Sailin’ time, part 3

Hat akkor ismetelten itt vagyunk. Lassan egy honapja, hogy a kovetkezo sorok megtortentek, de kozben porogtek az esemenyek, en pedig csak mentem az arral, csak hogy egy vizes metaforat hasznaljak. De mindegy is, a lenyeg, hogy ismet a monitor ele kerultem, igy hat megosztom Veletek ujabb elmenyeimet. Remelem Ti is orultok ennek, nem csak en J

10.04. Cochem, Nemetorszag

Igen, ismet Cochemben vagyok. Ismet talalkozhatok Melindaval, ha csak egy rovidke kis idore is. Erre vartam mar regota. Ez volt szamomra a celallomas, ide eljutni. Szokas szerint reggel megerkeztunk, s amint kikotottunk, mar ugrottam is le a hajorol, hogy minel hamarabb lathassam.

Ott vagyunk mi
Ott vagyunk mi

Egy pillanatot sem akartam elhalasztani. Rohantam a hazhoz, a foterre, es vartam, hogy talalkozzunk. Felkelt, lehozta Boscot magaval, es elindultunk setalni. Le a partra, vegig a hid alatt egeszen a hajo elejeig, majd visszafordultunk, sajnos mennie kellett dolgozni reggelre. De minden perc ajandek volt Vele. Visszakisertem a hidig, elkoszontunk, en pedig indultam vissza szomoruan a hajora, mig O hazafele tartott. Visszaertem, atoltoztem, es mar mentem is fel a recepciora, hivott a munka. O is 9-kor kezdett, igy neki sem maradt sok ideje.

A hajo delutan 1-kor indult tovabb Zellbe. Semmi kedvem nem volt tovabb allni, de hat nem en irom a hajozasi tervet. Fent altam mar a teton, igy tokeletesen lattam azt a gyonyoru, megis egyben szomoru kepet, ami a szemem ele tarult.

20151004_130947

Ismeros auto a lathataron :)
Ismeros auto a lathataron 🙂

20151004_131050 20151004_131058 20151004_131133 20151004_131158 20151004_131216 20151004_131219 20151004_131444

Cochem festoi szepsegu tajat, a kastellyal a teton, a szines kis hazakkal, a zsufolt foutcaval, a turistakkal. Tudtam, hogy Melinda mar dolgozik, igy biztosan nem fogja latni, ahogy a hajo tovabb halad. En lattam meg a kavezot a fakon tul, de Ot sajnos mar nem. De ismet felizzott bennem a remeny, hogy talan legkozelebb, ha itt leszek, tobbet lehetunk egyutt. Talan.

10.06. Remich, Luxemburg

Egy ujabb utnak lett vege ma. Este mar fordulunk is vissza eloszor Nurnbergig, majd utana Budapestig. Meg 6 het van hatra a szezonbol. Mennyire repul az ido, meg szinte emlekszem az elso napra, amikor megerkeztem a hajora Andernach-ban. Mar 8 honapja, hogy felszalltam, es itt elek, megis, mintha csak tegnap tortent volna.

A vendegeket szerencsere gyorsan es nagyobb gond nelkul el tudtuk kuldeni, a taxikkal volt egy kis galiba. Nem ert ide idoben, nem jott, nem tudta, kiert jon, nem beszel angolul. Szoval nem volt egyszeru veluk uzletelni, de megoldottuk. A neheze utan egy kis piheno is belefert. Ari baros kollegaval megprobaltunk valamit vacsorara vadaszni, de nem igazan akart mukodni.

20151006_124728 20151006_150348 20151006_150406 20151006_150415 20151006_150430

Vacsora!!! Nekik, es nem nekunk...
Vacsora!!! Nekik, es nem nekunk…
Ari :)
Ari 🙂

Meg azt mondjak, a hattyu nem is annyira finom. Nem probaltam meg soha, szoval hiszek nekik. Vegul, mikor mar lattuk, hogy eselytelenek vagyunk, maradtunk csak az etetesnel. 3 hofeher vizi madar jott hozzank, es lakmarozott a labunk alatt. Nem ertem, emberek hogy nem tudjak szeretni ezeket a teremteseket.

Delutan szokasos korok, vendegek erkeznek szepen sorban, egyesevel, csoportosan. Mosoly, egy kis beszelgetes, varakozas, becsekkolas, johet a kovetkezo. Szunet nincs, reggel kezdem, este vegzem, ilyen ez a munka, de belefer siman. Megjon mindenki, ahogy kell, eltesszuk oket a kabinokba, hivatalos udvozles megtortenik, mennek vacsizni, en pedig aludni, johet a kovetkezo nap.

10.08 Rudesheim, Nemetorszag

Utunk egy ujabb allomasara erkeztunk, haladunk ismet visszafele nagy erokkel. Viz sajnos meg mindig nincs sok sehol, de pont annyira eleg, hogy meg hajozhato legyen szamunkra. Olyan sziklak allnak ki a folyobol, amiket altalaban meteres viz lep el folyamatosan. Nem konnyu, de meg nem lehetetlen, minden tiszteletem a kapitanyoke! Azert ilyen vizeken, ilyen helyeken, korulmenyek kozott elvezetni ezt a monstrumot, nem piti feladat. Emelem kalapom! Este Rudesheimben vagyunk, igy hat kiugrunk vacsorazni egyet paran. A varos kozpontjaban van egy csucs olasz etterem, Da Toni. Ha itt jartok veletlenul, ki ne hagyjatok! Eszmeletlen hangulatos hely, kenyelmes es szep kialakitassal, remek etelekkel es italokkal, panaszra nincs ok. Nyaron a dohanyzoresz nyitott, telen uveggel es “satorral” van lefedve a hideg elol.

20151008_224114 20151008_224116

En egy negysajtos pizzat rendeltem magamnak, azt nem nagyon lehet elrontani, ha csak a sajt nem romlott mar. A tobbiek vegyesen ettek salatat, tesztat, pizzat. Fizetes utan en meg visszarohantam a hajora egy masik Quattro formaggi pizzaval a Fonoknek, mert hat milyen jo arc vagyok mar.

Utana iranya helyi pub, iszunk, mulatunk, rohogunk, tancolunk, eneklunk roman-szerb-bolgar-magyar dalokat, mindenki amit tud. Edda-t jatszottak a tiszteletunkre, meg Jazz + Az-t. Nem hittem a fulemnek, de tenyleg igy volt, kerdezz meg barkit, aki oktober 8-an Rudesheimben volt a hajorol. Lenyeg a lenyeg, jo volt az este!

Masnap reggel indultunk tovabb, eloszor Mainzban alltunk meg felvenni az utasokat, majd irany a Majna folyo, masnap mar var minket Wertheim. A Majna joval kisebb folyo, a Rajnahoz hasonlitva mar szinte egy pataknak nevezheto. Nem kell sokat hajozni ahhoz, hogy az elso zsiliphez eljussunk. Szunetemet toltom, igy ismet fent vagyok a teton, gyonyorkodve a tajban. Alacsony hid kozelit veszesen a zsilip utan, mindenki leul a szekre, nehogy kart tegyunk a femszerkezetben a fejunkkel.

Aztan egyszer csak egy mely hang, gyorsul, erosodik, majd halkul. Hat persze! Mindenki kemlel mindenfele, mi volt ez. Felnezek az egre, es jon a kovetkezo.

20151009_171239

"It's a Bird...It's a Plane...It's Superman"
“It’s a Bird…It’s a Plane…It’s Superman”

20151009_173149

Mondom en, hogy ulni kellett
Mondom en, hogy ulni kellett

20151009_173208

Hiszen a kozelben van Frankfurt reptere. A fedelzetrol nem lehet semmit latni, viszont ahogy a gepek jonnek mennek folyamatosan, az lenyugozo. Teljesen mas meretben, mint peldaul Budapesten, itt A380-asok, 747-esek szalldogalnak a legnagyobb termeszetesseggel. Lenyugozo. Megyunk tovabb, haladunk folyamatosan, csendesen, nyugalomban. Es egy ujabb napra ebredunk.

10.11. Kitzingen, Nemetorszag

Ugrunk az idoben egy kicsit. Mar Wurzburgban vagyunk reggel, csak kirakjuk az embereket, semmi erdekes. Indulas tovabb Kitzingenbe, ahol lesz vegre szabadido is. Este leadom a kulcsot a kolleganak, es maris rohanok a pizzeriaba a listaval. De szo szerint rohanok! Ahogy egyeztetek a fonokkel, hogy mi kell nekem, mondja, hogy 30 perc mulva lesz kesz. Mondom tokeletes, akkor majd jovok, es elkezdtem futni. Hosszu ido utan ujra futottam! Nem mentem sokat, csak 3-4 kilometert, nem akartam megolni magam meg.

20151011_195010 20151011_195016 20151011_195746

Ennyi pont eleg volt, a labamat elkezdtem erezni ujra. Visszaertem a pizzeriaba, meg 5 perc. Rendben, nincs baj, tul gyors voltam akkor, ennyi a magyarazat. Fizettem, vittem is vissza a vacsorat a szemelyzet egy jo reszenek, koztuk magamnak is. Zuhany, gyors vacsi, majd irany ki ismet, keressunk valami helyet, ahol lehet egy kicsit enni. A regi hid labanal talaltunk is egy kellemes sarki ettermet, bar idonk mar nem volt sok. Igy hat Orsi rendelt egy salatat, en pedig beneveztem egy Tiramisura.

20151011_214221 20151011_215338 20151011_215415

Tudom, azt gondoljatok, hogy mit er ez a sok futas, sport, ha utana jol bezabalok, egeszsegtelen dolgokkal. De higgyetek el, meg igy is van ertelme, erzem. Jol esik, jol erzem magam tole, nem kicsit, cserebe nagyon. Vegzunk, fizetunk, irany vissza a fedelzet, horgony es feljaro felszed, nagy gaz, hadd menjen!

10.12. Bamberg (?), Nemetorszag

Innen csak annyit engedjetek meg, hogy a reggeli kepeket megosszam. Lattam mar sok szep napfelkeltet, naplementet, kodbol elobujo varat, csillogo varost, de ez most teljesen mas volt. Ilyen tiszta nem igazan volt az eg, hogy a nap ilyen ragyogoan atsusson rajta, es visszatukrozodjon a hajo ablakan, a teljesen nyugodt viz felszinen.

20151012_074859 20151012_074912 20151012_074945 20151012_074951

Ez meg Bamberg elott volt, este pedig mar veget is ert az ut, megerkeztunk Nurnbergbe, masnap ismet kuldjuk el az embereket, es helyettuk jonnek az ujak.

Nos, hat ennyi lenne roviden osszefoglalva ez a het. Remelem meg mindig erdeklodve olvassatok a blogot, megha neha el is tunok egy kis idore, vagy kezdenek unalmasak lenni a reszek.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s