Vienna day 1

Nos. Haladunk, Kedves Nezoink, Olvasoink, Hallgatoink (miota vagyunk ketten? – a szerk.). Mar csak par nap, es elerunk utunk vegehez, Budapestre. Onnan nekik nincs tovabb, nekunk viszont egeszen Amszterdamig, Koblenzben ejszakazva, ami szamomra a legjobb most! De ne siessunk ennyire elore, hisz az meg azert messze van, sok viz lefolyik meg addig a Dunan, hogy valami ideillot mondjak.

Becs. Vienna. Wien. Magyarul. Angolul. Nemetul. Nem fogok senkinek sem tortenelem orat tartani most, legkozelebb talan. Alapveto dolgokat mindenki tud, Ausztria fovarosa, a Duna szeli “kette”, blablabla… Nem ezert jottem ide. Igazabol nem is jottem, hiszen hoztak, es nem is volt mas lehetosegem, de tenyleg. Igy hat, ha mar itt vagyunk, elvezzuk ki az idot. Termeszetesen nap kozben, mikor szunetem volt, eppen hajoztunk, mert hat mert ne. Aztan, mikor ujra visszamentem dolgozni, mar kikotottunk, s mindenki ment kifele – vendegek, szemelyzet egyarant. En meg szinte egyedul maradtam a recepcion, de meg az egesz hajon is. Meses volt! De eltelt a nap.

Sokat gondolok Ra, egyre tobbet. Hianyzik. Egyre jobban. Megfogott. Teljesen, elso latasra. Meg nem is talalkoztunk igazabol, de mar ennyire hianyzik. Felfoghatatlan meg, hogy lehetseges ez. De nem is akarom felfogni, hiszen boldog vagyok! Mosolygok, nevetek, s ezt Neki, Neked koszonhetem!

Igy azert kicsit gyorsabban telik a nap mindig. Es hipp-hopp, mar vege is a muszaknak, este 8 ora van. Gyuri bacsival meg A Fonokkel megbeszeljuk, hogy 10 ora korul kiugrunk a Praterbe. Siman beleeggyeztem, itt meg halvany lila gozom nem volt arrol, mi fog ott varni. Ut kozben derult ki, hogy a Prater nem csak annyi, amit az ember messzebbrol lat. Mert az egy oriaskerek, es kesz. Na bumm. Ez lenne ekkora szam? Ilyen mar van Budapesten is, a Deak Ferenc teren. Aztan kicsit tisztult bennem a kep. Hat itt vidampark lesz! Es telitalalat! Egy vidampark fenyei-hangjai ertek el bennunket es szivtak egyre beljebb es beljebb.

Nem mondhatom magam olyan hatalmas vidampark-latogatonak, talan ha eddig egyszer voltam meg Budapesten a fovarosban, meg hat a bucsukban videken! Na de ez! Itt van minden. Kezdesnek, csak hogy formaba jojjunk, Extasy. Nem, nem a drog. Vagyis nem olyan formaban. Biztos vannak ra szakszavak, en most nem veszodom veluk, sajat nyelven fogom leirni. Egy korhinta-szeruseg, csak nem szekek, hanem 4-4 szemelyes ulesek vannak. Egy agon 4 darab. 4 ag van. Az 16 ules, 64 emberre. Na bumm. Fonok mondja, menjunk, kezdjuk ezzel. Gyuri bacsi:

– Na neeeeem. Hulye vagy? En erre fel nem ulok, semmi penzert! Na azt mar nem, en nem, en biztos.

– Jaj, ugyan mar, ne legy felenk (nem ezt a szot hasznaltad, Te is tudod – a szerk.), jo lesz! – mondtam en nagy batran, mit sem sejtve, mi var ram.

– Erre nem megyek. Tudod mi ez?

– Lovesem nincs. De mindjart megtudom 🙂

– Ez megy vagy szazhusszal is, forgat jobbra balra, rangat, tol. Aztan meg at is fordul!

– Na, akkor irany! – adtam ki a parancsot, mire Fonokkel elindultunk, de Gyuri bacsi csak nem volt hajlando jonni. Igy o megkapta a vallfa szerepet, tarca-telefon-apro-ruha-minden hozza vandorolt, mi pedig helyet foglaltunk. Par perc varakozas es erdeklodes – mi ez, mit fog csinalni, merre megy, milyen, hogyan, mennyire – utan rankcsuktak a biztonsagi keretet, a vezeto valamit mondott nemetul, es elinditott minket.

Mar az egesz ott kezdodott, hogy hatrafele mentunk. Eloszor csak lassan, szinte mar finoman kanyarodva. Aztan kezdett begyorsulni, rangatni. Egy kicsit gyorsabb, meg egy kicsit gyorsabb, meg meg egy kicsit, es meg egy kicsit. Es aztan mar k…a gyors a vegen. Az, hogy lasd is, merre vagy arccal, keptelenseg. Es mikor mar erzed, hogy ennek nem lesz vege, jon a csavar. Elkezd dolni az egesz, es raeszmelsz: ez fejre fog allitani. Eloszor csak kicsit dont, aztan meg egy kicsit, es meg egy kicsit. Nem figyelsz oda, es mar minden forditva van. A plafon leszakadt, a padlot meg valaki felragasztotta az egre az emberekkel egyutt. Es ugyanolyan gyorsan porog meg itt is, nem lassitana, de nem am. Aztan egy ido utan meggondolja magat. Es lassul. Es meg lassabb, es meg lassabb. Es megall. Fejjel lefele (!!!). Es ott allunk egy percet, logva a levegoben szinte. Aztan megindulunk vissza. Lassan. Gyorsabba. Meg gyorsabban es meg gyorsabban. Es meg mindig fejjel lefele vagyunk. Lehet elfelejtettek, hogy mi itt vagyunk? De aztan elkezd minden visszaterni a “rendes” kerekvagasba, az emberek visszaalltak a helyukre, padlo-plafon a helyen. Jol van, ez meg mindig a Fold.

Vegeztunk, kiszallunk. A vigyort nem lehet lekaparni az arcomrol. Gyuri bacsi nem hiszi el, hogy ezt mi megtettuk. Neki ez sok. Irany tovabb, var a kovetkezo! Ami nincs is messze, egy epulettel elorebb, a tuloldalon.

Eloszor nem erted. Kozelebb mesz, es meg mindig nem esik le. Amikor beszalsz, es elkezdodik, akkor fogod fel...
Eloszor nem erted. Kozelebb mesz, es meg mindig nem esik le. Amikor beszalsz, es elkezdodik, akkor fogod fel…

A nevet sajnos nem sikerult megjegyeznem, szamomra csak Superman-nek marad meg. Itt ponto forditott volt a szitu, Gyuri bacsi akart menni, Fonok nem, semmikeppen, meg ha fizetukakkorsem. Igy hat, en, mint ujonc, a fiatalsag megtestesitoje (mert ok olyan venek mar – a szerk.), mentem itt is. Mert miert ne? Mar nagyon bennem volt a pezsges, menjunk mindenhova, probaljunk ki mindent!

Megvettuk a jegyeket, Fonokot par percig szertarosnak neveztuk ki, es beballagtunk a “kocsikhoz”. Na de varj, hiszen ez nem kocsi. Megcsak nem is hasonlit ahhoz. Mi a halal ez?

– Gyere, ne aggodj, Fonok hulye, minden baromsagot beszel, jo lesz.

Neztem, forgattam a fejem, hogy ebbol mi sulhet ki. Aztan megvilagosodtam: ebbe konkretan bele kell allni. Van 3 lepcsofok, azon fel kell maszni, meg kell az egyiken allni. A fejed beletamasztod egy kiparnazott tartoba, kezeddel meg az elotted levo csovet fogod. Szamomra ezert nyerte el a Superman nevet. De Superman nem ezt csinalta! Akkor? Hat igen, itt jon az a resz, amikor mar minden keso. A hatad mogott aljas modon radcsuknak egy fem vazat. Na, legalabb hatast mar nem fogok dobni. Aztan elore dontenek vizszintesbe. Naaaaa, hallloooooo, nanananana. Ezt nem mondtak nekem!

Gyuri bacsi ezt persze mindvegig tudta, de nem mondta volna el – jo arc. Igy, Superman-pozban pedig elindultunk. Eloszor csigaban fel, utana pedig passz. Egyenesen, jobbra-balra, fel-le, forogva-porogve, mindenhogy. Anyad! Rohadt jo!!! Nagyon joooo!

Gyuri bacsi!!!
Gyuri bacsi!!!

Es vege. Ennyi volt. Nem egy hosszu, de annal komolyabb. Nyitasnak nem rossz, nem rossz! De haladjunk tovabb, a Prater nagy jatszoter. Seta-seta, kovetkezo megallonk: Boomerang.

Lovesed nincs, mi fog tortenni. De ne aggodj, csak ulj fel!
Lovesed nincs, mi fog tortenni. De ne aggodj, csak ulj fel!

Valahogy nem aproztak el itt Sogoreknal. Ha mar vidampark, legyen kover. Itt egy ujabb pelda ra. Es erre mar mind a harman felultunk! Beszallas megvolt, de meg nem indulunk. Es meg mindig varunk. Aztan egyszer csak rank csukjak a kapaszkodokat, jo szorosan. Ajjaj. Es elkezdik felhuzni a kocsikat. Hatrafele! Mit akarnak ezek, kerdezem en. De mire valaszolhatnek, a sin tetejerol elengednek minket. Ut kozben semmi mechanika nem segiti a haladast, csak a gravitacio meg a lendulet. Mindkettobol van rendesen itt, hiszen olyanokat forgunk, kanyarodunk, hogy az csak na! Ne probald meg kitalalni, merre haladsz, nem sikerulhet. Aztan vegre egyenesbe kerulunk, ezaz. De valami nem franko, ezt azonnal erzed, latod. Hiszen felfele haladsz, egy kis rasegitessel mostmar. Nezel elore, es mintha a sinnek nem lenne vege. De akkor hogy megyunk vissza a masik oldalra, hol fordulunk at?

Segitek. Sehol. Mert itt mit csinalnak veled? Hat ujra elengednek, es most ugyanazt az utat, elmenyt fogod megtenni ismet, csak hattal! Ha az elozonel nem ment volna fel Benned az adrenalin, vagy nem elvezted, egye fene, meg talan ertheto is. Na de igy! Azert az elet is uj ertelmet nyer! Atadod magad a sebessegnek, eggye valsz a vassal (szerencsere nem szo szerint), es csak elvezed. Egyetlen hatranya talan, hogy nem tart sokaig, hiszen a lendulet is elfogy egyszer. De ettol fuggetlenul: nagyon jooo!

Leszallunk, egy kicsit korulmenyes  hirtelen a kiut, de megoldhato. Na mi lesz kovetkezonek? Ne menjunk messze, itt van mellettunk!

A kilovesig meg 5, 4, 3, 2...
A kilovesig meg 5, 4, 3, 2…

Hmmmm. Jol nez ki, ugye? Az is. Eloszoris beultetnek az aljan. Becsatolnak, egy kicsit feljebb emelnek, hogy ne csontra a foldrol indulj. Engedjetek meg, hogy adjak egy tanacsot: csak es kizarolag bekotott, szorosan meghuzott cipovel uljetek fel! Probalkozhatsz nem bekotve, talan sikerulhet. Viszont a papucsodnak mondj gyors bucsut. Mert amint elkezd beszelni a forma az uveg mogott, tudod, hogy nincs visszaut. Annyit mond csak, auf wiedersehen. Es tenyleg. Elindulsz felfele olyan sebesseggel, nem hiszed, hogy barhol is megallsz. Ropulsz felfele, attol felsz, tulszalad a tetejen, aztan majd valahol leesel. Es nem, mert a csucs elott valamilyen modon megfog, es azonnal tol is lefele. Hulye!!! Zuhansz szinte, nyom a fold fele, oda akar ragasztani. Es megsem, mert ismet megfordit. Ujra felfele. Es ezt haromszor jatsza el egymas utan. Egy menet alatt. Es egy zseton 3 menetre szol! De erre is csaak a legvegen jossz ra, amig fent ulsz, es Teged reptetnek, addig nem nagyon szamolod.

Leszallunk, ennek is vege. Irany a go-kart palya egybol mellette! Indulunk vagy 7-8-an, en valahogy a sor vegerol… Es hat az eredmenyen meg is latszik… Nem nagyon tudtam a tobbiek utan menni, ok beertek 1-2-ben, en valahol a 4-ik helyen csoszogtam a vegere. Menjunk megegyet! Mert hat ezert vagyunk itt.

Na es persze, itt sem ment… Nem go-kartoztam meg, maximum 1-szer ezelott, ugyhogy ahhoz kepest szerintem meg jol is mentem. Ugyanugy, Gyuri bacsi arany, Fonok pedig bronzermet kapott volna, en meg belekeveredtem egy erosebb kis csetepateba, igy csak az 5-ik lettem… Megint… Na de majd legkozelebb!

Kiszallunk a jarganyokbol, es hat sok vigyorgas, rohoges utan az ember kezd kiszaradni, szomjas lesz. Hat igyunk!

Heineken! Hej, nekem hat!!!
Heineken! Hej, nekem hat!!!

A bajnokok is ezt ittak, hat mi is! Egyertelmuen! Fogyasztas kozben tanakszunk, hova kovetkezonek. Menjunk a katapultra? Hulye vagy? Oda azert meg en sem. Fonok azonnal kilep a beszelgetesbol, Gyuri bacsi pedig engem probal gyozkodni. Nem, azert arra meg nem keszultem fel. Akkor menjunk, csak nezzuk meg, milyen ez, hatha kedvet kapok hozza. Odabaktattunk, pont akkor volt “utascsere”. Csak egy jelzot mondok: eszeveszett. 2-en ulhettek be, arcotok elott kamera van, ami eloben kozvetiti a musort a foldon alloknak. Rolatok! Aztan egyszer csak, par perc ringatas utan, szo szerint kilosz, mint a raketa. Repulsz, forogsz, uvoltesz, rohogsz. De en meg nem, majd kovetkezo alkalommal.

Ezek voltak a fobb attrakciok, a tobbit kepekben mutatom, mielott meg teljesen unalmassa valna:

Black Mamba. Nem rossz :)
Black Mamba. Nem rossz 🙂
Hat olyan anyad erzes, amikor hangsebesseggel kozelitesz a fold fele
Hat olyan anyad erzes, amikor hangsebesseggel kozelitesz a fold fele
:)
🙂
Itt volt a visszavago, el is vertem mindenkit! Csak hogy rend legyen a lelkekben
Itt volt a visszavago, el is vertem mindenkit! Csak hogy rend legyen a lelkekben
O is kimaradt most.
O is kimaradt most.

Osszegezve: a Prater egy hatalmas hely, egy rohadt jo vidamparkkal belul. Csak ajanlani lehet, ha itt vagy Becsben legalabb egy ejszakat, ez legyen az, ami biztosan ki nem hagysz!!!

En most befejezem ezt a reszt, igy is majd’ 1 hettel el vagyok maradva. Probalom behozni magam, remelem nem megy a minoseg rovasara, es meg mindig elvezheto!

Sziasztok! 🙂

Advertisements

One thought on “Vienna day 1

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s