztottam. De ma biztosan nem. Hiszen veget is er utunk ezekkel a vendegekkel, a mai nap az utascsererol fog szolni. Ja, es a gyakornokrol, aki jon, hogy en tanitsam be… Erdekes lesz, de kihivas elfogadva! Mit er az elet akadalyok, nehezitesek nelkul?

Szoval, a napi szokasos feladatok melle, amik szerencsere mar azert gordulekenyen mennek, megha nem is tokeletesen, kaptam egy szemelyt, akinek ezt pontosan, erthetoen, lassan, lepesrol lepesre el kell magyaraznom. Es itt jon a jutalom-falat: angolul! Hiszen amig o nem tanul meg magyarul, en pedig nem fedem fel elotte horvat nyelvtudasom, addig csak igy fog mukodni. Nem lesz egyszeru, de azert menni fog!

Vendegek mennek, vendegek jonnek, bucsuzas-koszontes egy mondaton belul, tenyleg csak a szokasos dolgok. Kiveve, hogy tanitanom kell kozben. De megy ez neki, ez meg talan a legkonnyebb resze a recepcios eletnek. Elmondani, mi hogy mukodik, mit kell kitolteni, visszahozni. Kesobb jon majd a finom falat, addig csak elvezze ki azt a tudast, amit a mai nap gyujt 🙂

Megjegyzem, egesz gyorsan eltelt a nap.

Hianyzik. Nem kicsit, cserebe nagyon! Ra gondolok, ot latom. Amikor ir, megdobban a szivem, mosoly szokik az arcomra. Ujra. Vegre. Meg 18 nap!

Este irany a varos, nyakamba veszem a labaimat. Igen, gyalog, azt a legalabb fel orat. Zenet hallgatva kozben, gondolkodo-uzemmodba kapcsolva. Hogy mit hogyan kene megtanitanom, hogy kene mutatni, mit kene atvenni, milyen sorrendben. Nem egyszeru azert, ezt mar az elso napon lattam. De elvallaltam, orommel, szivesen, igy vegig is csinalom! Nem hatralunk meg! 15 perc seta utan villamosmegalloba botlok. Kicsit ertetlenul nezem a nemet feliratokat, leirast meg megallokat. Igy inkabb megkerdezek egy helybeli lakost. Baratunk gyuros, izompolo, rovidnaci, napszemcsi (kozeleg az este, kicsit felhos az eg…), magat kihuzva kozelit. Leszolitom, hogy ez a villamos esetleg bevisz-e a varosba. Azt mondja, ja, teso, majd lekezel velem, s tovabb all. En meg ott vagyok egyhelyben, hirtelen nem ertettem, mi tortent. De vegulis ez is egy valasz.

Felpattanok a vilire, megyek vagy 10 megallot (meg jo, hogy nem setaltam, soha nem ertem volna be), majd a palyaudvar mellett ugy dontok, eleg lesz, irany a szabad levego, gyalog veszem be a varos szivet! Es tenyleg. Ez mar egy kicsit ismerosebb kornyek. Tavaly itt futottam visszafele, a foteren keresztul. De most eloszor ezt a kis tornyot pillantom meg, s tudom, nem tevedtem el.

Ez a torony egy biztos kiindulasti pontot adhat mindenkinek. Nem nagyon lehet elteveszteni
Ez a torony egy biztos kiindulasti pontot adhat mindenkinek. Nem nagyon lehet elteveszteni

Igy hat, mivel mar tudom merre jarok (mert tavaly itt futottam 18 kilometert egy este, s erre jottem vissza), nekiindulok a setaloutcanak. Konkret cel nincs, csak valahol leulni, vacsorazni, relaxalni. De nehez ilyen helyet talalni itt. Ez a varos nyuzsog, mozog, el. Fiatalok, idosek, gyerekek, felnottek, parok, szinglik, csoportok, mindenki van itt, es mindenki jol erzi magat. Nincsenek rendbontok, kulturaltan szorakozik!

A nyuzsgo utca. Bar itt meg pont csendes volt
A nyuzsgo utca. Bar itt meg pont csendes volt
Es az elozo kepnek a folytatasa is itt van :) Sajnos ezen a reszen nem lehet hajoval kozlekedni...
Es az elozo kepnek a folytatasa is itt van 🙂 Sajnos ezen a reszen nem lehet hajoval kozlekedni…
Nem nez ki rosszul, barmi is az :)
Nem nez ki rosszul, barmi is az 🙂
Kezdenek gyulni az emberek. Es ez meg semmi
Kezdenek gyulni az emberek. Es ez meg semmi

20150707_212542Az utcak tele vannak helyiekkel, turistakkal vegyesen, megis egy pillanat alatt ki lehet szurni, hogy ki idevalosi s ki nem. De itt ez nem szamit. Nekem sem volt semmi kulonosebb celom azon kivul, hogy valahol egy jot vacsorazzak vegre. Csak hat nem olyan konnyu azert ures helyeket talalni Nurnberg belvarosaban, este, hetvegen. Minden tele. Nagyon el. Vegul azert csak talaltam egy helyet, nem is akarhol. A foter sarkaban egy hangulatos etterem, a templom labanal. Piros-feher kockas terito. Hmmm 🙂

Mindenkinek ajanlom! Normalis ar, jo kaja, gyors kiszolgalas
Mindenkinek ajanlom! Normalis ar, jo kaja, gyors kiszolgalas

Hat, akkor foglaljunk helyet. Alig tettem le magam a teraszon (teren, Te, gondolkodj mar, hat hol van itt terasz – a szerk.), azonnal jott a pincerno, hogy mit hozhat inni. Mondom, egy sort szeretnek kerni, valamint az etlapot.  Elnezelodok egy kicsit a rendeles utan, de a sor szinte azonnal elem kerul az etlap tarsasagaban. Hirtelen nem tudtam mi tortent, olyan gyorsan kihoztak. Aztan kapcsoltam! Kinyitottam, megneztem, mit adnak ingyen. Hat semmit. Igy kertem egy 250g-os marhahus pogacsat, fott krumplit tejfollel megontve, meg egy fincsi kis salit koretnek, egy szelet pirotott fokhagymas kenyerrel.

A mai menu
A mai menu

Nagyon finom volt! Ugy erzem, ha idom engedi, ide meg vissza fogok terni, a hust nagyon csinaltak. Pfuuu. Ha most belegondolok, ehes leszek, inkabb lepjunk is tovabb.

Terveztem, hogy meg beulok egy fagyira valahova, csak hat ezt az otletemet elfujta a szel. Meg elmosta az elso. Vagyis elvitte a vihar. Egyszer csak ott termett, a kis mocsok, szo nelkul osont az ej leple alatt, eszrevetlenul.

Nem lathattunk semmit. Olyan volt, mint amikor este sotetedik. Szepen, lassan.
Nem lathattunk semmit. Olyan volt, mint amikor este sotetedik. Szepen, lassan.
Halkan megjegyeznem, hogy ott a templomtol jobbra volt szerencsem vacsorazni. A latvany: megfizethetetlen.
Halkan megjegyeznem, hogy ott a templomtol jobbra volt szerencsem vacsorazni. A latvany: megfizethetetlen.

20150707_221449Hogy aztan, a sotetben meghuzodva, varja, mig (es most megszakitjuk adasunkat rendkivuli hireink miatt. Ereztek mar ugy, mikozben csinaltak valamit, hogy ez egyszer mar megtorent Onokkel? Hogy pontosan ugyanez, ugyanigy, ugyanott? Mondjuk vezet egy blogot, s eppen az aktualis reszt szerkeszti, kozben zene szol (Alb Negru ft. Ralflo & Rares – Mi-e sete de tine), a telefonja megprobal kapcsolodni a szlovak halozathoz, s egyszer csak a fejebe hasit, hogy baszki, ez mar megtortent egyszer! Mikozben lehetetlen, hiszen elotte meg nem vezetett soha blogot, foleg nem errol a reszrol, nem ezt irva. Talan megalmodta a jovot? Csak egy kis reszet? Nem tudja, de hogy egy kicsit magahoz kap, hogy baszki, ez mi volt, ezt mar atelte, de fizikailag lehetetlen, hogy ez megtortent. Szoval, mi az igazsag? – a szerk.) a gyanutlan jarokelo eleje nem er, hogy ravethesse magat, mint oroszlan az alvo gazellara. Egyik percben meg vigan setalok es keresem a legjobb fagyizot, par lepes mulva az eg kifeherul, egy rohadt nagy villam cikazik keresztul, hatalmas robajjal maga mogott, majd jon az egi aldas.
20150707_221622 20150707_221719De meg mekkora, milyen intenziv! Nem csak zapor, zivatar. Eso a legjavabol. A setaloutca tuloldalara nem lehet atlatni – pedig azert egy setaloutca nem annyira szeles. Azonnal, mint a filmekben, az utca ures, minden szek behordva az ettermekbe, napernyok osszecsukva, ajtok-ablakok zarva. Mindenzt 1-2 perc leforgasa alatt, mintha mindig is erre gyakoroltak volna. Lehet igy van. Mi pedig, vetlen szemtanuk, allunk egy beugroban, varva, mikor all el az eso.

Hat egy ideig nem akart, de aztan alabb hagyott. Igy hat, felelmet megveto batorsaggal kiugrottam a fedezekbol, hogy a fenevad szeme lattara, megprobaljam kijatszani pillanatig lankado figyelmet, s biztonsagosabb helyre jussak, a hataskoren kivulre. Tettem vagy 20 lepest, egy igazi hosnek ereztem magam. Erre nem elall az eso? Es addig nem megaztam? Na ez az en szerencsem… Visszagyalogoltam a toronyig, fogtam egy taxit, es hazavitettem magam. Azert mennyire fura, reflexszeruen mondom azt, hogy haza. Mindjart otthon vagyok, majd megyek haza, itt lakom. Ezek mar nem a csaladi, szuloi hazra vonatkoznak. Mire visszaertem a hajohoz, az eso mar teljesen elallt, cserebe az egi haboru megmaradt. Igy hat felmentem egy kicsit a tetore, hogy csak nezzem, mit muvelnek odafent.

Ilyen volt a hajo tetejerol...
Ilyen volt a hajo tetejerol…
... majd kesobb ilyen lett...
… majd kesobb ilyen lett…
... majd ilyenne alakult...
… majd ilyenne alakult…
... hogy vegul visszaterjen eredeti mivoltaba.
… hogy vegul visszaterjen eredeti mivoltaba.

Vagy fel orat toltottem ott, mire ismet elkezdett estni, igy hat visszahuztam magam a szobamba. Felhivtam azt a szemelyt, aki egesz nap a fejemben jar. Csodalatos volt hallani meseszeru hangjat. Megnyugtatott. Talan meg az eg is megnyugodott ezzel egyutt. Mosolyogtam, nem tudtam abbahagyni. Nem tudom mennyit beszelgettunk, de nagyon jo volt. Miutan elbucsuztunk, eljott az alvas ideje. S ezzel zarom ezt a hosszu, harom napos etapot. Mosollyal, boldogsaggal, szep dolgokkal. Vele! Veled!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s