Egri csillagok – ujratoltve

Mielőtt meg mindenki féktelen nevetésbe kezdene, vagy esetleg egy gyönyörű, modernkori változatát várja a híres könyvnek, mindenkit el kell szomorítsak. Itt most 3 srácról lesz szó, akik lementek 2 napra lazítani Egerbe. Hogyan, mikor, miért? Engedjétek meg, hogy elmeséljem.

 

Az egész ötlet előtörténete még tavaly decemberre nyúlik vissza, amikor Barnussal elmentünk Prágába. Ott csak ketten voltunk, a triumvirátus harmadik tagját még otthon hagytuk, dolgoznia kellett. Már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy amíg még itthon vagyok, addig kellene egy lazítós hétvégét lebonyolítanunk, hárman, kikapcsolni az agyat, és ennyi. Így jött az ötlet, már csak az időpont és a hely volt kérdéses – a két legfontosabb. Ismét segítségül hívtam barátomat (booking.com), és elkezdtem szállasok felől érdeklődni, egy szoba, 3 fő, 1 éjszaka, parkoló, wellness (!!!). Ez utolsó volt a legfontosabb, kiátatni magunkat úgy rendesen, mint a 60-70 éves papók-mamók. Pár sikertelen ajánlatkérés után végül megtaláltam későbbi szálláshelyünket Egerben. Nem is bent a város közepében, hanem a Szépasszony-völgy szomszédságában, nyugodt környezetben, a borpincék mellett – mert hát ha Eger, akkor bor, mégha sörösek is vagyunk mindhárman. Volt ingyen parkoló, volt szobájuk 3 főre, 1 éjszakára, s nagyon baráti áron, reggelivel együtt meg le is foglaltuk. Reméltem, nem fogunk úgy járni, mint a cseheknél, hogy kimegyünk, és azt mondják, nincs meg a foglalásunk 🙂

 

A dátum február 20-21 lett, szombat- vasárnap. Én már 12-én eljöttem a munka helyemről, szóval nekem teljesen mindegy volt. Barnus is elkérte magát arra a két napra, Ádám is lejelentette utazási szándékát. Minden megvolt, el volt rendezve, vártuk a nagy napot. Aztán pát nappal indulás előtt anyum szólt, hogy nem tudunk a Hondával menni, kell neki azon a hétvégén. Zsír… Szóltam Ádámnak, van egy Seat-ja. Azt mondta sima ügy, tankolunk, azt tépünk. Ez az akadály is letudva. Csütörtökön még felhívtam a hotelt, hogy minden rendben van a foglalással, valamint hogy el tudjuk-e foglalni egy kicsit korábban a szállást. Kedvesen biztosítottak, hogy a foglalás érvényes, várnak szeretettel minket, valamint hogy 12-től már el lehet foglalni a szobát – ingyé! Nagyon király, szóltam a többieknek, megbeszéltük, szombaton 8-9 között megyek Ádihoz, onnan megyünk Barnusért, hogy ne neki kelljen mászkálnia – hajnali érkezője volt, szóval 3 körül ért haza. Izgalommal telve feküdtem le, s már szinte éreztem a bor zamatát a számban – ja, hogy Barna nem akart inni, mert nem boros, én meg gyógyszert szedek, vagyis szedtem péntekig, meg még szombat reggel is?

 

Szombat reggel. 6 óra magassága. Ébresztő szólt az új telefonon (igen, beújítottam egy Samsung S5-öt :P), felpattantam, összepakoltam, s 7 órakor már a buszon ültem, úton Pest felé. Számításom szerint 8 órára – +/- 10 perc – bent leszek Aquincumon. Így is volt, meglepően korán beértem, így hát vettem egy pogit meg egy kávét, majd mikor a lakáshoz értem, találtam egy tökéletes piknik-asztalt, szóval odatelepedtem 🙂

20160220_080142

Elfogyott a reggeli, itt az ideje felmenni Ádámhoz. Telefon cseng, nem veszi fel. Írok neki, nincs reakció. Kapucsengő? Nem rossz ötlet, de mivan, ha felverem vele anyukáját, vagy a Nagysasszonyt ott mellette – mármint Ádám mellett? Inkább vàrok itt, majd visszahív. Aztán jön egy másik lakó, beenged. Mondom akkor nem sietek, fellépcsőzök a 8. emeletre. Mire felérek, nyílik az ajtó, gyerek most kelt, asszonya ágyban fekszik, senki sehol nem tart… Összepakol gyorsan, búcsú a lánytól, irány az autó, majd Barnus. Telefon, hogy készen van már vagy mennyit kell várnunk. Odaérünk, már szinte elkészült, szinte időben. Pár perc múlva viszont már mindannyian a kocsiban ülünk, s tartunk nagy erőkkel Eger felé. Autópályát kerülni, csak főúton! Sima ügy, ezért van a gps a telefonon, valamint a hihetetlen hasznos “Waze” app. Egyszerű, találd meg a 3-as főutat, s az végig visz szinte 🙂

Nagyon megy ez a verda, meg kell hagyni. Könnyű, mozgékony, van húzása, nem üvölt annyira a motor még 130-nál sem (sebesség határ max 90 – a szerk.), sőt, szinte kéri, hogy még egy kicsit mehessen. Út közben kétszer álltunk meg – vagy csak egyszer? Lényeg a lényeg, 11-12 között megérkeztünk.

Hotel Villa Volgy ****

Bementünk a recepcióra, bejelentkeztünk, odaadták a karszalagot, amit a szálloda területén viselnünk kell. És bármibe lefogadtam volna, hogy a recepciós lánnyal már találkoztam, hogy dolgoztam is vele. Sőt, azt is tudtam, hogy a Gellértben, még amikor felszolgáló- tréningen voltam a Xántus jóvoltából 🙂 Megkaptuk a 202-es szobát, a 4. épületben. 1. a recepció, 2. az étterem, 3. a saját kis pince, 4. a mi szállásunk épülete, 5. a wellness. Kis térkép is járt a szobakulcs mellé, nehogy eltévedjünk 🙂 Nem volt nehéz megtalálni a szobát, 3 férőhely, 2 ágyon. Azonnal a szimpla ágyra vetettem magam, mondván én már aludtam Barnával, most a másik Ádám jön. Letettük a táskákat, s irány a völgy.

“A Szépasszony- völgy azért kapta ezt a nevét, mert régebben tényleg szép asszonyok éltek itt”

Helyi forrás az ajándékboltból

 

Régebben már jártam itt, nagyjából mèg emlékeztem, mi merre van, melyik pincékben voltunk anno. Az, hogy tegnap még úgy volt, hogy Barnus meg én sem fogunk inni, azt már indulás után pár perccel elvetettük. Nem vagyunk hatalmas borosok, de hát Eger az mégis csak Eger. Ha nem tervezed, akkor is fogsz legalább egyet kóstolni. Vagy többet, inkább. 10 perc séta kellett, hogy elérjük az első pincéket, és még 3-4 mire beértünk az egyikbe. Ha jól emlékszem, a Juhász pincészet volt, a tér másik oldalán. Teljesen jól felosztottuk a három bort, Barnus vállalta a rosét, Ádám a fehérekkel ment – az Egri Csillagra ment rá – én pedig vittem a vöröset. Egy nagyon hangulatos, tágas, kellemes pince volt ez, de összesen voltak bent 7-en – velünk és a pultossal együtt. Még nagyon nincs szezon, de azért szállingóztak az emberek, később már népesebb társaságok mellé csatlakoztunk. Ádám talán olasz rizlinget ivott, Barnus ‘14-es rozét, én már nem emlékszem, talán valami cuvée-t.

Az In vino veritas egy Latin közmondás, melynek jelentése: Borban az igazság. Valójában ókori görög mondás, amit a rómaiak átvettek. Alkaiosz használta először a görög mondást, a latin változatot pedig Plinius kreálta.

Tartalma szerint, aki bort iszik, az alkohol hatására igazat mond.

Biztos forrásokból tudom, hogy:

  • A rosé az a fajta, aminek a kor nem segít, inkább hátrányára válik. Magyarán, minél fiatalabb, annál jobb.
  • Az olasz rizlinget az egyik legnehezebb elrontani, nem valami karakteres cucc
  • A vörösborom meg jó volt, ennyi 🙂

 

Ádám természetesen már itt megkóstolta az Egri Csillagot, és nem tartotta annyira rossznak (Andante borpatikában dolgozott, adok ilyen téren a szavára). Nekem valahogy nem jött be, túl kénes, füstös volt már első szimatra is, ízre meg egyáltalán nem az én világom, ha ilyennek kell lennie.

“Az Egri Csillag az Egri Bikavér testvérbora, fehérben. Nevének kialakulásáról több is van, az egyik legelfogadottabb még a 16. századra vezethető vissza. Eger az észak-déli kereskedelmi út egyik csomópontja volt. Északi irányba, a völgyön túl vezetett az út az erdőben, s hogy éjszaka is tudjanak haladni a karavánok, őrbódékat építettek ki, bennük pedig minden este fáklyát gyújtottak, hogy lássák a kereskedők az utat. S amikor megkérdezték, merre kell tovább menni, csak annyit mondtak, északra, az Egri csillagok felé”

Helyi forrás az ajándékboltból

 

Még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák 🙂 Haladtunk tovább, következett a Hajmási pincészet. Ott szerintem én áváltottam egy fehérre, valami szép nevűre, amit Ádám ajánlott. Barnus megmaradt a rosénál, itt is talán 2014-es volt csak. Nem sok maradt meg bennem arról a körről, cserébe az, hogy csak 1-et ittunk, s mentünk is tovább. A 14-es számú Kiss Pincészet volt a következő áldozat. Kellemes helynek nézett ki kívülről, plusz ide invitáltak be legelsőnek, csak akkor még jártunk egy kört. Így hát beültünk, s rajtunk kìvül már voltak bent. A pultos csaj nagyon aranyosan jött, kérdezte, mit hozhat. Ádám – mekkora meglepetés – egy Egri Csillagot kért. Barnusnak megmaradt a rozé, én pedig ismét vörösöztem. A neve már megint nincs meg… Legközelebb majd felírom azt is 🙂 A lényeg, szerintem az Egri Csillag itt volt a legjobb, Ádám viszont pont az ellenkezőjét gondolta. Barna meg, Barna. Megmaradt a rozénál, elkortyolgatta 🙂 A lényeg itt inkább a vendéglátás részén volt, a lány foglalkozott azzal, aki betért, honnan, mennyi időre jöttünk, tervek? Mondott a borokról is pár információt, amikor kiürült az egyik, kérdezte az újratöltést, mi pedig éltünk a lehetőséggel. A hely feelingje, egésze meggyőző volt számomra, tudom ajánlani ezt a pincét!

 

De ez még mindig nem a vége volt, egy maradt hátra. Így hát külső alapján a Marci Pincészetet választottam (19?). Kis terasz, tágas beltér, és a legjobb: a bor, amire emlékeztem egyből. Természetesen vörös, Diablo Cuvée! Ez az, erre nagyon rá lehet kattanni. Mesés már az illata is, finoman édeskés, szinte vaníliás. És amikor megkóstolod, jaaaj. Volt már szerencsém különböző borokat kóstolni, inni innen-onnan, de ez. Ez azért durva, kenterbe veri a többi pirosat. Érthető a neve. Ilyen kell majd otthonra! Barnus még mindig a rozét választotta, talán itt volt egyedül ‘15-ös. Ádám pedig, kitalájátok? De azért a Diabloba is belekóstolt, s meglepetésemre tetszett neki. Úgyhogy ő vett 2 üveg Egri Csillagot – szerintem nem ez volt a legjobb, szerinte igen – meg vettünk közösen egy 2L-es Diablot, majd otthon elosztjuk. Mellé én még beszereztem egy díjnyertes, gyönyörűen palackozott Syrah-t, valamint a másik Hajmási Pincéből egy üveg Kéjbort. Az is nagyon jó cucc, próbáljátok majd ki 🙂

This slideshow requires JavaScript.

Így megpakolva indultunk vissza a szállásra, hogy aztán pár perc múlva csobbanjunk egyet a medencében. Visszaértünk, lepakoltunk, átöltöztünk, s elindultunk. Fürdőnaciban, papucsban, türcsiben átrohantunk az udvaron a másik épületbe, majd szinte egyenesen a meleg vizes medencébe, bubikkal. Jaaaaaj, hát valami nagyon jó volt. Ezért jöttünk, hogy áztassuk magunkat. 10-20 perc múlva mártóztunk egyet az úszóban is, majd irány egy finom 10 perc szauna. Nagyon baba volt, aztán ugrás a hideg vizesbe, majd ismét vissza. Ennyire jó még nem volt. Nem kellett sietni, utána egy úszás, vagy csak ükdögélés, láblógatás. Aztán megpróbáltuk a gőzkamrát. Ja, hogy nem működik. Nem baj, akkor valami mást. Sókamra, Barnusnak meg nekem sem ártott volna. Így hát nyomtunk még egy szaunát, egy hideg medence utána, szárítkozás, majd irány a sóbarlang.

Nagyon jót tett, neki is, nekem is. Voltunk bent majdnem 30 percet, közben dumáltunk mindenről. Csajok, munka, tervek, tetkók 🙂

Aztán barlang után becsüccsentünk a bio-szaunába. Hogy mitől bio, arra nem jöttünk rá, viszont Ádámnak tetszettek a kő berakások. Már majdnem felpakoltuk a Seat-ra. Aztán egy hideg dézsa-zuhany, még egy kis áztatás, majd irány vissza a szoba, lassan vacsiidő. Ismét átrohantunk az udvaron, vissza a szobába. Magunkra kaptuk a legszebb ruháinkat (ami volt), egy pici pihi, majd irány vissza a völgy. Vagyis majdnem, egy dolog elmaradt. Elhoztunk egy üveg almás whiskey-t (biztos, ami biztos?), az pedig szobahőmérsékleten nem a legjobb. Hűtő nincs, minibár – mint kicsekkoláskor kiderült – valahol volt. Nem baj, városi fiúk, ablakba ki a pia, remélhetőleg nem viszik el, vagy valamelyik macska nem veri le. Visszabattyogtunk a völgybe, és beültünk a Legényfogó Vendéglőbe. Múltkor is ott voltunk, így hát ezt ismertem már, és nem is volt rossz. Most egy kicsit más volt a helyzet. Pincér aranyosan jött, próbált humorizálni, de túlságosan is erőltetett volt. Nem volt az a természetes felszolgálás… Levessel kezdtünk, Barnus meg én is egy-egy bográcsgulyást kértünk, Ádám egy sajt krém levesnél maradt cipóban. Rendben ki is jöttek, bográcsban a gulyás, cipóban a Legényfogó leves. Várj, várj! Mi? És akkor mi lett a sajt krém levessel? Jaaaa, hát hogy elnézték egy kicsit. Nem baj, nem reklamálunk, eszünk, bár egy kicsit csalódás így. Elfogy a leves, ahogy kell, szerintem az enyém elég jó volt, laktató. Ádám a saját (meglepetés)levesével egy kicsit már máshogy gondolta, de ő sem hagyott sokat hátra. Aztán jöhettek a főételek. Barnának cigánypecsenye – etnikai pecsenye, ahogy a pingvin hívta -, Ádámnak valami kis különleges – a kis ínyenc -, én meg maradtam egy füstölt sajttal-hússal töltött szeletnél rizzsel. Semmi extrém, csak jól akartam lakni, nem most kellett új ízeket kipróbálni.

Végeztünk, fizettünk, aztán séta vissza a szállásra, egy kis torna sosem árt. Szobába be, fekvéshez felkészülni. Bevettük a whiskeyt is, de nem bontottuk fel. Még vagy pár órát sikerült fent lenni, hülyéskedni, röhögni, csoda, hogy a szomszédok nem jelentettek fel csend háborításért. Ja, és olyan éjfél körül vadászatra indultunk az ismeretlenbe, s hogy mit találtunk végül?

Másnap reggel nem volt annyira kellemes a kelés. Kicsit fájt a fejem, szédültem, lehet a gyógyszer-alkohol hatása akkor jött elő. Elmentünk 8:30 magasságában reggelizni. Volt itt minden, terülj-terülj asztalkám, bundás kenyér, tojás, virsli, müzli, minden ami egy korrekt reggelihez szükséges. Nem is filóztunk sokat, szedtünk amit tudtunk, szépen megpakolt tányérokkal visszatérve az asztalhoz. Reggeli aláfestő zenének a szomszéd asztaltól egy szakadatlan gyerek üvöltés. Semmi másra nem vágytam így reggel. Aztán anyuka észbe kapott, elment sétálni a kicsivel, mi pedig nyugodtan, úri emberek módjára étkeztünk. Kaja pipa, irány még egy kicsit a medence, 12-kor kell csak elhagyni a szállást, lebeszéltük a recepcióval. Áztatjuk magunkat, szauna, ismét meleg víz, megint szauna, aztán irány a szoba, zuhany, lassan el kell hagyni a szállást. Kijelentkezünk, elköszönök ismerőstől is, bepattanunk a kocsiba, majd irány Eger központja, Barnus nagyon meg szeretné nézni a várat. Az idő tökéletes egy kicsi kirándulásra, így leparkoljuk a kocsit pár perc múlva, majd felsétálunk a várba. Körülnéztünk, bementünk minden kiállításra, íjászkodtunk – több-kevesebb sikerrel -, fényképeztünk tonnányit, röhögtünk.

This slideshow requires JavaScript.

Aztán lesétáltunk a központba, a főtérre, elhaladtunk az Offi Ház mellett is, ahol anno volt a szállásunk, majd betértünk egy kis szendvicseshez inni egy kávét, meg enni valamit. Aztán ismét behuppantunk a verdába, és indulás haza. Aztán Hatvannál megint egy technikai megálló, és ekkor, ekkor…

Ádám átengedte a kormányt, hogy nesze nekem, nagyon zizegtem egész hétvégén a bal egyért, mehetek. Huuuuh, nem kell kifejtenem. Kis kasztni, nem nagy motor, harcosan morog, a maga módján, és megy, és húz, és kér még, még. Irigylem a gyereket, jó dolga van ebben a kocsiban. Én sem kímélem annyira hát, gyorsan haza is érünk. Tapasztalat, a vezetés az emberek legtöbbjének még mindig nem megy folyamatosan, lendületesen, de majd csak eljön az az idő, amikor már jobban fog folyni az autók tengere is.

 

Végén egyben hazaértünk, Barnusnál kiszálltunk, ő felbaktatott a lakásba, én hazautaztam Érdre, Ádám a Seattal pedig vissza a start pontra.

 

Nagyon jó hétvége volt, a célnak pontosan megfelelve, és még inkább többnek. Nagyon tudom ajánlani Eger városát, gyönyörű. Ha kicsit szereted a bort – főleg a vöröset -, akkor bizony ez a Te városod, a Szépasszony völgy pedig egy kötelező úti cél.

 

Srácok, nagyon köszönöm, hogy Veletek oszthattam meg ezt a hétvégét 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s