Cochem-i bringa tura

Egy ujabb fejezet ideje jott el. Egy ujabb nap, egy ujabb nap Cochemben, vagyis csak egy ideig. Egy ujabb nap, ami sporttal fugg ossze. S egy ujabb emlek, ami szamomra mindig szep marad.

 

Szoval, a mai nap december 15-e, kedd van. Vagyis amikor elkezdtem, 11:53-kor meg kedd volt. Meg 7 kerek percig ma van, aztan mar holnap lesz ma. Mar ha ertitek. Akkori idopont pedig november 1-e volt. Hogy milyen nap, azt meg nem mondom. De mindegy is. A lenyeg, ismet Cochemben alltunk. Szokas szerinti reggeli erkezes, olyan 6 ora korul. 7-kor mar fent a recepcion, ahogy azt kell, azzal a tudattal, hogy a mai kerekpar-turara elmegyek. Cochem-Beilstein. 10 km oda, masik 10 vissza. Nem kihivas, meg csak nem is formaban tartas. Egy kellemes tura lesz.

Kollega jon is 9 elott valtani, atadom a recepciot, elmagyarazom mi tortent eddig – semmi, a szerk. – , es mar rohanok is le a kabinba ruhat cserelni. 10 perc mulva mar a hajon kivul vagyok, igazitom a cangat. Konnyes szemekkel elbucsuzom a tobbiektol, meghallgatjuk az utasitasokat es egy gyors kis osszefoglalot a helyi vezetoinktol, majd uccu neki, irany egyenesen! Kis csoportunk allt ugy 6 fobol, plusz en, valamint ket kisero, egy elol, egy hatul. Osszesen 9 fo. Csak csaladiasan. Hajotol indulas egyenesen fel balra, at a hidon, majd le a hidrol a setaloutcara. Elso megallonk pedig azonnal egy ismeros helyen volt. A pekseg elott alltunk meg, ahol mar vasaroltam reggelit magamnak multkori latogatasom alkalmaval. Es innen jobbra, a varkapu alatt lehet atmenni a mexico-i etterembe. Es maris jottek az emlekek nem is olyan regrol, s mosoly ult ki az arcomra 🙂

20151101_091306
Ott van a mexico-i etterem 🙂

Par perc tortenelem, majd irany tovabb. Kovetkezo piheno a foteren volt. Hat persze, hol mashol, mint az ablaka alatt, az ajtaja elott? Es sajnos nem volt itthon, pont Magyarorszagon kellett lennie. Az elet mar csak ilyen sajnos. De nem adom fel! Itt is par mondat a terrol, a kutrol, templomrol, utcakrol. De engem csak egy epulet kot le, egy ablak, hatha ott kinez megiscsak.

De tudom, hogy most nem fog. Aztan egy kez fogja meg a vallam, indulas van tovabb, kicsit elbambultam. Visszaultem hat a bringara, es kovettem a csoportot. A mezony kozepen haladtam folyamatosan, hogy biztos legyek benne, senkit nem hagyunk el. Es ismet egy ismeros megallo kovetkezett. A kis varkapu, ahonnan az ut ket fele agazott. Az egyik le, a masik pedig fel. De en mar tudtam, hogy az hova vezet, multok erre setaltunk a kutyajaval. Szoval a terep mar nem volt ismeretlen a szamomra. Itt – mekkora meglepetes – a lejtot valasztottuk, es elindultunk a folyo menten, tavolodva Cochemtol.

This slideshow requires JavaScript.

Egy ideig kovettuk a Mosel vonalat, aztan egyszer csak attertunk az ut tuloldalara, es elhagytuk a folyot. A tokeletesen aszfaltozott jardat, kerekparutat felvaltotta a parkolok, repedezett aszfalt, beton utak sora. Elhaladtunk egy intezet mellett is, ha jol emlekszem, talan fogyatekkal elok intezete mellett, de ebben mar nem vagyok annyira biztos. Tovabb tekerve beertunk a szoloultetvenyek rengetegjebe. Jobbra-balra, elore-hatra, lent-fent, amerre es ameddig a szem ellat, szolo szolo hatan. Vagyis mar nem, hiszen a szuret par hete volt, szoval csak az ures furtok maradtak meg. Megalltunk egy keresztezodesben, es jott a kiseloadas.

Leghiresebb es legjobb boruk itt a Riesling. Feher szaraz. Persze van mas is, felszaraz feher, sot, meg voros boruk is, de a Riesling visz mindent. Regebben szo szerint minden tele volt szoloultetvennyel, ma mar csak egy toredeke talalhato meg. 100-150 eve ennek a teruletnek meg vagy a haromszorosan termesztettek szolot. Vegigtekintettem magam korul, es nem nagyon lattam ures helyet. Es a manus azt mondja, hogy ez csak a harmada annak, amit nem annyira regen termesztettek? Uram atyam, az iszakos nepseg! Mutatja a szemkozti dombokat, hogy annak a tetejen is, az oldalan felfele vegig tele volt ultetvennyel, nem ugy, mint most. Ez mar semmi ahhoz kepest, meseli. Majd kifejt par szuretelesi titkot is. A laposabb reszen – ahol mi allunk most – egy gep vegzi el a szuretelest. Egy ember kell a kezelesehez, a gep vegigmegy a sorok kozott, es lepucolja a furtoket. Magyaran csak a szoloszemeket gyujti be a kontenerbe, se level, se a furt maga, az mind ott marad, csak az erett, finom gyumolcs kerul beszedesre. Gyors, kenyelmes, viszont nem a legolcsobb megoldas. De elmeletileg matekban kijon. A tuloldalon, ahol hegyek vannak, a dombok oldalaban mar mas a helyzet. Ott kezzel mennek vegig, hiszen a gep leborulna. Vagyis csak felig. A domboldal aljaban van egy kis kocsi sinre szerelve, valamint egy tartaly mogotte. Ezzel felmennek a sin tetejere, a legmagasabb pontra, ott kiszalnak a gepbol, es kezzel szedik le a szolot, majd visszaviszik s beleboritjak a kontenerbe. Aztan egy kicsit lejjebb ereszkednek a masinaval, es kezdik ujra. Kiszallas, szureteles, urites. Lejjebb meg egy sorral, es ez igy megy addig, amig kesz nem lesznek. Azert nem rossz megoldas, nekem nagyon tetszik 🙂

Indulunk tovabb, at egy masik hidon arra az oldalra, ahonnan elkezdtuk a turat. Bruttig-Fankel varos labanal alltunk meg ujra, egy kis utbaigazitasra. Vegiggurulunk a varoson, elmesel egy-ket tortenetet, aztan innen mar nincs megallas, egeszen Beilsteinig kell menni egy lendulettel. Termeszetesen megalltam en is fotozni, akar csak kedves utasaink, nem akartam kilogni a sorbol. Es ebben a mini varosban, itt, eldugva minden elol, mit latok meg?

Es de, ez tenyleg egy Borussia Monchengladbach zaszlo. Biztos, ami biztos, megkerdezem az egyik idegenvezetot is, hogy jol emlekszem-e. Megerosit, ez tenyleg az. 🙂

Haladunk tovabb, mar nincs sok hatra, ujra elerjuk a Mosel folyo partjat, es mar a kerekparuton robogunk szelsebesen Beilstein fele. Aztan meg par perc tekeres, es meg is erkeztunk. Megallunk a foteren – ami egyben egy buszmegallo is – es megbeszeljuk a talalkozasi idopontot. Az egesz hely ismeros mar szamomra, par honapja voltam itt szemelyesen is, Vele. Csodas kis hely, szo szerint kicsi.

Most sajnos nincs ido varosnezesre, se arra, hogy gyorsan felmenjek a varromhoz, csak egy kave, valami harapnivalo, es indulas vissza. Viszont, elozo alkalombol tanulva, most nem a fout menti kis kavezoba ultem be – pontosabban ultunk be az egyik vezetovel -, hanem kicsit feljebb, egy eldugottabb helyre. Mondtam neki, hogy mindjart csatlakozom, csak meg el kell inteznem valami. Beszaladtam a szemkozti boltba, s vettem gyorsan egy kepeslapot. Na, es egy tollat is, hiszen valamivel meg kellett irnom. Visszamentem a kavezoba, fel az emeletre, kikertem a finom Latte Macchiato-mat, mint mindig.

Elovettem a kepeslapot, valamint a tollat, es elkezdtem papirra vetni gondolataimat. Kicsivel kesobb jon az idegenvezeto, igy felbe kell hagynom az irast. Elbeszelgetunk, mennyire jo hajon dolgozni, milyen az elet. Emlitettem neki, hogy tervezek egy bringa-turat magamnak is, Budapest-Luxemburg tavolsagban, hogy mennyire ismeri itt, a Mosel folyo menten a szallasokat, lehet-e kapni 1-1 estere csak? Atbeszeljuk, ad par tanacsot, hova menjek, hova ne, mit keszitsek magamnak, mit vigyek magammal es mit ne, merre menjek, mit nezzek meg errefele, ha van idom – es energiam, termeszetesen. Kozben repul az ido is, o befejezi a kavejat, indul vissza, van meg par perc. En is megittam a magamet, de meg maradtam egy kicsit, gondolataimat meg papirra kellett vetni. Kicsit kapkodva, a vegen gyorsan irva, de kesz lettem. Eltettem belso zsebembe, hogy ne gyurodjon ossze, vigyazni kell ra.

Visszapattanunk a bringara, majd az egyik helyi felhivja a figyelmunket, hogy van meg 30 percunk visszaerni a hajora. Az ut kb 15 perces, de ugy erzi, nekunk sikerul kevesebb ido alatt is. Szoval hat, indulas van, attoljuk a paripakat az ut tuloldalara, es hipersebessegre gyorsitunk, majd mint a Millenium Falcon, ugrunk egyet a terben. Kozben azert rendes turistahoz meltoan, foto-foto!

This slideshow requires JavaScript.

Vegul, mikor mar Cochemben jartunk, en leszakadtam a csoporttol, idom meg volt boven. Egy levelet kellett kezbesitenem, es ez meg is tortent.  Ahogy kesebb hallottam, egyben meg is kapta a celszemely.

 

Igy telt ez a napom, nem unatkoztam, cserebe jo parszor dobogott nagyon erosen a szivem, es jottek elo gyonyoru emlekek. Nemsokara jovok a kovetkezo resszel, de elobb meg ennek az angol nyelvu valtozatat publikalom 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s