Durnstein & Wertheim seta

Kedves H0lgyeim, Uraim!

Felhivom szives figyelmuket, hogy a kovetkezo kepsorok zavaroak lehetnek egyesekenk. Ujabb termeszet-fotok kerultek elo egyik ugynokunktol, aki beepulve figyeli a hajosok eletet mar 2 eve, eddig kimagaslo sikerekkel! A kepeken szereplo szemelyek csak a kitalacio szulemenyei, minden egyezes a valosaggal csakis a veletlen muve. Megertesuket koszonjuk, jo szorakozas kivanunk!

 

10.23, Durnstein

Tegla a Kozpontnak. Mar oktober vege van, ezek meg marcius ota itt dolgoznak nap mint nap. Szerencsemre a szemelyzet meg egyetlen tagja sem vette eszre, hogy en csak beepultem ide, mit sem sejtenek tervemrol. Azert neha magamnak is megengedek egy-egy pihenot, ahogy a szemelyzet csinalja. Ezen a napon ismet Ausztriaban voltunk, Durnsteinben. Es ha mar itt jartunk, hat akkor miert ne mentem volna ki, ujra fel a varromhoz, es tovabb az osvenyen mogotte? Ez egyertelmu! Reggeli erkezes, elmennek a vendegek, en meg egy kicsit dolgozom a recepcion, es ahogy vegeztem a muszakommal, irany a kabin, gyors csere, majd futas kifele. Egy masik hajo mellett alltunk, ahol regi kollegakkal talalkoztam. Ut kozben kifele hat meglatogattam oket, beszeltunk par mondatot, majd indultam is kifele. Fonokasszony meg megkert, hogy par dolgot vegyek neki, ha ugy van idom, mondom persze, magamnak is akarok vasarolni, meg egy-ket ajandek sem artana innen.

Nem tudom, hogy birjak azt, hogy 8-9 honapot megallas nelkul, minden nap folyamatosan dolgozzanak, de hogy van kitartasuk es erejuk, az biztos. Ja, es nem mellesleg kegyetlen turelmesek. Mindegy, labam ujra szarazfoldet erintett, szabadnak ereztem magam, legalabb egy-ket orara. Az utat mar csukott szemmel tudom, nagyon hamar felertem a varba. Miutan az ember vagy negyedik alkalommal van itt, berogzul. Es tenyleg, innen csak egy ut vezet fel, eltevedni nem igazan lehet.

Fent, mint mar megszoktam, a latvany elkepeszto. Meg mindig. Ahogy az ember felmaszik a legmagasabb reszere, es belatja, ahogy kanyarog a Duna jobbra-balra, a folyo tuloldalan a szoloultetvenyeket, laba alatt Durnsteint, a hajokat, az autokat, a hazakat. Tenyleg, mintha a vilag tetejen lenne. Szettarja a karjat, es forog egyet, mint a filmekben. Elkepeszto elmeny!

Nem idoztem sokat ott, volt tervem. Meghozza az, hogy tovabb megyek az uton a rom moge, amerre visz az osveny. Olyan helyekre is felmasztam, kisetaltam, ahol meg nem voltam, es ahova normalis ember lehet nem is gondolna, hogy menjen. De hat ez a lenyege a turazasnak, uj helyeket felfedezni, megnezni, onnan milyen a kilatas. Es hat, nem lehetett panasz egyik reszre sem. Ez a taj mindenhonnan gyonyoruen nez ki, lelegzetelallito. Nem tudom mihez hasonlitani. Es tenyleg, nem haladtam sokat tavolsagban, viszon ossze-vissza barangoltam. Aztan ismet elerkeztem a keresztezodeshez, de most nem a “Hutte” iranyaba indultam tovabb, egyenesen, hanem elfordultam jobbra, az ismeretlen fele. Nem is sejtve, hogy mi var ram.

Aztan, mintha valami MTB hegyi verseny lenne, vagy nem tudom, de olyan vadregenyes tajakon vitt vegig az utam. Egyebkent ez nem is rossz otlet, most hogy igy belegondolok. Ezeken a helyeket siman lehetne egy hegyi leereszkedest lebonyolitani, es meg a kornyezet se lenne rongalva. Mekkora biznisz!!! Meg is van, mi lesz a kovetkezo dolog, amibe belevagok 🙂

This slideshow requires JavaScript.

A lenyeg, eddig teljesen ismeretlen terepen maszkaltam. Neztem jobbra-balra, ossze-vissza, elore es hatra, annyira gyonyoru volt korulottem minden. Ugyanugy letertem neha az utrol, bekukkantva egy-egy hasadekba, hogy onnan mit lehet latni. Es mennyire jol tettem!

Meg egy kicsit setaltam ebbe az iranyba, sajnos idom veges volt, ugyhogy vissza kellett forduljak. Pedig meg annyira mentem volna, el nem tudjatok kepzelni. De a munka az elso.

Utam vegen pedig a jol megerdemelt selfie, ami termeszetesen csak egy szerkesztett kep, es a rajta szereplo szemely csak kitalacio.

20151023_114018

Aztan indulas visszafele, sietni kell, hiszen meg a vasarlas hatra van. Igy hat egy kicsit nagyobb tempoban haladtam lefele, mint ahogy szoktak az emberek. Ugraltam, futottam, mar majdnem repultem meg bukfenceztem. Visszafele is megalltam azert fotozni, mert hat azert na! E nelkul nem jovok el.

20151023_11430620151023_11494920151023_11502720151023_120154

20151023_120622
Hellloooo!

Aztan, miutan visszaertem a varosba, vegig jartam gyorsan a boltokat. Hogy mi volt a listan?

  • Makos tojaslikor
  • Sziv alaku gumicukor
  • Valami helyi likor
  • es meg valami, ami megtetszik

Ebbol lett a kovetkezo:

  • 2 makos tojaslikor
  • 1 csomag sziv alaku gumicukor
  • 1 barack-likor gyonyoru, hegedu formaju uvegben
  • 1 uveg jegbor
  • 1 tubus nyomhato szappan (barackos)

Minden barackos volt, hiszen itt, a Wachau-volgyben ezt termesztik ipari mennyisegben. Es jol is csinaljak! Vasarlas utan irany vissza a hajo, es hat nem azt latom, hogy a hid felszedve? Na mi van itt, van meg egy fel ora legalabb az indulasig, miert is megy a hajonk?

Mint kiderult, nem a mi hajonk megy, hanem a masik, nekunk csak el kell engedni oket. Hat igy mar mindjart mas, a kint ragadt vendegeket is megnyugtatom, nem kell panikolni, a kapitany nem hagy itt minket, csak helyet cserelnek, 10 perc mulva mar szallhatunk is vissza a vizre. Kozben eszreveszem, hogy valaki csatlakozott hozzam.

This slideshow requires JavaScript.

Mennyire cuki volt, el se tudom mondani. Jott-ment, forgolodott jobbra-balra, azt sem tudta, merre van 🙂 Aztan a hajonk ujra kikotott, nekem pedig vissza kellett mennem ra, hatrahagyva ezt a csodas helyet es uj, apro kis baratomat. Koszonom ujra a lehetoseget, hogy itt lehettem, remelem Nektek is tetszett, tetszik a hely 🙂

 

10.30, Wertheim

Es ismet egy ismeros helyen jarunk. Wertheim, immar Nemetorszag terulete. Mai napra ket dolgot tuztem ki celkent, egy, hogy ismet felmenjek a varba es korbejarjam, a masik pedig, hogy innen is hozzak par ajandekot az otthoniaknak. Szoval nem tetlenkedhettem, amint kikotott a hajo es munkamat letettem – szokasos procedura – , mar uggrottam is bele utcai ruhamba, es irany a csucs! Sima ugy, eltevedni nem lehet. At az uton, be a kapu alatt, el a templomig, ott balra fel, a lepcson meg feljebb, es csak kovetni onnan az utat. Ennyi, pofon egyszeru. Par perc alatt bejarhato, nekem sikerult olyan 5-6 perc alatt eljutnom a varkapuig.

Minden alkalommal ezert jovok fel, ezert a csodas, kaprazatos latvanyert. Minden penzt, idot meger. Belepek a robosztus kapun, es maris az udvarban talalom magam. Altalaban itt szokott lenni egy belepteto-kapu, ami 1 eurot ker el minden kedves latogatotol. Most ez nem mukodott, eppen felujitottak egy reszet a helynek. Tehat most barki ingyen megnezheti ezt a szep kis varat. En be is mentem, mar megszokott utvolanamat jarva, vegig a fal menten, fel a deli kis kilatohoz, tovabb az oldala mentem felfele, majd fel a var tornyaba, a legmagasabb pontra, ahonnan a kilatas lelegzetelallito. Onnan lefele, meg egy kis barangolas, majd irany vissza a varos, hiszen var meg a vasarlas. De elotte, kepek:

This slideshow requires JavaScript.

5-6 perc lefele is az ut, szoval meg nagyon idoben vagyok.

Kozben talalkozom par utassal is, beszelgetunk egy kicsit, megkerdezem, milyen volt a nap, a tura, voltak-e fent a varban? Aztan folytatom utam tovabb a helyi nevezetes boltba, az uvegfujo boltjaba. Az uriember, Hans Ittig minden egyes alkalommal, mikor erre jarunk, feljon a hajora es egy oras musort ad, megmutatja, hogy lehet gyonyoru targyakat kesziteni uvegbol, pusztan a tudonk segitsegevel. Na jo, gondolom a nagy uveg, szinezett vazakat azert nem csak levegovel kesziti, de ez is a show resze. Az biztos, hogy el tudja adni magat, na meg a hozott termekeit is. Ebben a kis varosban, Wertheimben pedig az uzlete van. Igy hat besetalok, nezelodok. Csodaszep vazak, kancsok, korsok, tanyerok, macskak, kutyak, allatok. Mind hatalmas, ezeket nem tudnam hazavinni. Valami kicsi kell nekem, amit el tudok vinni a hajora, es haza tudom majd adni pesten. Aztan, termeszetesn az utolso polcon, megtalalom azokat a dolgokat, amik nekem kellenek. Vettem egy angyalt otthonra anyumeknak. Megyek fizetni, az elado mondja az arat. Teljesen jo arban vannak, mar keszulnek fizetni. Jon a vendeg, hogy mit vasarolok, hogy a hajora veszem-e vagy otthonra. Az elado egybol kozbeszol, hogy ha hajorol vagyok, akkor 50% kedvezmenyem van. Juppiiii!!! Ezt a meglepetest! Azt mondjuk valahonnan sejtettem, hogy a vendegek kapnak valami kedvezmenyt, na de hogy a szemelyzet is megkapja az 50%-ot, arra nem szamitottam. Igy hat vettem egy masik angyalt is, 1 araert 🙂 Csodaszepek, es a legjobb, vilagito talpazat is jar hozzajuk! Ez mekkora biznisz, nagyon jo. Bevasaroltam, boldogan hagyom el a boltot, megyek a kovetkezobe meg par szukseges dolgot beszerezni. Aztan eszembe jut, hogy egy valakit kifelejtettem. Neki is kell vennem valamit. Igy hat vissza a boltba, az eladok mosolyogva nyugtazzak, hogy ismet megjelentem. Kertem hat egy hattyut is, ugyanugy megkaptam a kedvezmenyt, aztan indulas vissza a hajora, vegleg. Terveim szerint a hattyu otthonra lesz, egyik angyal nagymamaeknak, masik pedig Neki.

 

Szoval, igy telt ez a nap is. Igy telt ez a het. Egyre kevesebb van hatra, ha jol szamoltam, mar csak 21 nap. Az semmiseg, fel labon is ki lehet birni. Kivanjatok sok sikert, hogy minden rendben legyen. Nem sokara jovok az angol resszel is 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s