Vacation, part 3: to be with Her /1

Nos. Lassan 2 hete, hogy nem jelentkeztem. De ne gondoljatok azt, hogy elfelejtettelek Titeket, vagy a blogot. Egyszeruen csak anyagot, elmenyt gyujtottem. Es a legujabb resz mar keszen is van, remelem vartatok mar, es ezt is olvasni fogjatok.

Szeptember 9-e, reggel 7:00. Anyam szol, kelni kell, ha vele akarok lemenni a palyaudvarig. A borondot nem vonszolnam vegig ezeken a remek allapotu erdi utakon, ugyhogy nincs mese, keles. 7:30-ra nagyjabol el is keszultem, anyam meg surget, hogy indulna, 8-ra kell leernie. Van meg 30 perce, az ut gyalog nem tobb 20 percnel, hat meg kocsival… Mindegy, nem fogom megerteni, gyorsan osszekapom a cuccom, es mar rohanok is lefele a taxihoz. Izgulok. Egyre jobban es jobban. A repcsi 12 utan egy kicsivel indul, szoval legyek kint 10-re. Rendben. Utam az Erd palyaudvar-Kelenfold palyaudvar (M4)-Kalvin ter (M4/M3)-Kobanya-Kispest (M3)-Ferihegy – bocsanat, Liszt Ferenc Nemzetkozi Repuloter. MIndezt meglepo gyorsasaggal abszolvalva, igy mar vagy 9:40-re kint voltam. Volt idom dogivel, igy kijutott egy finom reggeli is a repteren.

20150909_094717

Csirkes Panini, eros fekete kaveval a Panopolisnal, hiszen fel is kellene ebredni. A legjobb, csak a kedvemert kiszedtek a szendvicsbol a paradicsomot. Mennyire jofejek mar? Lassan elfogyasztottam a reggelit, ami meglepoen finom volt. Aztan borond felkap, kis kezitaska vallra dob, es irany a becsekkolas. Sima rizsa. Szinte mar elmeny, reggel 10:15 korul ennyi emberrel korulveve lenni. Mi mast kivanhatnek?

Uticel? Frankfurt-Hahn. Hogy miert Frankfurt? Ez csak egy kis repter, csak a neve Frankfurt, semmi mas koze nincs hozza. Maximum annyi, hogy repulokkel foglalkozik. S pont. Az ut 1 ora 30 perc, az eloiras szerint. Annyi baj legyen. Szeretek repulni.

A jobb oldali volt a mienk
A jobb oldali volt a mienk

Poggyaszatvilagitas is megvolt, minden klappolt, semmire nem lehetett panasz. Kiveve, hogy a benti boltban nem volt Asti Martini pezsgo. Ezt negativumnak hoznam fel, mert volt cserebe minden mas, nevtelen dolgok is, de ez nem. Pedig jo lett volna. Marmint nem az utra, hanem kesobbre. Majd megertitek. De usse ko. Repteren varakozas, nezni, ahogy a gepek szallnak fel es le, egymas utan, gyors valtasban. Aztan jon a hangosbemondo, Mehet a beszallas, indulhat a csapat. Ez is sima ugy. Elfoglalta mindenki a helyet, oveket be, biztonsagi bemutatot megnez, repcsit kitolni a kifutopalya fele. Megvolt. Kicsit turaztatja a motort, meg mielott nekiindulna. Aztan egyszer csak, minden figyelmeztetes nelkul. Nagy gaz, ami a csovon kifer. Lovesem nincs, mekkora toloereje van, milyen motorral szerelve. De hogy piszok nagy gyorsulasa van, azt tapasztaltam. Probalsz eloredolni, mar csak a vicc kedveert is, nehezen megy. Ha eljutottal egy ideig, hogy valamennyire elorehajolj, csak egy pillanatra engedsz az erodbol, s ismet a szekbe vagy preselve. Hatalmas elmeny. Aztan erzed, hogy emelkedik a gep eleje, majd vele egyutt Te is. Kinezel az ablakon, es latod, hogy a fold tavolodik toled. Vagyis Te tavolodsz a foldtol. Fel 10.000 meter magassagig, szo szerint a felhok fole.

– Utazosebessegunk 800 km/h, magassagunk 10.500 meter, a kinti homerseklet jelenleg -50 fok. Jo utat kivanok! – hallod a kapitanytol. Neeeee. Ilyen korulmenyekkel a tudatodban utazz. Magasan vagy, nagyon magasan. Hideg van kint, rohadt hideg. Gyorsan mesz, kegyetlen gyorsan. Es megis, olyan siman repulsz, nem erzel semmit. Kinezel, es csak a felhoket latod, mindenhol. Alattad minden feher, feletted minden kek. Talan, mint a mennyorszag, vagy valami olyasmi kep lehet. Gyonyorul. Aztan bekapcsol ujra az “oveket becsatolni” jel, jon a leszallas. Annyit latsz, hogy lesullyedtek a felhok koze, majd ala. Es hirtelen latod a fakat, a varosokat. Meg lejjebb vagytok, mar az utak is kevehetoek. Par masodperc mulva mar latod, mekkora dugo van a kozeli autopalyan. Aztan lassan latod, hogy milyen autok voltak azok, es egyszer csak egy utes alulrol. A kapitany letette a gepet. Es fekez. Megnezed, a szarny hatso resze, a fekezolapatok fent, es lassultok, de nagyon. Elore vagy dolve, de nem onszantadbol. Probalhatod tartani magad az ulesben, keves az esely a sikerre. Aztan egy hirtelen balos kanyar. Majdnem elmerte talan? Nem tudni. Annyi biztos, hogy egyben, epsegben megerkeztel Frankfurt-Hahn repterre. Ezek utan, irany a poggyaszkiado.

20150909_142449

A szerkeszto uton
A szerkeszto uton

Szoval, mint mondtam, es nekem is mondtak. Ez nem egy nagy repuloter. Hat nem. Ebbol a futoszalagbol, amibol mondjuk Budapester van 6 vagy 8 darab, itt csak 2 (!!!) volt. Semmi tobb. A varakozas feszult percei utan megkaparintottam a csomagom, es utnak is indultam. Csak azt nem tudtam, innen hogyan tovabb. Valahogy Koblenz-ig el kellett mennem. Taxi kizarva, az veszettul draga lenne, meg messze is van. Nem jo. Vonat! Na de hol van itt vasutallomas? Meg inkabb megkerdezek valakit, mielott meg nyakamba veszem Nemetorszagot. Es milyen jol tettem. Volt ott a kijarat mellett egy “info-pult”, egy fos szemelyzettel, elotte jo par vendeggel. Meg vagy 15 perc sorbanallas, mire en jottem.

– Jo napot. Hogyan tudnek innen a leggyorsabban Koblenzbe jutni?

– Jo napot. Busszal.

– Ertem. Vonattal nem lenne gyorsabb esetleg?

– Vonat nincs.

– Aha. Es meg tudja mondani, hogy mikor megy a kovetkezo busz?

– Persze. – es ezzel a lendulettel visszameredt a szamitogep ele, elkezdett az egyik takaritoval csevegni mellette.

– Jo napot. Megmondana akkor, hogy mikor es honnan megy a busz?

– Ja, persze. Azt hittem tudja.

– Nem, ezert vagyok itt, hogy megtudjam.

– Ertem. Nos, a kovetkezo busz 50 perc mulva megy a 6-osrol, egy kicsit gyalogolni kell hozza abba az iranyba. – majd elmutatott balra.

– Rendben, nagyon koszonom a segitseget. Viszlat.

– Viszlat. – koszont el. Nos, ennyi volt a repteri kommunikacio. Kicsit fura volt, hogy ott vagyok egy kerdessel, es azt hiszi, tudom is ra a valaszt. Akkor meg minek lennek ott? Na mindegy. 50 perc. Hmm. Ehes vagyok, egyek valamit.

20150909_145511

Egy jo tanacs. Idegen orszagban, teljesen ismeretlen helyen, ismeretlen etelt ne kerj. Jol nezett ki, elsore. Meg masodikra is, volt benne husi. Es mint kiderult, ananasz meg barack darabok es barack-lekvar is. Meg ruccola. Maradjunk annyiban, hogy a kavejuk legalabb finom volt, a gepemrol pedig tudtam tolteni a telefonomat, ami nagyon nagy aldas volt, kesobb is kellett meg. Megittam a kavem, “megettem” a szendvicset, osszepakoltam, es irany a buszmegallo. 10 perc varakozas utan be is gurul a gepjarmu. Vezeto kiszall, megkerdezi, ki megy Koblenzbe. Feltesszuk negyen a kezunket. Egy apa-lanya csoport, egy idosabb neni es en. Ok nagyon jol eltarsalognak a buszvezetovel nemetul, en meg allok az ajtoban, mint …… a lakodalomban, probalom megerteni, hogy mirol dumalnak. Valami olyasmi lehetett  a tema, hogy negyunknek ad egy csoportos jegyet, ami igy olcsobbra jon ki koponyankent. A bacsi nem nagyon erti, az oreg nonel epp hogy van annyi, amennyi, a lany tamogatja, en meg hallgatom. Aztan eszreveszik, hogy mar egy ideje ott allok, megszolit a sofor, hogy beszelek-e nemetul. Mondom, nem. Nemetul. Elkerekedik a szeme. A lany kapcsol eloszor, es elmagyarazza angolul, amire gondoltam. Csoportos jegy – tavolsagi buszon (???) – es akkor 5.65 euro per fo. Mondom, aprom nincs, csak tizesem. Visszaad. Igy meglett a jegy, gondolom ilyen fekete-piacos biznisz volt ez. Vagy itt ez nagy divat, nem tudom. Mindegy. Varunk meg egy kicsit, 2 ember erkezik is, Koblenzig. Aztan indulas. Az ut majdnem masfel ora volt, kepekben bemutatnam, merre mentunk. Nekem nagyon tetszett.

20150909_154100 20150909_154113 20150909_154454 20150909_154556 20150909_155153 20150909_155531 20150909_155942

Ezek utan megerkeztunk Koblenzbe. Valamennyire ismeros volt mar, hiszen parszor mar jartam itt. Megis, amit kerestem, azt meg nem tudtam, hol van. Igy hat elindultam a varoskozpont fele, boronddel-pogyasszal-kalappal, sok remennyel. Barangoltam, neztem a boltokat, helyieket kerdezgettem, hogy merre kell menni a bevasarlo resz fele. Aztan az egyik setaloutcaban, igazi turistakent, boltrol boltra, fejemet jobbra-balra forgatva setaltam, mikor leszolitott valaki. Eloszor nemetul kerdezett, mondtam, nem beszelek nemetul. Mondtam ezt nemetul. O meg nem annyira angolul. De elmagyarazta. Segiteni szeretett volna. Ugy meglepodtem, mint a huzat. Egy idegen orszagban egy arab odajon hozzam, megkerdezi, hogy segithet? Almodok, vagy mi ez, valami kandikamera? De nem. Elmagyaraztam, hogy olyan boltot keresek, ahol uveg pezsgot lehet vasarolni. Vagy uveg italt, mert a pezsgot mar nem ertette. Aaaaa, megvilagosodott. Gyorsan el is mutogatta, hol a legkozelebbi Netto uzlet, majd ott! Nagyon megkoszontem, tenyleg egy ilyen helyet kerestem, nagyon jol esett, hogy ilyen segitokesz emberek meg leteznek. Visszatert a hitem az emberisegbe! 🙂

Pezsgo megvan, de itt sem pont olyan, amilyet kerestem. Asti Cinzano. Ez sem rossz, de nem Martini meg mindig. Azert keresem azt a Martinit, mert az Melinda kedvence, gondoltam, meglepem vele. De igy nehez lenne, szolval marad az Asti Cinzano. Kis kezipoggyaszba be, ugyelve, hogy ne torjon ossze se az uveg, se a laptop. Irany tovabb, szerencsemre mar tudom, hol van viragbolt a kozelben. Visszatero vendegkent – masodjara vagy itt, Te eszetlen, a szerk. – kerek egy csokor viragot, a kotore bizom, csak szep legyen. Es olyan is lett! Tobb szinu rozsacsokrot kotott nekem, kis zolddel meg rezgovel parositva. Foto sajnos nem keszult rola, de kerdezzek csak meg nyugodtan a lanyt, aki kapta. 🙂

Innen irany tovabb a vasutallomas, info pult. Mikor megy a kovetkezo vonat Cochem-be? 15 perc mulva, az tokeletes. Idom is van jegyet venni, meg meg egy udito is belefer. Aztan huzom a borondot, felcipelem a lepcson a peronhoz.

A borond, a kezitaska, a virag
A borond, a kezitaska, a virag

20150909_173035

A vonat meg csak nem jon. Es meg mindig nem. Hat hol van a nemet pontossag, kerdem en. Es meg mindig nincs itt. Azota mar elment egy masik vonat is. Nem ertem, kicsit ideges vagyok. Es nem csak a talalkozas miatt, hanem most a vonat miatt is. Telefonom merul folyamatosan, gepem is, szoval nem tudom, melyik meddig fogja birni. Aztan korbekerdezek par embert, hogy melyik vonat jo nekem? Az, amelyik most beallt a vaganyra, elvisz Cochemig? Persze, siman, jo a jegy is, szalljak fel. Igy is teszek, elhelyezkedem. Aztan par perc mulva beszol, hogy megsem jo a vonat, szalljak le gyorsan. A kovetkezo vonat a jo, ez nem. Leszallok. Aztan bentrol szolnak, hogy megis jo ez a vonat. Modnom, mar mindegy, leszalltam, megvarom a kovetkezot. Es vegre, valahara, befut a vonat. Ezaz. Felszallok, megkerdezek itt is par embert, ez a vonat elvisz-e Cochemig. Igen, biztosan elvisz, ez a jo vonat. Vegre! Ut kozben meg toltom egy kicsit a telefonomat, hogy kapcsolatban tudjak maradni Melindaval, ki merre van, merre induljak el.

20150909_182729 20150909_182734 20150909_182737(0)

Az ut Gondor(f)ba
Az ut Gondor(f)ba
A cochemi vasutallomas epulete. Itthon hol latni ilyet?
A cochemi vasutallomas epulete. Itthon hol latni ilyet?

Megerkeztem. Egyben, szerencsesen. O lent ult a parton Boscoval, az aranyos Golden retriever-evel. Csodaszep. Gyonyoru lany. Szoke haja, mosolygos arca, csillogo szeme. Azonnal elvarazsolt, akkor is, most is. Hazasetaltunk, ott lakik a foter mellett, a konyha ablaka a terre nez ra. Nagyon szep minden. Kicsit meglepodik, hogy mekkora boronddel erkeztem. Letesszuk a cuccaimat, es elmegyunk setalni egyet a kutyaval. Vissza a partra, vegig a setalo reszen, es vissza. Kozben megbeszeltuk, hova megyunk vacsorazni. Nem kell otthon fozni, hogy ezzel menjen az ido. Menjunk az olasz etterembe, azt mondjak jo. Rendben. Rendbe szedem magam, majd felsetalunk vacsorazni. Itt minden setalo tavolsagra van a kozepponttol, szoval a kocsit nem nagyon kell hasznalni. Eszmeletlen szep. Egy kek-feher csikos ing van rajta, ami nagyon jol all neki. Eloszor meg kicsit furcsa a helyzet, megint. De vegre latom, ujra latom.

20150909_204901 20150909_204906 20150909_204945

Nagyon hangulatos hely volt, meno berendezessel, ahogy azt a kepek is mutatjak. Az etelek pazarok, o tesztat evett, oliva olajos, hagymas tesztat, en pedig valasztottam egy kozepesen atsult steak-et, krumplival. Es ahogy eszrevettem, jo valasztas volt mindketto. Melle egy-egy pohar bor, neki voros, nekem feher. Es ez is telitalalat! Egyenlore jol megy minden! Fogyott az etel, fogyott a bor, a bor valahogy jobban, mily meglepo. En nem is tudtam megenni az egesz adagot, szegyenszemre. Az etvagyam valahogy nem a regi, ezt tapasztaltam. Nagyon jol elbeszelgettunk kozben, nagyon jo volt vegre hallani a hangjat, es szemelyesen is beszelgetni, nem csak telefonon, meg messengeren. Nem ugyanaz. Igy sokkal jobb. Hazamentunk, nem volt messze. Otthon meg felbontottunk egy uveg mustot – hiszen egy hete volt a helyi borfesztival, a szerk. -, es azt is megittuk. Meglepoen finom volt, bar aki szolo, bor es palinka kozott no fel, az nem is utasitja vissza. En sem tettem. Sokaig fent maradtunk, aztan az alom csak elnyomott minket. Vagyis majdnem. Ot igen, engem kevesbe. Szinte egesz ejszaka nem aludtam, nem tudom, miert. Simogattam, neztem Ot, hogy alszik, gondolkodtam. De nem nagyon aludtam. Reggel csorgott az ora, Ot sajnos varta a munka. Kaveztunk egyet reggel, elkoszontunk, en pedig visszafekudtem meg egy kicsit pihenni. Volt is most alkalmam, Boscot is magaval vitte 🙂 De igy sem fenyegetett a tulalvas veszelye, ne gondoljatok azt. Valahogy del korul keltem fel, keszitettem valami etelt, hogy ne korogjon annyira a gyomrom, aztan elejuk mentem. A kilatas a szobabol is pazar volt, ahogy kinyitottam a  szemem, ezt lattam:

20150910_104518 20150910_104528

Tudtam, hol vannak. Annyit mondott, ott, ahol a hajok vannak. Igy hat irany a tulpart, a hid alatt vissza, es ott is ultek a parton. Itt is setaltunk egy kicsit.

S ha mar ennyit beszeltunk rola, engedjetek meg, hogy bemutassam Boscot :)
S ha mar ennyit beszeltunk rola, engedjetek meg, hogy bemutassam Boscot 🙂

20150910_142629 20150910_142659

Meg mindig nagyon szep hely ez, csodalatos a latvany. Hazaertunk, megbeszeltunk, hogy mi legyen a program a delutan hatralevo reszere. Menjunk el Beilstein-be, ott is van egy var, ahova fel lehet menni. Mekkora meglepetes, egy kicsike nemet varos a Mosel partjan egy varrommal. Nem is gondoltam volna 🙂 Igy hat kocsiba ultunk, es egy 10 perces autout vegen megerkeztunk.

Beilstein
Beilstein

20150910_171407

A versenygep :)
A versenygep 🙂

20150910_171617 20150910_171759 20150910_171833 20150910_171957

Szavakkal nem tudom leirni, mennyire gyonyoru szamomra
Szavakkal nem tudom leirni, mennyire gyonyoru szamomra

20150910_172201 20150910_172459 20150910_173205 20150910_173213 20150910_173243 20150910_173310 20150910_173318 20150910_173338 20150910_173617

Sajnos pont zarasra ertunk a varhoz, de a portas azt mondta, oldalt van egy kis osveny, ahol fel lehet setalni a var melle, ahonnan a kilatas ugyanugy pazar, jo fenykepeket lehet kesziteni, es meg ingye is van! Igy hat megmasztuk 🙂 Legnagyobb szerencsemre O is szeret turazni, igy volt is kedve feljonni velem. Meg nem tudja, milyen defektjeim vannak meg. De kesobb parra feny derul. Fentrol pedig, hat igen. A kilatas tenyleg lenyugozo. Ahogy a domboldalon vegigfut a szolloultetveny, alatta pedig a Mosel kanyarog bekesen, a tulparton pedig egy masik kis csendes varos, telepules. Festoi taj. Ezen a kornyeken pedig minden varoska ilyen. Nem lehet rossz vegigjarni 🙂 Tervben van.

A varbol lefele, a folyoparton beultunk egy fagyira es egy sorre. Enyem volt az ital, ove az etel, hiszen O vezetett.

Bastians Eiscafe
Bastians Eiscafe

20150910_180533 20150910_180548 20150910_182409

Nem szeretnem ajanlani. A pincerlany kedvtelen, fapofaval, es lassu. A kiszolgalas meginkabb. En egy buzasort kertem, ezt meg is kaptam. Csak az volt a problema, hogy egyaltalan nem volt hideg, sot. Melinda egy apple-strudel-es fagyit rendelt, ami vegul abban merult ki, hogy vanilia fagylalt, valami strudeles beutessel az aljan, es egy ostya. Egyaltalan nem volt nagy durranas, de meg csak kicsi sem. 😦 De hat nem lehet minden tokeletes, mindenhol. Ezutan irany haza, meg egy seta a kutyaval. Este valami film, beszelgetes. O hamar elaludt, en meg kicsit neztem a filmet, majd en is alomra hajtottam a fejem Mellette. Jobb helyen nem is lehettem volna, tobbet nem is kivanhattam.

Ennyi fert az elso reszbe, Kedves Olvasoim! Remelem elvezitek, es tetszik. Nekem fantasztikus idom volt ott, minden perce orom volt a szamomra, szeretnem ezt atadni Nektek valamennyire. Folytatas kesobb, most pedig.

Elindulok a kerekpar-utra! Ma delutan. Szeptember 14-en, hetfon. Meg nagyimekhoz gyorsan beugrok, meg kell latogatni a kerekparboltot is, beallittatni egy-ket apro dolgot, es indulas. 3-4 nap alatt ameddig elerek, aztan visszafele majd vonattal. Ez a terv. Az ido, igy az ablakomon kinezve kellemes, nagyon is. En lelkiekben tornazom meg magam, fizikailag sima rizsa. Aztan meglatjuk, mi sul ki belole. Ha szerencsem van, naponta tudok valamicsket irni, ha nem, akkor penteken-szombaton jon a folytatas, meg a cochemi nyaralasom masodik reszevel. Meg mindig mosolyogva emlekszem vissza ra.

Kivanjatok sok szerencset es problema mentes utat! Meg talalkozunk!!! 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s