Sailin’ time 2nd time

Ujra itt vagyok, egy percet se feljetek, nem szuntem meg letezni! J

Immar hivatalosan is vege a vakaciomnak, mar nagyban hajtom a mokuskereket a recepcion. Vissza kell razodnom, fel kell vennem ujra a tempot, ez az 1 honap kicsit ellustitott. De nem baj, ujabb kihivas, hozni ugyanazt a szintet – legalabb -, mint amit szabadsagom elott hoztam. Tele energiaval, onbizalommal, elszantsaggal vetem bele magam a munkaba. Igy hat az elso par nap nem is nagyon tortenik semmi izgalmas az eletemben. Budapest – Nuremberg a tav, 7 nap. De meg milyen 7 nap. Az ember azt gondolna, hogy minden a leheto legnagyobb rendben lesz, de valahogy megsem. Valami mindig elromlik, leszakad, felakad. Mint peldaul most a Gabcsikovo, az elso es legnagyobb zsilip a Magyar-szlovak hatarnal, Gyor kozeleben. Szoval ilyenkor, mint mindig, hatalmas dugo alakul ki a kapuk elott, es hat sorba kell allni es varakozni. A mi hajonk Gyonyu mellett kotott ki, egy aprocska Duna-ag partjan. Viz alig-alig, nem tudom, hogy fogunk mi eljutni innen barhova is.

Reggel erkeztunk meg, es hat Pozsonytol azert meg rendesem messze voltunk. Igy hat ratermett csoport-vezetonk egybol a telefonra ult, es intezett buszt, helyet, jegyet, mindent, amit kellett, hogy a vendegek eljussanak a celallomasra, majd vissza az uszo hoteljukbe. Mi meg csak vartunk, ultunk, dolgoztunk, neztuk egymast, hogy na, akkor most mi lesz. Aztan jott delutan az informacio, olyan 7 ora magassagaban megnyitjak ujra a zsilipet, nagyjabol akkorra lesznek kesz a javitassal. Hurra!!! Legalabb idaig eljutottunk. Kozben a vendegek is megerkeztek, es termeszetesen kerdesek ezreivel tamadtak le minket: Mikor megyunk? Miert nem megyunk? Mi tortent? Mikor javitjak meg? Megserult valaki? Elhagytunk valakit? Tudna nekem penzt valtani?

Majd megjelenik, mint valami felmentosereg, egy hos, A Kapitany, hogy kozolje a jo hirt, 7:30-kor nyilik a zsilip. Ezzazz!!!

De! Mi vagyunk a sorban a kilencedik hajo… Ami annyit jelent hogy a harmadik korrel tudunk csak felmenni. Hogy ez miert nem a legjobb? Egy korben 4 hajot tudnak bepreselni ebbe a zsilipbe, ami azert nem kis hely, plusz nem kis vizmennyiseg sem. Miutan mindenki elfoglalta a helyet, bezarjak az ajtot, feltoltik vizzel a medencet, majd ha felert a tetejere, kinyitjak a masik ajtot, es a hajok egymas utan, lassan kieveznek. Ez a muvelet nagyjabol 30-40 percet vesz igenybe. Egy kor alatt. Szoval, mi vagyunk a kilencedik hajo. Egyszeru matekozassal kijon, hogy ha 4-esevel mennek, akkor mi a 3. csoportba kerulunk majd. Az nagyjabol 1,5 ora. De acsi!!! Hiszen meg szembol is varnak, nemde? Hat meg szep! Szoval, szembol ugyanezt jatszak el. Ami annyit jelent, hogy csak az 5. korben megyunk fel. Doktori nelkul is ki lehet szamolni, hogy ez annyit jelent, mint meg 2,5 ora varakozas! Nem valami fenyes kezdet az elso napon belebotlani egy ilyenbe, egy 7 napos utazason, igaz?

De sebaj, megoldottuk, atjutottunk valahogy, valamikor. Az meg remlik, hogy amikor felertunk a kovetkezo szintre, a kapu tuloldalan hatalmas hullamok csapkodtak (mar amennyire hatalmas lehet egy hullam egy folyon – a szerk.). Es hirtelen hideg lett, es fujt a szel, es mindenki fazott, es mindenki elment hirtelen aludni.

Kovetkezo megallonk Durnstein volt, ahol ismetelten felmentem a varromhoz. Nem volt valami sok idom, szoval kepeket nem igazan keszitettem, de helyette olyan helyekre is folmasztam, hogy a jonep csak nezett ram, mint egy bolondra, hogy mit keresek en arra, meg egyebkent is. Viszont azok a kis kinyulasok, sziklatombok, rejtett zugok olyan kilatast nyitottak meg elottem, mint semelyik masik hely itt a kornyeken. Ut kozben felfele talalkoztam a csoportunkkal is, akik mar visszafele haladtak a hajora. Az idegenvezeto azonnal megismert, es el is kezdte reklamozni, hogy ez a hely annyira erdekes es szep, hogy meg a szemelyzet is ide jar a szabadidejeben. Beszelgettunk egy percet, a vendegeket udvozoltem, majd rohantam tovabb felfele. Gyorsan megmasztam ismet a legmagasabb pontot, majd azonnal irany vissza a fedelzetre, nem sokara indul a hajo.

Mondtam, nem telt valami nagyon erdekesen az elso hetem a hajon, alig emlekszem valamire belole. Ujra fel kellett vennem a ritmust, igy legtobbszor a recepcion es a szobamban voltam, dolgoztam-pihentem. Futas meg se fordult a fejemben, edzes kilove szinten meg. Ja! Es uj szobaba kellett koltoznom, uj szobatarssal. Egy szerb (?) pincer volt, egeszen normalis arc, csendes figura. Nem zavartuk egymast igazabol, o jott, en aludtam, en jottem, o meg dolgozott, en elaludtam, o jott. Szoval, csend es nyugalom volt a szobaban.

Aztan, meg mielott vege lett volna ennek az utnak, Regensburgban azert meg kiszaladtam egyet ebedelni. Kezdtem nagyon bezarva erezni magam, hianyzott a friss levego, valami finom kaja, egy jo sor. A kulvilag. Igy hat elindultam a foter fele, ott biztosan van valami etterem nyitva, meg ha vasarnap is volt. A pizzeriaba most nem akartam menni, se a szemkozti kis kavezoba. Valami mast akartam most, valami valtozatossagot. Hogy legyen mirol meselni. Igy hat a templom fele vettem az iranyt, hiszen annak a labanal egymas mellett vannak a – remelhetoleg – jobbnal jobb ettermek. Szoval, kivalasztottam egyet, amelyik szimpatikus volt, es leultem.

20150927_130749

Nem maradtam sokaig, hiszen ujabb pizzarendelesem volt a tobbiek szamara. Kezdem lassan ugy erezni magam, hogy en vagyok a pizzasfiu, mert ehhez ertek. De annyi baj legyen. Elrohantam hat a L’Osteriaba – szokas szerint -, es kikertem a felirt pizzakat. 15 perc alatt elkeszultek a giga dobozban, majd irany vissza a hajo, lassan a szolgalatot is fel kell majd venni. Ut kozben, a parton setalva, mar nem eloszor lattam a kovetkezo hajot, ami egyebkent manapsag muzeumkent szolgal:

Érsekcsanád
Érsekcsanád

Azert ilyenkor eltolt a buszkeseg, hogy van valamilyen magyar vonatkozas is itt, a messzi Nemetorszag foldjen, es most nem szemelyrol, hanem targyrol beszelek. Gyorsan hat egy kep, es irany tovabb. Megerkezek, kiosztom az etelt, beszedem a penzt – maltai szeretetszolgalat, csak nem ingyen -, es megyek is atoltozni. Es ujra vissza a szekbe, a gep ele, a vendegek koze. Es kezdothet ismet a munka.

Par nap mulva mar egy uj csoport van a hajon, felmegyunk veluk egeszen Luxembourg-ig. Ez az egyik szemelyes kedvencem, termeszetesen Melinda miatt. De maga az ut is csodalatos, bamulatosan szep helyeken megyunk vegig. Majna-Duna csatorna, Majna, Rajna, Mosel. Kitzingenben hataroztam el magam, hogy ujra a futasnak aldozok. Lehet nem kellett volna tennem. Az alokepesseggel nem volt baj, nem reg tekertem le 200 kilometert, elotte pedig a futas szinte mindennapos volt. Bemelegites megvolt, aztan indulhat a menet. Ugy gondoltam, egy 4-5 kilometerrel kezdem ujra, nem akarom megeroltetni azonnal magam teljesen. Szoval, mint mindig, most is elindultam az egyik iranyba, amerre forditottam a fejem. Aztan folyamatosan masfele, kanyar jobbra-balra, fout mellett, alatt, felett, at. Azzal nem szamoltam, hogy mekkora egyes szakaszokon a szintkulonbseg. Mert volt azert, szoval rendesen kellett taposni is felfele. Az egyik ilyen emelkedo utan azt hittem, a tudom kikopom, mondom ilyen nincs… Lefel menet pedig meglattam ot:

Hmmm
Hmmm
Oooom
Oooom
Waaaao
Waaaao

Ott alt, artatlanul, szepsegesen. Meg mindig elismeresem a japanoknak, hogy ilyen csodakat kepesek eletre kelteni. De nem idozhetek itt sokaig, most a sporton a hangsuly. Nehez szivvel, de tovabballok, vagyis tova szaladok. Megnezem a gps-t, ha a kovetkezo sarkon balra fordulok, akkor alig 4 kilometert fogok megtenni. Nem eleg az nekem, menjunk hat jobbra, kesobb lesz egy vasuti atjaro, ott visszafordulok. Na de! A jobbra kanyar utan megint emelkedo, csak hogy jol mulassak. Aztan, ahol a vasuti atjarot jeloli a telefon, ott most eppen utlezaras van, mert ujitjak a hidat. Szoval nincs atjaras, se kocsinak, se embernek, se hajonak, semminek es senkinek. Es ezt komolyan is veszik! Tehat. Gyors tajekozodas ismet, merre tovabb. Visszafordulni nem akarok, az valahogy nem tetszik. Igy hat irany tovabb egyenesen, valahol csak elkanyarodik az ut balra, es visszavisz a hajohoz.

Es igaz is, tenyleg visszavitt. Persze miutan a lehajtosavban futottam, majd forgalommal szemben is, megtalaltam a fakon tul a jardat. Sebaj, igy legalabb nem volt unalmas. A vege 6 kilometer let, egeszen elfogadhato atlaggal, ami egy ujrakezdeskor szamithat. Aztan lenyujtottam, ahogy regebben tanitottak, de valami nem stimmelt. Valamii nagyon nem volt jo. Beertem a hajora, elindultam lefele a lepcson, es rajottem.

Rajottem, hogy nem tudok ralepni a jobb labamra, vagyis csak alig. Viccesen hangzik, de olyan volt, mintha meghuztam volna a talpam, a jobb labboltomat (vagy hogy hivjak – a szerk.). A lepcsozes volt a legrosszabb, hiszen ott fesziteni kellett a labfejem, az pedig nagyon nem volt finom. A folyoson meg csak-csak felvettem az oregpapakkal a versenyt, de a lepcson a jarokeretes, 80 eves John bacsi megszegyenito gyorsasaggal hagyott le. Igy hat segitseghez fordultam, s kolleganom adott egy jo kis kenocsot meg olajat. Tanacsolta, hogy a kettot keverjem ossze, masszirozzam bele a talpamba, es akkor jobb lesz. Megertettem, csak az volt az egyetlen bokkeno, hogy alig birtam hozzaerni a talpamhoz, nem hogy meg masszirozni… De fogamat osszeszoritva azert csak sikerult, es lass csodat, 3-4 napon belul ismet tunet mentes voltam, ujra gyorsabban szaguldottam, mint a vendegeink.

Masnap. Oktober 2-a. Wertheim. Az idojaras nem a legjobb, viszont igy az egyik legszebb es legrejtejesebb.

20151002_082434 20151002_082439 20151002_082446 20151002_082521

Egy tunderi kisvaros, meseszep kilatassal a fenti varbol. Egy hangulatos foterrel, templommal, helyi pekseggel. Ezeket mind meg is celoztam a mai napon. Elsokent irany a templom. Nem egy hatalmas Isten Haza, de nem is kell annak lennie, igy is tokeletes. Kivulrol nagyon szepen rendben van tartva, belulrol pedig meg szebb. Tagas, sokan elfernek benne, az biztos. Nem is annyira hideg a levego bent, mint gondoltam. Rajtam kivul senki nincs bent, igy hat beulok az egyik padba, es magamba zarkozom par perc erejeig. Higyjetek el, nagyon sokat segit!

20151002_111544 20151002_111602 20151002_111606 20151002_111623

Miutan elvegeztem, amit szerettem volna, meg par fotot keszitettem, majd irany vissza a foter, egyunk is valamit! Mint emlitettem, ott val az oldalaban a hires pekseg, ami tenyleg remek sutiket, kenyereket, pereceket keszit helyben, hazilag. De ott is voltam mar, itt is valami mast kellene megkostolnom. Szinte csontra szemben van egy kis kavezo. Bemegyek, megkerdezem, szendvicsuk van-e itt fogyasztasra. Mondjak, hogy nincs, de nagyon szivesen csinalnak. Oooh. Igy hat osszeallitottam magamnak az ebedem, es kertem melle egy Latte Macchiatot is. Kint helyet foglaltam, es vartam az etelre. Nem sokara ki is hoztak az asztalhoz, igy mar csak el kellett fogyasztanom. De termeszetesen ezt is dokumentalni kellett eloszor, mint mindent, szoval, tadaaaaa:

Sonka, sajt, szalami, salata, baguette, egy kicsi szosz :) Es a Latte Macchiato!
Sonka, sajt, szalami, salata, baguette, egy kicsi szosz 🙂 Es a Latte Macchiato!

20151002_112503

Aztan, mikor mar nekialltam volna enni a szendvicset, valami elropult elottem. Vagyis azt hittem. Mondom egy madar? Nem, ahhoz tul kicsi volt. Egy legy? Annak meg tul nagy. Nezzuk meg a foldet, biztosan itt van valahol. Korbeneztem a szek alatt, a labam korul, es egy kis adag cukrot talaltam, becsomagolva a kavehoz.

??? Mi van??? Komolyan, valaki meg akart dobni engem cukorral? Korbeneztem, mondom biztosan az egyik vendeg szorakozik, aki felismert. De nem. Vendeg egy szal se a placcon, se egy ismeros arc. Mondom ez nem lehet, hogy egy vad idegen csak ugy megdobjon egy cukorral.  Senki nem volt furcsa, mindenki beszelgetett az asztaltarsasaggal. Tanacstalan voltam. Aztan felneztem egy kicsit, es az ablakbol egy ismeros arc nezett vissza ram, es integetett. Es ekkor osszeallt a kep. O dobta a cukrot, hogy nezzek fel es csatlakozzam hozza ebedelni! Brillians 😀 Jott is a pincerno, megkerdeztem, hogy felmehetek-e, mert felhivtak. Mondja, hogy nem, zarva az a resz. Mondom tudom, de aki ott ul fent, o szolt, hogy menjek. Nem erti. Megprobalom nemetul, en nem ertem. Angolul, szavakat rakva egymas utan. Sikertelen. Marmint nekem sikerul a szavakat egymas utan raknom nulla nyelvtannal, de o nem veszi meg igy sem az adast. Aztan elmegy, majd 2-3 perc mulva jon ujra, hogy segit felvinni a kavet, mert fentrol szoltak, hogy ismer engem, menjek fel nyugodtan. Igy hat beultem az emeletre munkatarsammal, es egy jot kaveztunk-ettunk. Neki mar csak a desszert volt hatra, en pedig elpusztitottam a szendvicsemet. Jol elbeszelgettunk egymassal, nem csak a munkaban talakoztunk, hanem egy kicsit szemelyesebb dolgokat is megtudtunk a masikrol, ami jo dolog. Aztan o visszament a hajora, en pedig elindultam meg egy kicsit bevasarolni. Kellett valami edesseg. Helyi Mueller ott van mellette, igy irany oda, keszlet feltolt, fizet, mosoly, koszonem, irany vissza a fohadiszallas. A parton megallok meg egy kicsit, nezem a viztukrot, a kacsakat, hattyukat, hogy usznak szabadon, gond nelkul. Aztan azon kapom magam, hogy hirtelen egyre tobb kacsa landol a viz felszinen, es veszesen, hordaban kozelitenek felem. Ezek tudjak, hogy van valami nalam. Meg fognak tamadni, fenyes nappal, itt, a nyilt utcan, a folyoparton, emberek szemei lattara.

Na jo, ez csak vicc. Bekesen usznak erre, valami kis elemozsia remenyeben. Sajnos nem volt semmi maradek a kezemben, igy egy fel csokit eltordeltem nekik. Egyre tobben jottek, egyre kozelebb. Aztan raneztem az orara, es mar indulnom kellett vissza a hajora, nemsokara indulunk.

Ennyien voltak az elejen
Ennyien voltak az elejen

20151002_120617

Ott landoltak a tobbiek a hatterben
Ott landoltak a tobbiek a hatterben

20151002_120640 20151002_121043 20151002_121058 20151002_121103 20151002_121225 20151002_121233

Ragyogj!!!
Ragyogj!!!

Szoval ez tortent velem az elso ket hetben, miutan visszajottem a hajora. Ismeros arcok, ismeros helyek, uj izek, uj elmenyek. Ez soha nem lesz unalmas, maximum nem minden nap lesz valami lelegzetelallito. De meg mindig gyonyoru minden! Remelem Nektek is tetszik meg mindig, amirol irok.

Koszonom a figyelmeteket, nagyon jol esik, hogy latom, hogy a vilag minden tajarol nezitek a blogomat. Magyarorszag, Dominika, USA, Franciaorszag, Csehorszag, Nagy-Britannia, Dania, Nemetorszag, Ciprus, Portugalia, Svajc, Hollandia, hogy csak par meglepobbet es par folyamatos latogato orszagot emlitsek. Nagyon koszonom Nektek, nelkuletek nem irnam a blogot!

Sziasztok, nem sokara talalkozunk ujra!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s