Bike tour, 3rd day

Es egy ujabb napra ebredtunk, Kedves Olvasoim! Mar ha meg itt vagytok! Meg mindig a bringa-turarol beszelunk, a harmadik, s mint kiderult, egyben az utolso naprol is. A datum szeptember 16-a. Meglepoen jol aludtam, a szallas tobb volt, mint kenyelmes. Kijelentkezesi ido itt sem volt, alhattam volna delutanig, de nem tudtam. A belso ebresztom olyan 10 ora korul riasztott, hogy bizony itt az ideje indulni tovabb, nem lazsalhatok ennyit. Ugyhogy felkeszultem az ujabb menetre, osszepakoltam a taskat, leadtam a kulcsot, es elhagytam az atmeneti bazist. Nyergesujfalu – Gyor tavolsag lett a vege, ami szerintem nem is annyira rossz. Hadd fejtsem ki kicsit bovebben most Nektek.

Miutan elhagytam az Ovoda utcat, irany balra, amerre a kerekpar ut folytatodik, egeszen Komarom fele. Az ut itt meg egeszen kulturalt, aszfaltozott volt. Az idojaras kegyes hozzam, nincs szembeszel, se hideg, se csapadek, bringazashoz tokeletes ido. Ut kozben, a fout melletti kerekparuton megallok neha-neha fenykepezkedni, hiszen azert az ember nem lat minden nap egy gemeskutat a mezzo kozepen alldogalni. Nem vagyok egy pusztai gyerek, szoval nekem ez szep, szokatlan latvany volt. De nem maradhatok itt sem sokaig, haladni kell elore.

20150916_110108

Batran, kitartoan haladok tovabb, kisebb falvakon-telepuleseken at, szerencsemre az ut nincs tele hegyi szakaszokkal. Nem arra keszultem. Igy hat, kitartasom gyumolcsekent megerkeztem Komaromba, mint azt a table is jelzi alabb. De a varoshatartol meg azert egy jo 2 kilometert meg kellett tenni, mire elertem a foterre, vagy legalabbis a Maria Valeria-hidig. Itt egy lehelletnyi pihenot veszek, nyujtok egyet, hiszen 30 kilometer megtetele utan az ember elkezdi erezni a vegtagjait. Az ules egy kicsit meg mindig alacsonyan van, de ez legyen a legnagyobb bajom. Gyorsan elparologtatom az 1,5 liter vizet, majd hirtelen rakerdezek a kozeli padon ulokre, hogy mi a helyzet a szomszedban, Komarnoban, meg a szlovak oldalon ugy altalaban szallas ugyileg.

20150916_120109 20150916_122325 20150916_122331

A lany azt mondja, lovese sincs, nem ide valosi. A srac mar Komarnobol szarmazik, igy siman vagja, hogy nincs itt semmilyen hatar-ellenorzes, siman lehet jarni keresztul a folyon, plusz meg a migransok is kerulik ezt a helyet. Arra, hogy mennyire lehet egyejszakas szallast kapni a Duna tuloldalan, mar nem tud valaszolni. Igy hat, par perc gondolkodas utan elhatarozom magma, maradok hazai oldalon, itt meg mindig biztonsagosabb. Hittem en. Meg gyorsan beszaladtam a kozeli kisboltba feltolteni a keszleteimet, majd uzsgyi ismet, mehet a menet tovabb. A terkepet parszor attanulmanyoztam, es ugy ereztem, megvan az irany, sima rizsa. Hat majdnem. Egy kis ido utan a Monostori erodnel kotottem ki, ahol kulon biciklis utat alakitottak ki, hogy korbe lehessen tekerni a kornyeket. Ez egy kicsit bezavart, de innen is volt kiut, egeszen gyorsan. Kovettem tovabb a tablat, amerre fordult, arra mentem. Amiben nem vagyok biztos, az az, hogy valaki nem-e forditotta el oket masik iranyba. Mert egyszercsak megszuntek letezni, elvezettek egyszer balra, es onnantol semmi. Neztem a terkepet, a GPS-t, passz. Van balra opcio, az kivezet az 1-es foutra. Azt inkabb nem. Elore menetben eljutottam egy telephelyig, eletnek jele sehol. Rendben. Utat nem mutat semmilyen eszkoz, tabla nem segit. Marad hat a keresztezodes utolso opcioja, az erkezes iranyabol nezve jobbra. Ezt mind ugy 15 perc bizonytalansag utan, es meg igy sem tudtam, mi merre hagy lepes. Aztan, mint derult egbol a villamcsapas, ott volt ujra a tabla. Csak teljesen mas iranybol mutatta az utat, mint ahonnan jottem, s igy felelmem beigazolodott. Valaki nem akarta, hogy folytassam kalandomat, de nem adtam fel, a batorsag s vakmeroseg gyozott! Szoval.

Mentem tovabb, a sarga koves uton, ha ugy vesszuk. Mert a minoseg nagyban hasonlitott ra, es ez meg a jobbik resze volt. Mert amikor egy fouton kellett attekerni hirtelen, na csak akkor jot az igazi meglepetes. Az meg hagyjan, hogy ismeretlenek kertek tolem utbaigazitast, merre van Komarom, hogy lehet oda biciklivel (!) eljutni, s tettek mindezt olaszul, nemetul, franciaul, spanyolul. Magyar szot nem hallottam. Es meg nem is az volt a lenyeg, hogy a fouton kellett atkelni. Az piskota, ugyan mar. Hanem ami utana vart ram. Atertem az 1-esen, s ott volt a tabla, jobbra iranyitva engem. Megprobalom leirni, milyen latvany fogadott elsore.

Erdo. Felrepedezett aszfaltozott ut, nehol gazzal benove, balra szantok vegtelensege, jobbra vasut es fout. Elottem, bent a fak kozott sotetseg. De hat erre van kijelolve a Nemzetkozi EuroVelo 6-os (!!!!!!!!!!) kerekparut, ennyire rossz azert csak nem lehet. Biztos csak az ido vasfoga fogott ki ezen a kis reszen, utana pedig szepen aszfaltozott terep var.

Ennel nagyobbat meg akkor sem tevedtem, amikor azt hittem, hogy az 5 eves tori nagydogat megtudom irni egy perc tanulas nelkul. Ott legalabb volt valami remeny. Itt? Semmi, ez 1 peren belul kiderult. Amint beertem az erdobe, azonnal elkezdett kattogni az agyam. Pupillam kitagult, orrlyukaim kiszelesedtek, idegeim es reflexeim pattanasig feszultek, arra vartam, mikor ugrik elem egy oz, egy vaddiszno, egy hajlektalan, vagy egy migrans, rant le a bringarol, es teker tovabb. Nem viccelek, az elejen meg egesz turheto volt az ut minosege a repedezett aszfalttal. De ami utana kovetkezett, na azt nem. Interneten lehetne hirdetni, Nemzetkozi EuroVelo 6-os kerekparut hasznalatra kesz, eso eseten dagonyazasra, iszapbirkozasra atalakithato… Emberek, ez egy kib….tt FOLDUT volt!!! Meteres agak logtak be elem, meg szerencse, hogy fa nem dolt ram, valamint, hogy nem esett korabban itt. Az egy dolog, hogy a sipcsontig ero godroket, arkokat kellett kerulgetnem, jolvan, ugyessegi, egyensulyozasi gyakorlat, sosem johet rosszul. De az, hogy pengeeles sziklakkal van tarkitva az egyetlen jarhato nyomvonal, ez volt a kihivas. Balra erdo, bokros, susnyas, jobbra kovekkel tarkitott arok, kozepen pedig 90 fokos kanyar, tele tueles kovekkel.

Udvozlok mindenkit!
Udvozlok mindenkit!
Really???
Really???

Amikor elindultam, azt hittem, hogy ez a Nemzetkozi EuroVelo 6-os kerekparut egy jol kiepitett, kulturalt, biztonsagos terep. Nem tudom, hogy van a tobbi orszagban, ahol keresztul megy, de hogy Magyarorszagon ez nagyjabol 35-50 %-ban valosul meg, az biztos. De nem baj, ugyan mar, mit er az elet izgalom nelkul. Igyhat vegigkuzdottem magam A Terepen, mignem 4 kinkeserves kilometer utan ujra civilek lakta helyen talaltam magam. Acson. Acsott. Lovesem nincs, hogy mondjak helyesen, es nem is erdekel annyira, hogy oszinte legyek. A vadregenyes resz utolso resze ket kukoricafold kozott vezetett ki a meltan hires acsi buszfordulohoz! Visszatekintve ezt hagytam a hatam mogott, amit nem banok!

20150916_133847 20150916_133850

A hires-neves acsi buszfordulo!
A hires-neves acsi buszfordulo!

Soha nem gondoltam volna, hogy aszfaltozott utnak ugy fogok orulni valaha, mint most. Egy aldas volt sajgo labaim, karjaim, hatso fertajam reszere. Igy hat nagy lelkesen keresztulhaladtam Acs telepulesen, ugyanugy, amerre a table jelolte. Mert ha hiszitek, ha nem, ez volt a kijelolt kerekparut. Beszaras, mar elnezest a vulgaris kifejezesert, de mashogy nem tudom megragadni a lenyeget. Aztan, mikor mar az Acs tablat is elhagytam, jott az ujabb adag az immunrendszeremnek. Egy elhagyatott ut, vegig a vasut mellett, fakkal ovezve a bal oldalrol. Egy lelket nem lattam a kovetkezo 10 (!!!) kilometeren keresztul, csak a mellettem szaguldozo vonatok adtak meg tanubizonysagot arrol, hogy az emberiseg nem pusztult ki hirtelen. De mas semmi. Csak a szurke, toldozott-foldozott aszfaltcsikot latod magad elott, es semmi mast. Ugyanaz az erzes, mikor bujik elo valami a gazosbol, a fak tovebol, kest rantva rad. A lakatot kezembe tartva tekertem nagyon sokaig ezen a terepen, a biztonsag kedveert, hatha valaki beprobalkozik, akkor majd odacsapok, aztan nesze neked, Te! De szerencsemre senki nem volt kozel 2-3 kilometeres korzetben. Cserebe, hogy azert ne legyen annyira unalmas, kaptam ellenszelet. Teljesen mindegy volt, mennyire kanyargott neha az ut, merre mentem, a szembeszel mindig megtalalt. Ha neha alabbhagyott, akkor oldalrol taszigalt nagy erovel, hullamokban. Es ez vegig jellemzo volt erre a szakaszra, kozel mind a 10 kilometerre.  Gondolkoztam azon, hogy megallok egy kicsit pihenni, de inkabb nem, ujrakezdeni meg rosszabb lett volna. Inkabb kuszkodve, nagyokat szuszogva, erolkodve, de vegigvittem. Es persze volt itt meg egy csavar. Mert egyszer csak elfogyott alolam az aszfalt. Es mi valtotta? Na mi?

20150916_135146 20150916_140638 20150916_141541 20150916_142346

Hat persze, hogy foldut. De most nem olyan foldut, mint ami korabban az erdoben volt. Itt az igazi szanto utak voltak. Finom folddel boritva, hogy a kerek biztos elsullyedjen. Meteres godrok, amiket a traktorok valytak esos napokon, aratas kozben. Ket nyomvonal, egyik katasztrofalisabb, mint a masik, kozepen pedig, mintegy valasztovonal, a gaz. Nem magas, cserebe tomeny, suru gaz. Es ez meg mindig a Nemzetkozi EuroVelo 6-os kerekparuthoz tartozott, biza! Magyarorszag, en igy szeretlek. Itt gondoltam arra, hogy rossz lora tettem ezzel az orszaguti kerekparral, inkabb egy mountain bike-ot kellett volna vennem, es azt epitgetnem. Itt azzal aztan lehetne virgonckodni, vagy meg egy regi szakadt, rozsdas Csepellel. Annak nem kell kimelni, azt nem kell felteni, ha borulok, az egyben marad. De nem adhattam fel, nem akartam feladni, az nem en vagyok. Szoval csak kitartas, meg tudom csinalni, a kovetkezo falu mar csak par perc. Ott viszont muszaj leszek megallni, kezdett urulni a tank, kell valamit enni-inni is. Igyhat, amint beertem Nagyszenjanosba, azonnal valami kis ettermet, pekseget kerestem. Talaltam is egy helyet, ahol pizzat is lehetett kapni. Igy hat beultem, rendeltem egy szalamis pizzat, melle elfogyasztottam vagy 3 liter limonadet.

20150916_150152

Nagyon rendesek voltak, en voltam az egyetlen vendeg, mikozben a TV-ben a “Farm, ahol elunk” egyik reszet adtak. Emellett a telefonomat is tudtam tolteni, szoval panaszra nem lehetett okom. Pihenom es ebedem vegere erve ujra cangara pattantam, ellenoriztem az itirent, merre tovabb, majd el is indultam. Termeszetesen szembe- es oldalszelben. Koszi. Ki Nagyszentjanosbol, tovabb az egyetlen uton, ami vezetett is valahova, at az E60-as autout (?) folott, s tovabb. Mar ez a kis hidra felmenet is kifarasztott, mondom, folyamatos szembevihar tombolt. De ez meg mindig nem volt semmi, hiszen a kis lejto utan egyenes kovetkezett, majd egy nem annyira meredek, annal inkabb nyujtottabb emelkedo. Nehol ugy ereztem, hogy egy helyben tekerek, annyira tartott vissza a szel folyamatosan. Kenytelen voltam egy kis pihenot tartan egy trafohaz elott, hogy osszeszedjem magam. Auto ismet sehol, ember nincs, csak a szelkerekek. Azok persze most ezerszamra termeltek az energiat, hat persze. A gazdasagnak jo volt ez a nap, nekem kevesbe. De ez se lehet kifogas, felkaptattam a domb tetejere, majd jot a varva vart lejto. Mondtam is magamnak, itt a tetejen megtekerem, es akkor erobol legurulok.

... es arrol jottem
Arrol jottem…
Arra megyek...
… es arra megyek.

Ez volt a terv, es hogy mi sult ki belole? Csak annyi, hogy lefelemenet megalltam. Ha nem teszem le a labam, akkor bedolog az arokba, mint egy zsak krumpli. Pedig kezdosebessegnek szerintem egy 30 km/h megvolt a lejto elejen. Es szo szerint 0-ra lassitott vissza a termeszet. Ilyen nincs, gondoltam magamban. De ez is csak egy proba, irany tovabb, olyan nincs, hogy feladom. Mentem is tovabb rendesen, nem hagytam magam pihenni egy percig sem kesobb. A fouton megeloztem a helyi Bozsi nenit a tescos bringajaval, s renduletlenul haladtam tovabb. Kilometer jott kilometer utan, majd ugy a napi 70. ezres utan, egy nyeregbol kiallas utan, valami kattanast hallottam. Es ereztem, hogy a bringa veszesen belassult. Mondom, remek, biztos atmentem egy faagon, es kozben meg a szel is erosebb lett. Vagy a faag kilyukasztotta a gumit, aztan tolhatom. De semmi ilyen. Gally sehol az uton, kerek tokeletesen jo nyomassal, lyuknak nyoma sincs. De akkor mi lehet? Megalltam a bonyi vadaszhaz buszmegallo elott, megforditottam a bringat, es megneztem a hatso kereket. Hogy is irjam le.

Megforgattam a hatso kereket, es egyszer hol a bal oldali fekpofahoz ert hozza ugy, hogy megallt, utana pedig a jobb oldalihoz. Magyaran, nem volt tobbe egyenes. Ez nem a gumi, nem is a fekpofak hibaja.

“Lehet, hogy eltört,
Lehet, hogy valahol elszakadt…”

Magna Cum Laude

Mivel nem vagyok valami nagy spiler muszakilag, csak gondolom, hogy a hatso csapagyat gyepaltam meg annyira, hogy bemondja az unalmast. Azaz vagy eltortem, vagy egy bitang nagy 8-ast varazsoltam hatra. Nem tudom, lenyegtelen. Na de akkor hogyan tovabb innen?

Hat persze, hogy tovabb a bringaval. Az ido, atlag, sebesseg merese mar reg nem szamitott, szoval szep lassu tempoban is tudtam haladni tovabb. A legkozelebbi vasutallomasig. Merthat ez a vege, innen nem megy mar sehova a vandor, csak haza. Nem fult a fogam ahhoz, hogy egy ismeretlen szervizbe beadjam a vasat, aztan varjak kitudja meddig, hany napot, az ismeretlen minosegu munkaert. Inkabb befejezem, a technika ordogere fogom az elbukast. De buszke vagyok, nem is kicsit! Kozel 190 km-t kibirt minden baj nelkul, szo szerint arkon-bokron keresztul, nem normalis idojarasi korulmenyeke kozott. Hova kivanhatok tobbet? Igy hat, ujra felultem a nyeregbe, es komotosab indultam tovabb a kijelolt osvenyen, amit itt kerekparutnak hivnak. Nem sokara elertem egy mezogazdasagi telep melle, ahol ifjabb Kolompar Boldizsar Aladar (nem hiszem, hogy igy hivjak, de ilyennek nezett ki) eppen a kecskeket legeltette az erdoben, mig az ut tuloldalan a tehenek zabaltak es bogtek.

20150916_164719 20150916_164726 20150916_164904 20150916_164922

Ezt le kell fotozni, ezt nem lehet kihagyni, na! Szoval a selfie with a cow kihivas is teljesitve ezen a napon, egy ujabb eletcel kerult a teljesitett mappaba. Par, ujabb kuszkodos kilometer utan atkaptatok az M1-es felett, majd haladvan tovabb, egy eldudott tablan megpillantom kenyszeru celallomasom nevet.

20150916_165445

“Ilyen az utad négy sávon felvert szürke por
Egyedül vagy, volt néhány karambol
Útszéli bár (nem is egy már), de a lényeg valahol vár:
Aszfalt és fehér csík, négy kerék, kormány, gázpedál”

Kowalsky meg a Vega

Gyor. Vagyis ez meg nem, csak Gyorszentivan...
Gyor. Vagyis ez meg nem, csak Gyorszentivan…
Nehol elegge el volt rejtve, de mindig meg lehetett talalni
Nehol elegge el volt rejtve, de mindig meg lehetett talalni

Itt azert kerem a helyi vaganyok segitseget, megis mennyire van innen a legkozelebb vasutallomas? Hat ugy 4-5 kilometerre, de ne aggodjak, odaig vegig lejto vezet. Na, legalabb valami, ami segit is az elorejutasban. Szoval radolok a vazra, es ugyanabban a nyugodalmas tempoban hasitom a szelet, mint az elmult 5 kilometeren. Szoval sehogy, csak vanszorgok.

Aztan, mint valami jelenes, mentsvar, meglatom a vasutat, es a hozza tartozo allomast is! EZAZ, MEGCSINALTAM!!! Gyor varosa, biztos valami kulso kerulet, de ez mar bizony Gyor! Berohanok a kalauzhoz, meg is kerdezem, hogy hol vagyok, hogyan jutok Pestre innen, meg mennyiert.  Lelomboz. Azt mondja, ez meg csa Gyorszentivan! Egye fene, elfogadom. Mikor jon a kovetkezo vonat, ami elvisz engem Budapestre? Hat ugy 15 perc mulva. Remek. Mennyi az ar? Hat ugy 4.000 magyar penz nekem, meg a canganak. Felve kerdezem meg, kartyaval tudok-e fizetni a vonaton? Nem. Remek. Akkor egy ATM esetleg a kozelben? Hat itt nincs, csak a faluban, az ugy meg 1-2 km. Mondom fasza, ezt nem hiszem el. Cuccomat bent hagyhattam az irodaban, cangamat meg egy utolso nagy menetre biztattam, hogy ezt meg tegye meg ertem, haza kell jutnunk meg ma! Es itt olyan tempoban kozlekedtem azalatt a 3 kilometer alatt, mint eddigi utam soran meg soha. Tudtam, hogy faj neki, tudta o is. De nem szamitott, a nemes cel lebegett mindkettonk szeme elott. Korforgalmon atugrattam, egyenesen tovabb, a helyi ABC oldalaban pedig ott volt a Androit Ter Masina (ATM). Gyorsan, keszpenz felvesz, spuri vissza, van meg kb 6 percem. Nem lehetetlen, de nagyon ki lesz centizve, az mar biztos.

Kibirta, megcsinalta! Buszkesegem!!!
Kibirta, megcsinalta! Buszkesegem!!!
Jo volt!
Jo volt!

20150916_173235

Elertem. Megcsinaltuk, veghez vittuk a lehetetlent. Mi biztunk, mikor mar mindenki temetett minket. A kalauz meg is jegyezte, nem hitte volna, hogy visszaerek idoben az allomasra. Milyen kedves. Lenyegtelen, buszkesegemet nem csorbitotta, sot, csak novelte! Vonatra szallas utan a brigat rogzitettem, jott a kalauz, jegyet vettem kettonknek, es mar uton is voltam hazafele. Pontosabban csak Kelenfoldig, de mar az is tokeletesen megfelelt. Onnan 30 percenkent indulnak vonatok Erdre, szoval meg ma otthon leszek. Anyamekat ertesitettem a fejlemenyekrol, hogy varjanak otthon sok szeretettel, meleg vacsival.

Dehogy is, csak szoltam nekik, hogy ma megyek haza. Mondtak, hogy akkor lejonnek elem, ugyis utba esek, ha leszallok a vonatrol, elviszik a taskamat. Igy hat Erd-also vasutallomason talalkoztunk, felvettek a taskamat, vettunk kinai kajat vacsorara, majd mig ok vartak az etelre, en elkezdtem hazatolni a biciklit. Nem volt mar szivem tovabb nyuzni szegenyt. Tul sok mindent tett mar igy is ertem a mai nap, itt az ideje a pihenesnek. Hazaerek, anyumek is. Lecuccolok, cangat elteszem, leulunk vacsizni. Az asztalon csak egy dolog van, egy Coca-Cola, a kovetkezo felirattal: BAJNOK!

20150916_204520

Szoval. Ez lett volna a kerekparturam szoveges es kepes beszamoloja. 3 nap, 200 kilometer, megannyi varos, falu, telepules. Meglepetes. Kellemes es kellemetlen egyarant. De egy pillanatra sem bantam meg, hogy nekikezdtem. Ez csak meg jobban osztokel arra, hogy ujra nekivagjak. De mar egy kis tapasztalattal, azaz: visszafele. Ha 200 kilometert megtettem 3 nap alatt egy nem is annyira megterhelo utemben, akkor a 660 km-re levo Passaubol kevesebb kell, mint ket het haza. Tudom mar azt is, hogy a szembeszel ebben az iranyban nem lesz akkora, folyamatos ellenfel. Tudom, hogy kevesebb cucc is eleg lesz, szoval nem kell ekkora taskat cipelnem, mint most. Tul sok volt a ruha. Tudom, hogy magyar foldon hol mennyiert lehet megszallni, milyen helyen. A tobbi resz meg felfedezesre var, de kesz vagyok az ujabb kalandra!

Remelem Ti is, Kedves Olvasoim! Kitartas, nemsokara ismet talalkozunk! BAJNOK!

Advertisements

One thought on “Bike tour, 3rd day

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s