Helyszin: Becs, Ausztria
Idopont: 2015.07.17.
Celpont: Becs belvaros, a korut
Megbizo: a szerk.
Megbizott: Jomagam
Nos, valami ilyen jelleggel indultam el ezen a napon Becsbe, egy gyonyoru, napsuteses nyari napon. Itt mar uj utasokkal vagyunk felpakolva, most a vilag masik felerol. Ausztraliabol. Egy-ketto nem is erti, hogyan lehet ket orszagnak ugyanaz a neve. Nem esiik le nekik, hogy van 1-2 betu elteres Ausztria es Ausztralia kozott, hiaba magyarazod nekik… Dehat ez is hozzatartozik a mukahoz, igy mosolyogva probalod jobb belatasra birni oket, ha sikerul. Budapestet mar 2 napja elhagytuk delutan. Hogy az eltelt idoben mi tortent itt a hajon, mi tortent velem, hol van ez dokumentalva? Egyszeru, semmi. Hajoztunk egy napot, tegnap erkeztunk vissza Becsbe, delutan, szoval esely nem volt kimenni csinalni barmit is, csak este egy ital, ennyi. Semmi mas. Egy jo beszelgetes reg latott kollegaval. Majd ejszaka, a nap fenypontja: ismet hallottam a hangjat! Egyre jobban es jobban hianyzik, de egyre kevesebbet kell mar varakozassal tolteni, hogy ujra lassam. 8 napot! Egy het es egy nap! Nagyon varom mar! El sem lehet kepzelni, mennyire, ezt erezni kell.
Masnap szokasos dolgok: felkeles, tusolas, keszulodes munkaba. 7 elott par perccel mar ott is ulok, es egybol fejest ugrok mindenbe. Es ma kezdodik a legjobb, legizgalmasabb resze az egesznek: altalanos leltar!!! Juppppiiii!!!! Masra se vagytam, vegre eljott ez a pillanat is 🙂
Kozben termeszetesen a szokasos teendoimet is vegzem, de ahogy azokat befejeztem, irany vissza a kucko, folytatni a szamolast, pontosan, egyesevel, minden kis apro mutyurt beleveve. Elfog tartani egy darabig, de ket hetem van ra. Megvalosithato, es meg is fogom csinalni! Nap kozben azert van szunetem, ezt pedig most arra hasznalom fel, hogy ismet bejarjam Becs varosat. Csak most nem a szokott helyeken, hanem egy kicsit tavolabb, messzebb a kozponttol. Az ut kezdete most is ugyanaz. Irany a Vorgartenstrasse, onnan metro. Csak hogy nem a Stephanplatz-on fogok most leszallni, hanem tovabb megyek, egeszen a Karlplatz-ig. 2 megalloval van tovabb, setatavolsagra a felszinen, de nekem ennyi idom sajnos nincs. Minel gyorsabban kell odajutnom, hogy minel tobb idot tolthessek turistaskodassal. Meg kell mondjam, imadok azert turistaskodni, a magam utjan. Annyira azert nem jo, hogy ha teljesen ismeretlen vagy valahol, es vadidegenekre kell biznod magad, hogy mit merre talalsz, mit csinalj. Szerencsemre Becsben mar jartam, igy ismerem valamennyire a kornyeket. De mondjuk az tantoritana vissza, ha teljesen ismeretlen lenne szamomra, elindulnek egymagam felfedezni. Mert hat errol szol az elet! Igy hat leszallok a Karlplatz-on, kiszambazok (szo szerint, mert a kovetkezo zenet hallgatod: Stromae – Papaoutai – a szerk.) az aluljarobol. Szemben egy kellemes kis park, padokkal, fakkal, arnyekkal. Es impozans, szepen rendben tartott epuletekkel. A tuloldalon, a fak lombjai felett meglatok ket tornyot, igy hat arra veszem az iranyt, megnezem, mit takargat a termeszet.
Eppen renovalas alatt allt az epulet (ez is), igy nem tudtam teljes szepsegeben megorokiteni. De igy sem volt csunya. Gyors pillantast veszek a terkepre, hogy megis merre kellene folytatni kirandulasom. Ja, hogy a Nagykoruton vagyok most! Aaaaa, akkor mar tudom is! Vissza az aluljaroba a parkon keresztul.
Na hat ez megfogott. Ilyet meg nem lattam, de nagyon otletesnek tartom. Az “emeleten” “irodak” vannak palmafakkal, babzsakokkal, wifivel. Az uj Starbucks? 🙂 Elhagyva az etkezdet, celiranyosan lementem az aluljaroba, hogy akkor en itt most atmegyek az ut alatt a tuloldalra. Celbavettem a szemkozti kijaratot, es par pillanat mulva ismet a felszinen talaltam magam. Atertem. Na ja, csak nem oda, ahova akartam. Igy hat, mint egy egyszerubb megoldas, a felszini kozlekedest, a zebrat es kozlekedesi lampat valasztottam. Es lass csodat, siman, fennakadas nelkul atertem oda, ahova elsore is szerettem volna. Egy jo tanacs: ha nem tudod biztosra, merre kell menned, ne menj le a fold ala Becsben. Maradj a felszinen, kisebb az eselye, hogy eltevedsz. Bar ki tudja, ugyebar…
Na, a rovidke kis intermezzo utan folytattam utam a Nagykoruton, eloszor csak setaltam. Elhaladtam a Muzeumnegyed elott ismet, majd a gyonyoru teren keresztulvagva visszajutottam a Hofburg fokapujahoz.
Par meterrel odebb, meg mindig a Hofburghoz tartozoan egy hatalmas kertbe lehet belepni. En meg is tettem, hezitalas nelkul. Es a fenti kepek latvanya fogadott. Itt megadtak a modjat az eletnek, ekkora kertet, ilyen hatalmas hazakat, epuleteket. Nem semmi!
Gyors vizitem utan raneztem az oramra, es eszmeltem, hogy meg kereken 60 percem van visszaerni a hajora, rendbeszedni magam, es ismetelten munkaba allni. Itt az ido, hogy keressunk valami harapnivalot. Irany a kozpont! De ne ugyanoda uljunk be, ahol a multkor is voltunk, most nezzunk valami mast. Random, seta kozben valasszunk ki egy szamunkra tetszetos helyet, aminek ha lehet, van nyitott resze is. Mert hat ilyen idoben, ilyen varosban bun lenne falak kozott lenni. Igy esett a valasztas a Demel nevu helyre. Elhelyezkedesileg tokeletes, a Hofburggal szembeni terrol nyilo utcan van, tokeletes ralatassal az epuletre. Azonnal tudtam, hogy ma itt fogok enni. Leultem, a pincer azonnal jon. Mit hozhatok? Hat egy sort kernek, valamint egy Wienersnitzelt. Rendben, maris hozom. Es tenyleg, az ital 3 percen belul az asztalon, de a fofogasra sem kell tobbet, mint 10-12 percet varni. Friss, ropogos, inycsiklandozo.
Fogyasztas utan irany a foter, metrora szallok, es mar otthon is vagyok. Otthon… A hajon. Lassan kezd a ket dolog eggye valni. De nem panaszkodom, sot 🙂
Idoben visszaertem, zuhany, oltozes, s irany ismet a munka. Ismet a leltar. Uram atyam, rengeteg holmi, tomenytelen mennyiseg. Es ezt mind darabra megszamolni. Amikor nekialltam, meg nem hittem, hogy ennyi minden lesz, de kezdem latni… Huzos lesz.
Este munka utan pedig – iden eloszor a hajon – elmentem edzeni. Na de nem a szobaba, nem is futni. Edzoterembe!!! Mielott nekiindultam volna, korbetelefonaltam egy-ket helyet arak es nyitvatartas irant. A legtobb vagy zarva volt, vagy eppen 10 perc mulva zart… Az utolso, messze levo terem volt a nyero megoldas vegul. Igaz, hogy metrozni kellett hozza 15-20 percet, de legalabb nyitva voltak meg, es volt napi jegyuk meg oras jegyuk!!! Ezt nem ertem meg, csak otthon, Magyarorszagon divat az, hogy 1-2-3 orara lemesz edzeni, es tudsz jegyet venni? Se Hollandiaban, se Belgiumban, se Nemetorszagban, de meg Ausztriaban sem talaltam olyan helyet, ahol arulnanak alkalmi jegyet… Csak havi tagsag, eves tagsag, berlet. Napi jegy? Nem, olyanunk nincs. 2 orara? Nem is hallottunk ilyenrol… Hol elnek ezek???
Mindegy is, megtalaltam, amit kerestem. Cuccot osszepakoltam, cipo-gatya-polo-turcsi-tusfurdo, valtas cumo, es irany a terem. Taekwondo Iron Fist Gym Vienna, ahogy nevezni szokas. Meg volt masfel oram zarasig, ugyhogy gyorsan vettem egy jegyet, atoltoztem, es egy rovid, de tartalmas bemelegites utan mar szaggattam is a sulyokat. Bicepsz szabad sulyzoval, fekvenyomas, ferde padon fekve nyomas, tricepsz csigas geppel, es persze felulesek tomkelege. Ez volt a program, amit buszken kijelenthetek, vegig is vittem.
Az eredmeny: elfaradtam. Visszabattyogok a recepciora, megkerdezem, hogy a szaunat hasznalhatom-e. Szauna? Nekunk nincs olyanunk. Hogy tessek? Nincs szauna. Rendben, koszonom.
Szamomra kicsit furan hat, hogy egy jol felszerelt, kulturalt edzoteremben nincs szauna. Pedig mennire jot tett volna meg 10-15 perc bent. De igy is fergeteges erzes volt, hogy vegre kicsit ujra meghajthattam magam, amig birtam. Es amig az ido engedte, mert lassan kozeledett a zarora. Ugyhogy gyors zuhany, oltozes, es irany vissza a hajo. Felleptem a fedelzetre, es ereztem, hogy elfaradtam. Vegre fizikailag is. Nagyon hianyzott mar ez. De meg nem fekudhetek. Meg beszelnem kell, beszelni akarok Vele, hallani akarom a hangjat! Annyira megnyugtato, elvarazslo. Es mire hallom Ot, mar csak 7 nap van hatra! Egy het! Pedig majdnem egy honapja lattam eloszor. S ennyire megfogott, ennyire hianyzik. Hihetetlen. De nem alom, nem bizony! Ez a legszebb, legjobb dolog 🙂
Jelen cikk, resz irasakor mar Nemetorszagban vagyunk, a Csatornat mostanaban valtjuk le a Majna folyora. Ma hagytuk el Bamberget, tudjatok, ahonnan a bicikliket szereztuk regebben. Azota sem akadtak a nyomunkra, mert nem vart minket a rendorseg, senki a kikotoben. A kuldetes sikeres volt, multkor is, es most is itt (ott – a szerk.) Becsben is!
A kovetkezo nap sem lesz kevesbe erdekes, sot. De majd meglatjatok, remelem olvassa is valaki, amit irok.
Viszlat kesobb!!!
rivertraveller 