Happy Birthday!!!!!! :)

Szerk.: – Melyseges Tiszteletem ismet mindenkinek! Kerem, udvozoljek mai sztarvendegeinket: Fonokasszonyt, Fonokot, Richardot es Adamot Magyarorszagrol, valamint Juliat a messzi irodabol. Orulok, hogy elfogadtak a meghivast musorunkba, es jelenletukkel emelik a blog szinvonalat. Ha jol tudom, ebben az evben Onok mindannyian egyutt dolgoznak a hajon, valamint az irodaban, igaz?

Fonokno: – Teljes mertekben igaz.

Szerk.: – Ertem. Szoval elmeselnek, hogyan is fogalmazodott meg Onokben ez a tortenet? Mert azt hallottam, hogy elegge viccesre sikeredett, a meglepetes sikerult a vegen. Odaig nehez ut vezetett?

Fonok: – Eloszor az en fejemben fogalmazodott meg, hogy Fonokasszonyt meg kellene lepni valamivel, hiszen julius 30-an szuletesnapja van. De nem valami egyszeru ajandekot kellene neki venni, hanem valami hasznosat, amit szeret es szeretne hasznalni. Plusz nem csak ugy siman kene oda adni, hanem valami prank (atveres – a szerk.) utan. Hogy azert na, adjunk neki.

Adam: – Igen, ez volt az elso gondolat, erre kellett valamit kitalalni. De mit. Valami olyat, amibe nem kell sok embert bevenni pluszba, csak igy a recepciot. Nem konnyu. Ki kellett boritanunk, hogy a vegen tenyleg usson. De mik azok a dolgok, amik nagyon kiakasztjak? Es jott az isteni szikra a Fonoktol.

Fonok: – Igen. Adamnak az egyik kollegaval az elejen voltak kisebb morcos pillanatai, de azota minden rendben van mar. Hat akkor hasznaljuk ki ezt a lapot. Mondjuk azt, hogy osszeszolalkoztak, es hat tetlegessegig fajult a dolog. De nem jo. Hiszen akkor meg egy embert be kell szervezni a buliba, plusz hogy jatszuk el, hogy Adam megserult. Nem jo, kuka. Valami mast.

Adam: – Igy jott az, hogy le akarok szallni. Pont jol jott ki a menetrend is, hiszen Andernach volt a kovetkezo allomas masnap. Ugyis ott vagyunk egy ejszakat. Es ekkor, mint isteni szikra, kell egy indok. S meg is van!

Fonok: – Az nagyon nagy pillanat vol!

Szerk.: – Es vegul mi lett az indok?

Adam: – A recepcion szeretjuk ugratni, “szivatni” egymast normalis kereteken belul. Igy jott szoba, hogy Fonok megprobalt mar ev eleje ota elcserelni egy csaj recisre. Nem nagyon ment neki, hiszen meg mindig itt vagyok. Igy jart. Egyik nap egy masik hajoval alltunk egyutt, es az ottani Fonok-fonok mondta, hogy szivesen latna azon a hajon. Na nekik tobb sem kellett ennel, hiszen elotte is mondogattak, de tenyleg csak viccbol, alaptalanul.

Fonokno: – Nos, azok utan mar alapja is van, hiszen o maga mondta, csak ugy! 🙂

Adam: – Igen, tudom, tudom… En mondjuk ennek nem igazan orultem, de persze rohogtem veluk, hiszen vicces volt, es meg most is az. De azota jott egy masik elso-takarito. Mamamaci. Macilany. Es vele is elkezdtek remisztgetni. Hogy o is azt mondta, kedvel. Hogy ez mennyire igaz, arrol nincs informaciom.

Fonok: – O mondta, teljesen igaz, majd egy szobaba kerultok, ha nem viselkedsz!

Adam: – Isten ments, meg elni akarok!

Szerk.: – Es ez hogy jott a kepbe, vagy hogy lett ebbol a par apro informaciobol egy egesz, stabil tortenet?

Adam: – Volt meg egy pont. Melinda. Hogy nekem ez nem megy nelkule, latnom kell, nem akarom elveszteni, mennem kell, ott akarok lenni Vele.

Fonok: Es mar meg is volt a story. Adamnak elege lett a folyamatos “szivatasbol”, megelegelte, hogy mindig o a celpont, plusz, hogy most ott van neki ez a lany, es nagyon oda van erte. Minden a kezunkre jatszott. Mintha igy lett volna megirva elore, csak meg nem nyitottuk ki a forgatokonyvet. Egy harmada elkeszult a munek. Mar csak valahogy el kellett ultetni benne a tortenetet. A legnehezebb resze, hiszen el kell jatszani, hogy itt komoly dolgokrol van szo. Nekem nem nagyon megy a komoly fej vagasa ilyen helyzetekben, igy jott a kepbe Julia.

Julia: – Amikor Fonok felhivott, hogy mit terveznek, egybol nevetesben tortem ki. Mondom mi, ezt komolyan gondoljatok? Ki fog akadni, ugye tudjatok, kerdeztem. Ez a cel, mondtak. Megkertek, hogy szuletesnapjan, mikozben szuneten van, hivjam fel, hogy baj van, nagy baj van. Mi van Adammal, miert akar leszallni? Minden meg lett beszelve, mar csak varni kellett a masnapra, hogy kivitelezzuk.

Szerk.: – Engedjek meg, hogy belekerdezzek. Mi volt az ajandek?

Richard: Kavekapszula, mert Fonokasszony nagyon szeret kavezni, reggel nem telhet el nelkule. Igy hat Fonok meg en egyik varosban kimentunk kavekapszulakert, meg udvozlolapert, valamint engem Amszterdamban egy nappal elotte reggel kikuldtek viragert. Necces volt, hiszen visszafele jovet, a hajon viraggal a kezemben barmikor eszrevehetett volna… De nem vett, ez volt a szerencsenk. Minden a terv szerint zajlott.

Szerk.: – Nem lehetett konnyu azert ezeket osszehangolni.

Fonok: – Nem volt az, de minden pillanata megerte, nagyon jol szorakoztunk 🙂

Adam: – Aztan eljott a Nagy Nap! Reggel Fonok azzal kezdte Fonokasszonynak, hogy basszus, elfelejtettuk, hogy ma van a szuletesnapja. Tenyleg ma van? Mar ezzel megalapozta a hangulatat, szegeny. Megbeszeltuk, hogy en sem leszek olyan eletvidam, kedves, mosolygos, mintha valami nyomna. Nem tudom, ez mennyire jott at neki, de hogy nem nevettunk azon a napon estig, az biztos. S eltelt a nap, Juliaval meg gyorsan egyeztettunk, hogy mikor hivja fel, mit mondjon.

Fonok: – Igen, az idozites fontos volt. Hiszen Fonoknonek a kabinban kellett lennie, nekunk felvinni az ajandekokat az irodaba, az irodat berendezni, egy-ket plusz zavaro tenyezot beiktatni, a tortat elkeszittetni, plusz ugye az irodaban kint egy oraval elorebb van. Sok helyen elbukhattunk volna. Nagyon sok helyen.

Adam: – Es, hogy meg nehezebb legyen, az ebed is keson volt. Azt beszeltuk meg Juliaval, hogy itteni ido szerint 3-kor telefonal, hogy mi tortent pontosan. Nos. Hat Fonokno olyan 2:45 korul ment el vegre szunetre, pont idoben. Gyorsan bepakoltam par cuccot, szeket, kerekesszeket az irodaba, egy kis rendetlenseget teremtve. Az ajtojan millio ujjlenyomatot hagytam, tudtuk, hogy erre nagyon ki van elezve, az ajtojat mindig takaritja. Kezfertotlenitot szinte a bejarat kozepere, azt sem szereti. Ez az! Fonok es Richard feljott gyorsan, viraggal es ajandekkal. Bementek az irodaba, es hallottam, ahogy mar szakadnak a rohogestol. Meglattak az ajtot meg bent a helyzetet.

Richard: – Nagyon ki fog akadni, tudjatok?!

Fonok: – Ez a lenyeg. Csak Adam munkajat feltem egy kicsit, lehet, hogy a vegen tenyleg elkuldi.

Adam: – En meg kiultem a recepciora, es csak vartam, hogy Fonokno mikor fog felhivni. Nem is varatott magara sokat. 3 utan 21-2 perccel szolt a telefon. Rohogtem egy sort, majd megprobaltam komoly arcot-hangot felvenni.

Fonokno: – Nagyon ideges voltam, duhos voltam Rad, ugye tudod?

Szerk.: – Miert, mi volt a beszelgetes?

Fonokno: – Nezem a sorozatom, fekszem az agyban, lassan az alvason gondolkozom, erre megszolal a telefonom. Szokas szerint a szunetem alatt, nem voltam meglepve. Julia hivott fel. Felvettem, mire beleszol, tok komoly hangon, hogy mi tortent Adammal? Kerdezem, miert, mi tortent? Mondja, most hivott, hogy le akar szallni, mert ezt nem birja. Elege volt. Tudok-e errol valamit?

Julia: – Egy ideig nem szolt, tudtam, hogy nagyon ideges, majdnem elnevettem magam. Aztan mikor mondta, hogy neki nem szolt Adam, mar ereztem, hogy elultettuk a dolgot benne. Jooooo, nagyon jo!

Fonokno: – Nagyon ideges voltam. Hidegzuhany. Mondtam Adamnak, hogy ezt nem vartam Toled, foleg Toled, hogy ennyire nem vagy egyenes, hogy nekem nem szolsz, de meg csak a Fonoknek sem. Letettem a telefont, es elkezdtem hivni Fonokot a kabinban, mindenhol.

Adam: – Addig en felhivtam Fonokot az irodaban, hogy elmeseljem neki, bekapta a legyet, megkajalta. Most Teged keres. Nagyon kivan, jajj, de nagyon. Hivd fel, mert most mindenhol Teged hiv.

Fonok: – Igy hat felhivtam, hogy mit szeretne? Es akkor elmondta, hogy mi a helyzet, hogy Julia most hivta az irodabol, hogy Adam le akar szallni Andernachban, es hogy tudok-e valamit errol. Mondtam neki, hogy semmit az eg vilagon, teljesen komoly arccal. Majdnem elnevettem, de vegul sikerult kibirnom. Sik ideg lett. Lecsapta a telefont.

Fonokno: – Meg szep, hogy ideges voltam. Bar egy pillanatra atfutott az agyamon, hogy ez atveres, de hogy az irodabol hivnak, akkor biztosan komoly dolog. Ha egyenesen onnan, ennyire azert csak nem szovetkeznek ellenem. Itt meg semmi nem tudtam. Visszahivtam Adamot, aki meg mindig full komoly hanggal valaszolt. Mondtam neki, hogy ezt megis hogy kepzeli. Mikor akar kiszallni, mert most itt Andernachban biztos, hogy nem. Megkerdeztem, mi a baj? Elmondta, hogy elege van a “viccelodesekbol”, “szivatasokbol”, eleinte meg viccesek voltak, de mostmar nem azok. Plusz, hogy nagyon-nagyon hianyzik neki Melinad, latni akarja Ot! Muszaj leszallnia, nem birja tovabb. Minel elobb. Mondtam neki, hogy csalodtam benned, hatalmasat. Megyek fel.

Adam: – Sajnaltam mar szinte szegenyt, ennyire atverni valakit. Jujj. Letettem a telefont, es kiszakadt belolem a rohoges. Kozben Julia hivott, hogy nemreg beszelt Fonoknovel, nagyon ki van. Megis, mit mondtam neki? Mondtam, hogy van-volt 1-2 afferom, plusz a viccek itt a hajon mar nem annyira viccesek a szamomra, plusz van egy lany, aki nagyon fontos a szamomra, es innen nincs is annyira messze, ugyhogy mennem kell. O is nevetett, nagyon. Megkerdezte, hogy reagalt ra.

Julia: – Es mi volt a valasz? Teljesen kivan, kiborult, csalodott, letort. Hallani lehetett rajta, hogy ezt tenyleg nem varta. Nagyon jo moka volt, nagyon elveztem.

Fonok: – Julia kuldott egy szuletesnapi kepet, kinyomtattuk, es kiposztoltuk az ajto belso felere. Kozben a torta is keszult, de nem lett teljesen kesz idore, igy kesobb jott meg.

Adam: – Addig Fonokno feljott. Emlekszem, kint alltam az ajto elott a levegon, visszajottem, o meg epp egy zsepkendot vett el. Ramnezett, megkerdezte, hogy mi a helyzet. Mondom, hat ez van.

Fonokno: – De miert igy kellett, miert egybol az irodahoz? Miert nem tudtam volna szolni elobb nekik, es akkor tudunk valamit csinalni ezzel.

Adam: – Mondtam neki, hogy nem tudom, csak veget akarok vetni ennek, minel hamarabb.

Fonokno: – Jo, hat akkor menjunk beszeljunk az irodaban. Elindultunk, es a kezfertotlenito nem ott volt az ut kozepen? Arrebb tettem azonnal.

Adam: – Nem kis temperamentummal. Ennyire duhosnek meg nem lattam szegenyt. Felemelte, es arrebb dobta szinte, levagta a foldhoz.

Fonokno: – Szerinted? Meglattam az iroda ajtajat, tele, de szo szerint tele ujjlenyomatokkal. Itt kezdett el valami bennem kattogni, de ez is nagyon durvan felhuzott.

Adam: – El nem tudjatok kepzelni, mit meg nem tettem. Elmentel szunetre, en meg szinte azonnal odaalltam az ajtohoz, es elkezdtem tapogatni, simogatni ossze-vissza. Nem egy vendeg nezett ram, mint valami holtkoros idiotara, hogy ez meg mi a halalt csinal itt ezzel az ajtoval?

Szerk.: – Es mi lett a vege?

Fonokno: – Hat benyitottam az irodaba. Elso kep, minden szanaszet az asztalon, sotet. Itt mar ereztem, valami nincs rendben. Felkapcsoltam a villanyt, es eloszor azt a kuplerajt. Fotel, tolokocsi, dobozok, vizek, ruhak, babak, minen ossze-vissza, mint egy tornado. Aztan a kaosz tuloldalan ott alt a Fonok meg Richard, viraggal meg ajandekkal.

Richard: – “Ba……k meg”. Ez volt az elso reakcio, jol emlekszem.

Fonok: – Mindenki szakadt a rohogestol. Fonokno kivolt, de mar rajott, leesett, hogy Adam sehova nem akar menni. Nagyon nagyot utott, pont olyan volt, amilyenre szamitottunk, ahogy elterveztuk 🙂 Es a torta is pont idoben erkezett. Adam is szakadt a rohogestol, gornyedve ment ki a tortahoz, meggyujtottak a gyertyat, es hoztak be, elkeztek enekelni is. Odajott par vendeg szinten, ok is csatlakoztak. Nagyon jo volt.

Fonokno: – Nagyon utaltalak Titeket, de nagyon szepen koszonom meg mindig. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg lehet vezetni. De mindannyian nagyon jok voltatok. Julia is teljesen hivatalos, komoly hanggal hivott fel, meg sem mertem kerdojelezni, hogy esetleg valami atveres van a hatterben. Adam is, nagy szinesz! Richard, Fonok, Ti is! Nagyon szepen koszonom, megegyszer 🙂

A torta
A torta
Es az unnepelt
Es az unnepelt
Ketszer is :)
Ketszer is 🙂

Szerk.: – Gratulalok Onoknek ehhez a teljesitmenyhez. Tenyleg nagyon jo szorakozas lehetett – mar akinek -, es egy igazi meglepetes, amire meg gondolom, sokaig fognak mindannyian emlekezni.

Fonokno: – Igy van, nagyon jo nap volt a vegere, nagyon koszonom megegyszer nektek!

Szerk.: – En is koszonom Onoknek, hogy itt voltak ma velunk. Onoknek pedig, kedves Nezoink, Olvasoink, megtisztelo figyelmuket a mai reszunkhoz, remelem nem okoztunk most sem csalodast. Tovabbi szep napot kivanok! Viszont latasra (olvasasra

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s