Pragai ut Barnussal

Nos. A hajorol mar leszalltam, t0bb mint ketto hete. November 22-en mar el is kezdtem dolgozni az atmeneti munkahelyemen – koszonet erte Barnanak! Egy kellemes kis apartmankiado cegnel vagyok most front-desk-es, mar amig a szezon el nem kezdodik – ugy februar kozepeig. Lenyeg a lenyeg, jo hely ez is. Kellemes a tarsasag, a vendegek kevesebben vannak, nyugodtabbak, fiatalabbak. Par nap gyakorlas, betanulas utan mar elesben is kiprobalhattam magam, egeszen odaig jutottam, hogy holnap mar egyedul nyitok, masnap meg egyedul zarok majd.

December 6-a volt, jol emlekszem ra. Ugyanugy bent ultem az asztal mogott, eppen nem volt semmi tennivalo. Vendegek megjottek, levelek elintezve, minden leadminisztralva. Igy hat gondoltam egyet, hogy elmegyek masnap Pragaba. Meg sosem voltam ott, mindig is meg akartam nezni. Most lesz majd 3 szabadnapom, hat miert ne? Igy hat elkezdtem keresni bookingon valami olcso szallast ket ejszakara, valahol a varos kozepen. Barnus mellettem ult, es megkerdezte, miben vagyok ennyire elmelyulve. Megosztottam vele a tervemet, mire o csak annyit mondott: Kiraly, menjunk egyutt 🙂 Mondtam neki, hogy okes, megbeszeltuk. Holnap indulunk, egy ejszaka, kimegyunk berugni, meg talan egy kis varosnezes, azt ennyi, masnap jovunk haza. Tetszett az otlet, foleg a spontanitasa. Aztan rajottem, hogy itt csak egy dolog akadajozhat meg minket: hogyan jutunk ki? Igy egy gyors telefont eleresztettem edesanyam iranyaba, hogy a kocsi kell-e neki holnap es holnaputan? Mondta, hogy holnap reggel kell, de deltol mar lehet vinni. Miert? Felvazoltam neki is az otletemet, es meglepo modon, teljesen nyugodtan odaadta a vasparipat. Igy mar teljesen nyugodt lelekkel kereshettem szallast, 3 kriteriummal:

  • legyen a szallasnak fedett, orzott parkoloja
  • legyen Praga belvarosaban
  • viszonylag olcso is legyen

20-30 perc keresgeles utan mar csak par jelolt maradt a szallasra. Nem volt szamomra tiszta, melyiknel van akkor fedett, kulon parkolo, igy hat felhivtam meg az irodabol a bookingot, hogy kerdezoskodjek. Javasoltak is par apartmant, egeszen elfogadhato aron. Egyik egy kicsit messzebb volt a belvarostol, a masik kicsit dragabb volt, viszont a harmadik. Bologna Residence. Ezt en is neztem a neten, megneztuk a weboldalt is, teljesen kulturaltnak tunik. Barnussal le is targyaltuk, kozel van a kozponthoz, arban teljesen jo, lehet ket szeparalt agyat kerni, van kulon parkoloja. Mas nem is kell! Azonnal le is foglaltuk masnapra 1 ejszakara, foglalast kinyomtattuk, biztos ami biztos, legyen targyi bizonyitekunk is ra. Aztan elkezdtunk kutakodni egy-ket dolog utan, a helyiekrol, az arakrol, a kocsmakrol, szoval ami miatt kimentunk. Azt mondjak, a csehek is nagyon baratsagosak, vendeg-centrikusak. Bar nem annyira kozvetlenek, mint a magyarok nagy tobbsege, de 2-3 kor utan mar mosolyogva adjak neked a sort – ez mondjuk ertheto 🙂 Kineztunk 1-2 helyet is, ahova be akarunk majd ulni. Megtanultunk gyorsan par kifejezest (sto pivo – 100 sor, ha meg jol emlekszem), es elkezdtuk tervezni az utat is. 600 kilometer a tav, azt ugy olyan 5-6 ora kozott meg is lehet tenni. Kell matrica 2x, egy a szlovakokhoz, egy meg a csehekhez. Az osztrakokat szandekosan akartuk kerulni, ki tudja, egy fekete terepjaroban, szovetkabatos, komoly arcu uriembereket barmikor kivehetnek hatarellenorzesnel, azt meg inkabb kihagynank, koszi. Szoval, minden el volt tervezve. Meg egy apro simitas a vegere: mielott elindulunk, mert delutan indulunk el, elotte reggel meg dobjunk egy edzest, biztos ami biztos. Mondom miert ne, belefer, odaerunk rendben ugyis. Ezekkel a tervekkel, almokkal indultam hat haza munkabol, s hajtottam fejem alomra este.

 

Masnap reggel 8:30 korul keltem, 10-re volt megbeszelve a talalka a terem elott. A terv:

  • edzes delig
  • 1-kor elindulunk Barnustol a kocsiert
  • 2 korul felvesszuk a kocsit, gyorsan haza a cuccomert
  • 2:30 magassagaban pedig elindulunk
  • 9 korul megerkezunk Pragaba

Na igen. Ember tervez, Isten vegez, ahogy mondani szokas. Es mennyire igaz. Pontosabban Szerkeszto tervez, Barnus meg mindent keresztbehuz 😀 Na jo, ennyire nem volt rossz a helyzet – az elejen. 10-kor menetrend szerint elkezdtuk az edzest. Talan pont egy mell-kar nap volt. Lenyomtuk, a szaunat most kihagytuk, hosszu nap all meg elottunk, nem szabad tulzasokba esni. Fel 1 korul indultunk el Barnusekhoz, a teremtol egy 15 perc seta. Hazaerunk, erre o kitalalja, hogy akkor meg csak most pakol ossze. Mondom az nem rossz, igazabol nem volt itt az egesz delelott szinte. Lassan, komotosan osszepakol, zuhanyzik egyet – talan megint -, jarkal fel-ala. Vegul nagy nehezen, olyan 1:30-1:40 kozott elindulunk. En sietnek a buszhoz is, de o nem hajlando gyorsan menni. Nem baj. Kicsivel tobb, mint 1 ora az ut Erdig, a buszpalyaudvarig, ahol anyum dolgozik, es ahol a szallito eszkozunk van. Mint kiderult, baratom erre eddig csak egyszer jart, ez kereken a masodik alkalom. Beerunk a palyaudvarra, kocsi sehol. Korbenezek, mondom biztos csak eltakarja egy masik. Nem, az auto tenyleg nincs itt. Felhivom anyumat, hogy hol van, mi van a Hondaval. Elmondja, hogy rosszul erezte magat, igy hazajott. Mondom remek, akkor meg egy kis buszozas var rank hazaig. Nehogy tenyleg idoben elinduljunk. Pont jott a megfelelo busz, igy felpattantunk, 8 perc utazas utan meg 6 perc seta, es otthon vagyunk. Bemegyunk a lakasba, anyum a kanapen fekszik, TV-zik. Nincs semmi komolyabb problema, csak szedul, de jol van. Modnom rendben, mar azt hittem, valami nagyobb baj van. 10 perc alatt osszedobom a cuccom, gyorsan elteszek valami kajat is – ez a kesobbiekben meg fontos lesz – es mar pattanunk is be a kocsiba, vegre valahara, olyan 3:45 kornyeken! Gyorsan egy sms palyamatricaert, megvan. Irany tankolni a kozeli kutra. Kerekeket megnezem, fullra teszem a tartalyt, aztan indulas, mostmar nincs, ami megallitson!

Felkanyarodunk az M7-esre, onnan az M0-ra, hogy kesobb az M1-esen folytassuk utunkat. Ahogy a hetesrol athaladtunk a nullasra, kulso savban egy Hyundai-os nagy sebesseggel lehagyott minket. Mondom ennyi, ok sietnek, mi nem annyira. 5-6 oras uttal szamoltunk, olyan 9 korul megerkezhetunk, ha minden jol megy. Igy hat irtunk gyorsan egy e-mailt a szallasnak, hogy a tervezett idohoz kepest egy kicsit megcsuszva fogunk erkezni. Semmi valasz. Megprobaltuk felhivni oket, semmi. Remek. Igy hat nyugodalmas 100-as tempoban haladtunk a palyan, kamionok elozesekor kicsit meg tobbel is. Nem akartam meggyilkolni szegeny Hondat, szenved alattam igy is eleget. Plusz ha jol tudom, ez lesz az elso hosszabb utja egyben, szoval szoknia kell a kikepzest. Kicsit lassunak ereztem magam, hiszen szemelygepjarmuvet nem nagyon hagytunk le, cserebe ok minket. Aztan Gyor magassagaban beallt a palya. Savlezaras, ellenorzes, vagy karambol, mas opcio nem fordult meg a fejunkben. Egy laza fel oras varakozas utan lassan elindult a sor, de tenyleg nagyon lassan. Aztan kiderult, mi tortent. Amikor mar lattuk a villogokat, hallottuk a szirenakat, leesett, itt bizony karambol volt. Egy savban haladt a forgalom, eleg lassan. Mikor kozelebb ertunk, lattuk, hogy harom auto volt a buliban. Es az egyik – a kozepso, a legrosszabbul jart – az a Hyundai-os volt, aki orult modjara sietett el mellettunk korabban. Hat idaig jutott, tovabb nem. Gyorsan meg is irtuk a Music FM-nek, hogy ez torten itt. Eloszor Barnus irta meg, nem olvastak be. Aztan megirta a nevemben, azt pedig azonnal!!! Benne voltam a radioban, hahahahaha!!!! Nem ilyen korulmenyek kozott gondoltam, de sajnos ez van.

Haladunk tovabb, kozeledik a hatar. Le kell terni az 1-es foutra, mert a palya az Ausztrian keresztul visz. Igy hat lehajtunk, elmegyunk az elso benzinkutig, pontosabban elevezunk. Akkora kod telepedett le, alig lehetett latni valamit. Ablaktorlonk meg mindig nem jo, inkabb hagyom, hogy a kod lecsapodjon az ablakon, minthogy letorlom, ugy jobban latok. Igyen korulmenyek kozott erkeztunk meg Rajkaba. Megalltunk a benzinkuton, kerdeztuk, hogy szlovak palyamatricat tudok-e itt venni. Nem nagyon, azt mondta a kutas, majd megkerdezte az egyik vasarlot, aki egy szlovak rendszamu kisbusszal jott ide, hogy naluk hol lehet. Mondta, hogy barmelyik kutnal lehet, de csak eveset. Mondom nekem nem kell eves, holnap jovok is vissza. Azt mondja, lenyegtelen, december 7-e van, ev vegeig ervenyes, de csak eveset lehet venni. Mondom az kiraly, akkor inkabb megyek fouton, mint autopalyan. Gyors kave, vissza a kocsiba, irany tovabb. Par perc mulva at is leptuk a hatart, nem volt valami nagy durranas. Az ut ket oldalan ket epulet, a mi oldalunkon egy tabla, hogy udvozoljuk. Ennyi.

A terv az volt, hogy ezen a reszen mindel gyorsabban tuljussunk, leven a szomszedaink nem nagyon szivlelnek itt minket. Es ez valamennyire viszonzott is, hiszen milyen orszag az, amelyiknel meg en magam is idosebb vagyok, mar nem azert? De hat ket megallot muszaj volt beiktatnunk. Egyik az Pozsonyhoz kozeli kuton, hogy vegyunk helyi palyamatricat. Berohantam gyorsan, mar akkor szuros szemmel neztek rank. Gyorsan vettem matricat, energiaitalt, csokit, beugrottam a kocsiba, feltettuk a vinyettat a szelvedore, es mar robogtunk is tovabb. Fel a palyara, kovetve a jelzeseket, plusz a Google Maps-et hasznalva. Gyorsan el is ertunk a vegere az orszagnak, igy az ujabb matricaert ujabb megallo kovetkezett. Vasarlas, matrica, energia ital, kave, csoki, gyerunk tovabb. Es par perc mulva mar Csehorszag autopalyait szeltuk.

20151207_175551

A kod ugyanugy megmaradt, viszont a palya minosege, hat mit ne mondjak. Betonlapokbol volt nagyjabol osszeallitva, es szinte egymasra csusztatva. Ugy dobalta az autot, azt hittem szeteseik a futomu. Nem mertem 90-100-nal tobbel menni, mert nem jutunk ki egyben Pragaig. Neha megeloztunk egy-egy kamiont, volt, amikor ok kozeledtek mar veszes tempoban rank, ott egy kicsit felve, de raleptem a gazra. Rettento szar minosegu volt az ut, elnezest a kifejezesert. Igy hat meg lassabb tempora kellett valtani, ami meg kesobbi erkezest jelentett a szamunkra. Lenyegeben este 10 orara ertuk el Praga varosat, de meg nem a szallast. Barnus berohant egy kutra megkerdezni a cimet, tudjak-e merre van. Nem, csak ezen az uton menjunk vegig, aztan valahol ott. Kosz a segitseget. Igy hat haladtunk tovabb egyenesen, Praga szivebe. A varosban azert mar kicsit egyszerubb dolgunk volt, Barna beszaladt egy szallodaba, ahol keszseggel segitettek neki, kinyomtattak egy terkepet is. Kozben nekem is megindult az internetem, szoval egyszerre ket forrasunk is volt, merre van a szallas. Egy kis keresgeles utan vegul, olyan 22:15 kornyeken meg is erkeztunk a szallashoz, szemben leparkoltuk, nyujtoztunk egyet, majd beleptunk.

20151207_202725

Kellemes helynek tunt, balra etterem, jobbra egy hall, ahol lehetett iszogatni, pihengetni. A ketto kozti folyoso jobb oldalan volt a recepcio. Maga a recepcios, hat mit ne mondjak. Valami helyi lakos lehetett, de ennyi. Semmi bemutatkozas, oszinte leszek, ugy lattam, szart bele az egeszbe. 3 csoport allt velunk egyutt a pultnal, o meg csak a monitort bamulta unott fejjel. Aztan leszolitottuk, lassan rank is nezett.

– Ha?

– Jo estet Maganak is. Van egy foglalasunk ket fore, egy ejszakara.

-Ertem. Milyen nevre?

– Kovacs Gabor (ez itt csak kitalalt nev, sajat magamat nem fedhetem fel, bocsanat) neven, ket fo.

-Erte. Egy pillanat. – majd rakonyokolt a pultra, es elkezdett valamit csinalni. Egy laza 15 perc mulva ranknez, es azt mondja:

– Nincs foglalasunk.

– Mi az, hogy nincs? Tegnap csinaltam a foglalast, itt van a papir is rola, minden adatot leirtam. Probaltam Onokkel kapcsolatba lepni, a telefont senki nem vette fel, az e-mailre nem valaszoltak.

– Ertem. Hol csinalta a foglalast?

– A booking.com-on tegnap delutan, itt is van a visszaigazolo level rola. – mondtam (meg) nyugodtan. Elvette a papirt, meg 10 percet bohockodott, telefonalgatott, majd megszolalt.

– Igen, a foglalasuk megvan a booking-on, csak a rendszerunkben nincsen. De ha varnak, akkor be tudom csekkolni onoket. – mondta.

– Az jo lenne vegre. – igy hat vartunk meg 10 percet nagyjabol, mire eljutottunk a fizetesig. Az sem volt egyszeru eset. Odaadtam neki a kartyat, hogy azzal fizetnek. Elvette, letette az asztalra. Kitette a terminalt, es elkezdte bamulni a monitort. En vartam, hatha valamit kell meg csinalnia, majd csak szol, hogy hasznalhatom. Par perc mulva ramuvolt, hogy ussem mar be a pin-kodot. Mondom neki, hogy nincs hova, valami ki van irva, de nem az, hogy pin-kodot ker. Erre szinte ram uvolt, hogy ne magyarazzak, ussem be. Beutottem, megnyomtam a zold gombot is, semmi. Mondom neki, hogy beutottem, megnyomtam az OK-t is. Ramnez, aztan annyit mond:

– Ja, elfelejtettem betenni a kartyat. – aztan vegre beteszi, es ujra a gepre mered. Beutom a negy szamot, vegre tortenik is valami, megvan a fizetes. Visszaadja a kartyat, lebasz elenk egy kulcsot, hogy ez lesz a szobank. Mondom remek, akkor ebben benne van a parkolo is, ugye?

– Parkolo? Miert lenne benne, meg milyen parkolo?

– Amit jeleztem Onok fele, hogy szeretnek parkolohelyet kerni, hiszen igy van hirdetve maga az apartman.

– Ja, igen. Nem, az nincs benne, de x osszegert odaadja.

Mondom fasza, hasznalhatom megint a kartyat, es ha megint elbassza, kirangatom a pult mogul. Kifizettem a parkolot is. Semmi reakcio a reszerol. Igy hat megkerdezem, hol van a parkolo. Lecsap elenk egy papirt, hogy ott van a terkepen. Felveszem, illedelmesen megkoszonom, vissza a kocsihoz, el a parkoloba, majd onnan fel a szobaba.

Mi volt az elso dolog, amit meglattunk? Hat termeszetesen az agy nem volt szetszedve. Egymasra nezunk, mondom neki, hogy en aztan biztos nem megyek mar le vitatkozni ezzel a fogyatekossal. O sem. Akkor marad igy, nincs mit tenni, majd az agy ket szelen alszunk, azt annyi. Gyorsan ledobtuk a cuccokat, Barnus felfedezte a helyet, aztan indultunk is inni, nem maradt sok idonk a napbol.

Lementunk a recepciora, megkerdezni, hogy ki lesz itt hajnalban, ha visszajovunk. Mondta, hogy o. Remek. Megkerdeztem, hogy tudna-e ajanlani valami helyet a kozelben, ahol lehet meg inni. Mondta, hogy persze, itt kimegyunk az ajton balra, es lesz az utcan egy indiai (komolyan azt mondta, hogy indiai?) es egy meleg-bar…

… es egy meleg bar… … meleg-bar… Hogy mi? Varj, jol hallottam? Azt mondta, hogy meleg-bar? Tenlyleg, komolyan? Ez a kis kocsog melegnek nez minket? Kisetaltunk az utcara, es ott megkerdeztem, hogy o is ezt hallotta, vagy csak en kepzelodtem. Nem, Barna is ezt hallotta. Nem, az nem lehet. De tenyleg azt mondta. Gondolkoztam rajta, hogy visszamegyek, rakerdezek, tenyleg ezt mondta-e. Az egy dolog, hogy elrontja a foglalasunkat, es kiall amellett, hogy nincs. Az egy dolog, hogy nem tud a vendeggel foglalkozni. Nincs megfelelo attitud, megjelenes. Bunko, nyelvtudasa akadozik. Egye fene. Na de az, hogy elkuld minket egy buzi barba, az minden hataron tul van. Meg ha melegek is lennenk, akkor sem mondhatja ezt igy, maximum ha rakerdezunk, hogy a kozelben valami meleg bar van-e. De igy, ezt nem lehet. Tenyleg erosen bennem volt a gondolat, hogy visszamegyek, hivatom a fonoket.

Barmennyire is jo helyen van az apartman, barmennyire olcso, szep, jol felszerelt, ezt nem lehet megengedni. Elengedtuk, ehhez mar faradtak voltunk, csak inni szerettunk volna. Jott szembe egy fiatal par, megkerdeztuk hat oket, hol lehet alkoholizalni. Mondtak, hogy a kozeli utcaban van egy-ket hely, ami meg nyitva van. Elotte gyorsan beugrottunk kajolni meg, hogy legyen mi felszivja az alkoholt majd.

Finom volt, a hely kegyetlen hangulatos, nyugodt. Azert a sor jol esett az olasz kaja melle, bemelegitesnek pont elment. Par meterrel arreb maris megtalaltuk a kocsmankat, ahol lehetoleg tudunk majd inni, legalabb 1 orat 🙂 Igy hat betertunk a “Kampus” nevu helyre, ami mint kiderult, valami kulturalis, diakoknak fenntartott pub volt. De ez is nagyon hangulatos. Bent kenyelmes kanapek, fotelok, kedves felszolgalok, tagas hely, szep dekoracio. Es az arak sem voltak annyira rosszak. Itt legurult 2-3 sor, melle par rovid. Nem teljesen rovid, ilyen koktelos-shot-ok voltak inkabb. Elsore mar nem tudom, mit ittunk, masodikra en atalltam a Sambuca-Baileys kombinaciora, Barnus pedig a Chupito-ra. Es o meg is ragadt ennel, nagyon bejott neki ez a dolog (Carskaja Vodka-Lime juice-1 szem cseresznye az aljan). A lenyege, egy nem annyira eros izu vodka kell alapnak, bele a lime, es a vegen egy szem gyumi, amit ha bator vagy, megeszel. Nos, hat a negyedik utan mar nem voltunk annyira batrak, plusz lassan a hely is zart. Es meg csak hajnali 1 ora korul jart az ido.

This slideshow requires JavaScript.

Igy hat illedelmesen fizettunk, majd igen jokedvuen kiballagtunk, valami tovabbi opcio utan kutatva. Indulas hat balra, mert arra doltunk eppen. Elsetaltunk az utca vegeig, ott ismet balra. Kozben a szembe levo sztriptiz barba probaltak beinvitalni minket, de inkabb kihagytuk. Haladtunk tovabb, es az utca szelen egyszer csak meglattunk valamit, es elkeztunk mosolyogni, mint a tejbetok.

Aztan pont a kis Trabi utan meglattuk kovetkezo allomasunk kapujat, ahol csak be kellett lepni. Aztan kiderult, hogy nem csak ennyi a dolgunk, hanem at kell setalni az epulet masik oldalara, ott van meg nyitva a kocsma. Sebaj, egy kis mozgas sosem art.

Igy hat leultunk ott is, rendeltunk 1-1 sort meg, meg 2-2 Chupitot, hogy biztosan jol erezzuk magunkat. Az utolso sornek mar elegge vanillias ize volt, lehet pont a rovidezes hatasara. De nekem nagyon tetszett 🙂 A pultosok mondtak, hogy hova-hova, mikor mar indultunk hazafele hajnali 2 magassagaban. Aztan mondtuk, hogy vissza a szallasra, pihenni is kellene, holnap meg haza kell ernunk, meg Velke Popovicere is be akarunk ugrani. Aa, erti, hat koszoni, hogy itt voltunk, aztan ha legkozelebb jovunk, elobb terjunk be hozzajuk.

Uton vissza a szallasra meg kimentunk a folyo partjara, 1-2 kepet csinalni 🙂 Mar amennyit lehetett latni abban a kodben. De legalabb megprobaltunk.

Aztan nagyjabol 3 orara haza is ertunk, kedves receptiosunk pedig meg mindig a pultot tamasztotta. Koszontunk neki kedvesen, mire csak egy kurta “Heh” volt a valasz. Mar inkabb nem is foglalkoztunk vele, mentunk fel a szobaba, bekapcsoltuk a TV-t, hatha talalunk valami ertelmes musort. De nem, semmi ertheto nem volt. Igy hat megragadtunk a helyi vetelkedonel, ahol – mint kesobb rajottunk – neveket kellett kitalalni a tablarol. Es ez a musor ment vagy 3-4 oran keresztul. Mar a TV-s csaj unatkozott, asitozott, majdnem lakkozta a kormet. Akkor elhihetitek, mi hogy ereztunk. Nem volt mas, vacsora. Nekem a tegnap delutanrol elcsomagolt rakott bolognai volt a fo fogas, Barnusnak mellettem meg a jo kis csipos csabai kolbasz, eros paprika, sarga paprika, meg egy kis Rama.

Es akkor ott nem volt megallas, annyira rohogtunk a musor vegere, hogy elkezdett fajni a fejunk, a szank, a hasunk, nem birtunk tobbet enni. Igy felretettuk az etelt, es eltettuk magunkat reggelre.

 

Masnap reggel. Az ejszaka felere nem nagyon emlekszem, de lehet nem is baj. Annyi maradt meg bennem, amit leirtam. 10 korul felkeltunk valahogy, aztan 11-re mar ki is csekkoltunk, viszont a kocsit lent hagytuk a melygarazsban, ameddig setaltunk egyet. A recepcion mar egy kedves lany ult, aki tudott angolul, aranyos volt, es segitokesz. Elindultunk hat, abba az iranyba, amerre tegnap este voltunk. Setaltunk vegig, leertunk a folyo partra, majd elsetaltunk a Karoly-hidig, sot! At is mentunk rajta a tuloldalra, es ott kerestunk is gyorsan valami ettermet, ahol lehet enni. Egett a pokol rendesen, ahogy Barna baratom mondta. Ezekrol a percekrol pedig beszeljenek a kepek:

This slideshow requires JavaScript.

A folyo tuloldalan pedig rendben meg is ebedeltunk – a reggeli mar reg megvolt 🙂 Kertunk kezdesnek 1-1 kavet, hogy valamivel felporgessuk az eletunket egy elfogadhato szintre. Az etterem neve Restaurant Dvorak. Ahogy lejossz a hid vegenel balra, lessz ott egy par lepcso. Egy kis terre vezet az ut, annak a vegen, a jobb oldalon talalhato ez a hely.

Restaurant Dvorak

Aztan, hogy legyen bennunk valami szilard is, megrendeltuk a foeteleket. Nem aproztuk el, minden finomat kertunk azonnal, en mondjuk kezdesnek ket adagot kertem. Volt egy Cordon Bleu kacsabol, meg egy jo kis Gulyas. Barnus mar nem tudom, mit kert, de az sem volt kis adag, illatra meg kienzetre is jo volt.

Aztan, miutan vegeztunk az eletmento ebedunkkel, fizetni is szerettunk volna, es itt jott a fordulat. Sajnos kartyaval nem lehet naluk fizetni. Csak keszpenzzel. Na mondom remek, nincs nalam kb egy korona se (krajcar vagy zlotyi, ahogy Barnus mondta vegig), igy hat felajanlottam a pincernek, hogy itthagyom a sracot mosogatni meg takaritani, ha az jo. Belement az ajanlatba. De inkabb elmentem egy setara, keresni egy ATM-et, hogy valami kp-t vegyek magamhoz, Barnat nem hagyhatom itt, mit szolna otthon az anyukaja? Igy hat visszamentem a hidhoz, egy kicsit tovabb mentem, mig a kapu mogott megtalaltam a keresett masinat. Kivettem penzt, visszarohantam az etterembe, remenykedve, hogy baratom meg eletben van.

Meg egyben volt, nagyban kavezgatott. Fizettem, majd indultunk vasarolni, hiszen jon lassan a karacsony is, meg hat otthonre is kellene valami targyi bizonyitek, hogy tenyleg itt jartam. Igy hat magamnak a szokasos gravirozott uvegkocka, plusz egy kep. Egy masikat nagyimnak, italt otthonra, meg meg par aprosag. Aztan mar tenyleg irany a kocsi, 1 ora lesz lassan, idoben el kell indulnunk, ha meg ma haza akarunk erni, es kozben a Kozel gyarba is be akarunk ugrani. Igy hat beultunk a Hondaba ujra, es jott egybol a problema. Kicsi kocsi alig akart felmenni a garazsbol, azt hittem, Barnanak meg kell tolnia…

Az ut Velke Popovice-ig nagyjabol 1 ora, es piszok konnyu megtalalni. Ahogy belepsz a faluba, jobb oldalon egybol a hires kecske fa-valtozata koszontott minket 🙂 Igy hat par gyors kep, aztan irany a gyar, csak vasarlas szempontjabol. Egy tura idoben nem ferne bele, azt majd legkozelebb.

Nagyon komoly vasarlo kozpontot alakitottak ki, szinte mindent lehetett kapni, ami szem-szajnak ingere – szo szerint. Polok, sapkak, salak, kabatok. Poharak, korsok, sornyitok, kulcstartok. Es a lenyeg a vegere. Sorok, minden mennyisegben. Olyanok is, amiket otthon nem lehet kapni. Igy hat nem maradt mas, mint a nagybevasarlas, sort mindenkinek, poharat paraknak, polot nekunk. Aztan meg par kep, vissza a kocsiba, es indulas haza 3 orakor. Ugy szamoltam, hogy olyan este 10-re legkesobb otthon leszunk, legalabbis Barnus. Felvettuk a kenyelmes 100-as utazo tempot, paraban, kodben, kis onos esovel. Szoval nem valami meses korulmenyek kozott. Igazabol nem volt sok tortenes hazafele, parszor megalltunk pihenni, plusz egyszer majdnem megnyomott minket egy kamion. Parkolobol kifele csak egy elsobbsegadas tabla, de se gyorsito sav, se leallosav, csak egyben be a palyara. Na mondom, ez lesz a kihivas. Vartunk egy kicsit, hogy egy kis hely legyen ket nagy monstrum kozott, aztan amikor azt ereztem, hogy van eleg, akkor kover gaz, hadd szoljon. De meg igy is egy Scania majdnem lenyomott minket a palyarol, jott mogottunk a nagyrefivel, kurttel, lampaval, dudaval, mindennel, amije volt felszerelve. Ott egy kicsit osszecsinaltam magam, a Honda meg szedte a hatso labait, osszehuzta magat aprora.

Este 9-re hazaertunk, epsegben, egyben, egeszsegesen. Nem volt egyszeru hazaut, de nem baj, legalabb van mirol beszelni 🙂

Barnus, itt is szeretnem Neked megkoszonni, hogy eljottel velem. Nelkuled nem lett volna olyan, amilyen volt.

Udvozlok Mindenkit, remelem azeret Ti is kedvet kaptatok ahhoz, hogy ellatogassatok Pragaba.

Sikerekben – es latogatokban, olvasokban, kovetokben – gazdag Boldog Uj Evet Kivanok!!! 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s