Kezdodjek akkor a szezon :)

Szoval! Egy ideje nem irtam ide semmit, sajnos. Ahogy szamolom, legalabb ket hetet kellet varnotok a legujabb reszre, de remelem megerte.

 

Most, ezeket a sorokat 25-en irom. Marcius 17-en jottunk ki a hajora, azota itt vagyunk, keszulunk fel a vendegeke erkezesere, mind fizikailag, mind mentalisan. Nem egyszeru dolog ez, annyi biztos. Nagyobb hajo (hosszabb, de meg mindig folyami), tobb cucc a fedelzeten, nagyobb szemelyzet, uj dolgok. Teljesen mas a vaz, de ismeros dolgokkal toltjuk fel, igy csak nem lehet baj.

Na szoval, par szot arrol az idoszakrol, meg mielott kijottem volna. Nagyon koszonom MINDENKINEK, akivel talalkoztam, beszelgettem, jot nevettem, esetleg tancoltam. Ez az utolso egy honap nagyon sokat segitett nekem, sokat jelentett. Annyi mindent csinaltam, jaaaj 🙂 Eger – Kolesz, Barnus, soha nem felejtem -, a tancorak – itt mindenkit lehetetlen lenne felsorolni -, a bulik – itt meg lehetetlenebb lenne -, magyaran minden napja csodas volt! Amit megigerhetek, ha otthon leszunk majd ejszakankent, felszantjuk a parkettet, uralmunk ala hajtjuk a kocsmakat, szetvarratjuk magunkat 🙂 Komolyan mondva, tenyleg mindent koszonok Mindenkinek, hogy voltatok, vagytok, lesztek. Nemsokara, majusban talalkozunk!

20160317_002710

Mielott meg kijottem volna a hajora, szombaton volt meg par dolgom. Eloszor is egy utolso edzes, hogy valami kinezettel erkezzek a hajora, majd a varva vart tinta beultetese a bor felulete ala. Harman sracok elhataroztuk, hogy lesz valami kozos dolgunk, tudjatok, harom kismalac, harom testor, harom kivansag. Na de azert egy rofit megsem varratok fel magamra. Igy hat meg Egerben megtalaltuk a mintat, amit mindannyian felteszuk, hogy hova, azt mindenki eldontheti. Barnus sajnos most meg nem tudott eljonni, igy csak Adammal ketten mentunk el. A Muveszur bezsufolt meg minket a napjaba valahogy, szoval edzes utan rohantunk is oda. Nem volt hosszu beavatkozas, nekem a bal oldalamra kerult fel, Adamnak pedig a tarkoja ala kicsivel kozepre. Nem eppen egy csiklandozo erzes a bordaid kornyeken varratni, ezt tanusithatom mostmar. De megerte, teljes mertekben 🙂

Miutan vegeztunk, lekentek, befoliaztak, aztan indulas haza, este salsa buli, ki tudja, mennyin tudok meg reszt venni (ja, repjegy meg sehol nem volt). Erdekes volt friss sebbel tancolni, de minden pillanatat elveztem, azt csinalhattam, amit igazan nagyon szeretek. Hajnalban haza is indultunk, es kideritettem, hogy a 4:15-os vonatot kell elernem, hamarabb otthon vagyok azzal, mint a feles busszal. A vasarnap eltelt, a hetfo is, kedden pedig ujabb tancora kovetkezett. De meg nap kozben vegre megkaptuk a jegyet is csutortokre, szoval nem hagytak sok idot a bucsuzkodasra, de nem is kellett. A fontos emberekkel mar beszeltem, s most is tartom a kapcsolatot. Anyukam persze egybol panik, hogy pakoljak mar, nem lesz idom, valamit otthon felejtek, meg a szokasos dolgok. Annyi baj legyen, kedden este elmentem tancolni, aztan pizzaztunk egyet utana paran. Ismetelten nem aznap ertem haza, szerdan pedig elkezdodott a pakolas. Nem volt tobb fel oranal, gyorsan ossze lehet szedni a cuccokat. Este pedig az utolso salsa ora. Ugy terveztem, hogy elmegyek ra, majd irany haza, hiszen masnap megis csak hajnali 4-kor kell kelni majd. Hat nem igy lett – mekkora meglepetes, igaz? Egy fel orara meg azert lecsabitottak a tobbiek a kozeli klubba (Szilvuple, erdemes meglatogatni). Ejfel magassagaban haza is indultam kocsival. A zsir uj, meg szoros gumikon. Ja, ez is egy erdekes tortenet. Meg szerda reggel tortent ugyanis, hogy Edesanyam el akart menni vasarolni. Reggel… Hajnalban. 7 ora magassagaban lepett ki a hazbol, majd ugy 5 perc mulva meg is erkezett.

– Adam, baj van.

– Mi?

– Hat a jobb elso kerek teljesen lapos. Menj mar el a kutra, kerj bele olyan csodahabot.

– Minek?

– Hat hogy legalabb itthon tudjunk vele kozlekedni. – mondta.

Nagynehezek kikaszalodtam az agybol, magamra kaptam valamit, lementem, megneztem. Szegenyke mar a halalan is tul volt. Teljes kuka.

– Anya, ide nem csodahab kell. Ide uj gumi kell. – mondtam, majd meggyoztem, hogy akkor irany a gumis, tegyunk fel a kis Hondara egy uj szett nyari gumit, megerdemli mar nagyon. Igy beultunk a kocsiba, legurultunk a kutig, felfujtuk annyira, hogy elmenjen meg 2 kilometert a szervizig. Megerkeztunk, bementunk, erdeklodtunk. Megmondtak 2-3 kulonbozo fajta arat, meretet. Vegul a Hankook-nal maradtunk. Ja, hogy akkor a penzt is kellene hozni? Vissza a kocsiba, elkocogni a bankig, ott sorban allni, majd vissza a gumishoz. Autot leparkolom, irodaba be, kifizetem, kint pedig szinte egy Formula-1-es team gyorsasagaval emeltek fel a gepet, kaptak le a kereket, csereltek gumit, tettek vissza, majd engedtek le a foldre. Profi munka. Kozben elmerultunk a felnivalasztekban is, hogy melyik illene az autohoz. Anyum meglepoen erdeklodo volt, de mikor megemlitettem, hogy ha egy uj szett felni is felkerul a Hondara, akkor az elkezd szepen lassan az en kepemre formalodni. Egybol kihatralt az uzletbol, majd egy jot nevettunk J Igy telt a szerdai napom, magyaran pihenes nelkul. Csutortok hajnali 4-kor pedig mar feloltozve vartam, hogy induljunk a Liszt Ferenc repterre. A gep 6:20-ra volt meghirdetve. Igy hat en pattantam a volan moge, fejbol fujva az utat, temposan haladva, hogy biztosan odaerjek.

Idaig minden rendben ment, beertunk laza 80 perccel korabban, semmi problema. Nem sokkal kesobb talakoztam Zolival (Zoli neni), majd elkezdtuk keresni harmadik tarsunkat, Richardot (Ricsi). Elbeszelgettunk, aztan egyszer csak megjelent a srac is, igy mar harman mentuk a check-in pulthoz. Zolinak egy ismerose eppen akkor kezdte a muszakot, szoval fu alatt odahivott minket a business-class check-in pulthoz, egy szempillantas alatt meg is voltunk utana. Sot, meg priority megjelolest is kaptunk a borondokre, csak hogy erezzuk a torodest.

Ezutan atballagtunk a terminalhoz, szokasos procedura. At a kapun, cuccokat kipakolni, attolni a scanneren, atsetalni, ha pittyeg, akkor motozas, ha nem, akkor haladjunk tovabb. Nem volt itt semmi baj, siman atmentunk az ellenorzesen. A masik oldalon felvettuk a cuccainkat, majd irany a varoterem. Ja, hogy van meg vagy 40 percunk, akkor kellene nekem egy kave, mert elalszom a vegere 🙂

 

Kave utan irany a kapu, Ricsi mar egy kicsit korabban beallt a sorba. Vartunk itt meg par percet, majd elindultunk a gepunk fele. O, lehet elfelejtettem mondani. Nem egyszeru jarat volt Budapest-Amszterdam utvonalon. Nem-nem, valamiert idenre egy Budapest-Frankfurt-Amszterdam utazast ajandekoztak nekunk, hogy miert, azt nem tudom 🙂 De legalabb vilagot latok, ennyi pozitiv van benne. Kesobb mar egy cseppet sem volt ilyen rozsas a helyzet.

20160317_06200620160317_070704

Felszalltunk a gepre, elfoglaltuk egymas mellett a helyunket. Az ut kicsivel tobb, mint egy orat vet igenybe, szoval nem volt valami veszes. Zolival vegig rohogtuk, Ricsi meg szerintem bealudt a vegere. Nem uvoltoztunk, de nem is voltunk siri csendben. Aztan a nemet repteren, mikor leszalltunk, az elottunk ulo csaj hatrafordult, hogy mi hajosok vagyunk-e. Osszeneztunk, es mondtuk, hogy igen. Megkerdezte, hogy melyik hajora, es mint kiderult, ugyanoda megyunk. Azert ilyen modon osszetalalkozni a kollegaval nem gyakori, gondolom megvolt rolunk az elso benyomasa 🙂 Igy hat kis csapatunk 4 fore bovult Zsofival, s vonultunk at a masik gephez, ami a holland fovarosba repitett minket. Ezzel sem volt gond, nagyjabol 1 ora itt is az ut, ezt a repteret meg mar szinte ismerem. Leszalltunk, kisetaltunk a csomagkiado szalaghoz, es vartuk a borondjeinket. Zolie az elso 3 kozott erkezett, majd szepen a tobbieke is a felszinre bukkant. Az enyem meg nem jott. Nezem a monitort, azt irja, minden borond a szalagon. Mondom ez fizikailag lehetetlen, az enyem nincs itt. Lehet a kovetkezo adag elejen jon, nem baj, ennyit tudok varni, a talalkozasi ido meg egy kicsit arrebb van. Jonnek a masik geprol is a csomagok, egymas utan sorban, de az enyem nelkul. Mondom valami nem koser itt. Szinte mindenki elment mar, aki velunk egy repcsin utazott, kivetel meg egy 3-as csoportot. Megkerdeztem oket, hogy a borondre varnak? Mondtak, hogy igen. Legalabb nem csak en voltam ilyen szerencses aznap. Varunk, varunk, turelmesen, kicsit turelmetlenebbul. Mondom a tobbieknek, menjenek, ne kessek le a buszt, en majd valamikor utanuk megyek, megoldom. Elmentek. En meg ott maradtam varni. De meg mindig semmi. Megkerdeztem egy szemelyzeti tagot, hogy ilyenkor mi a teendo. Hanyagul csak azt mondta, ott az iroda, ott kerdezoskodjek. Mondom fasza. Elmentem a masik csoporthoz, akik meg vartak a csomagot, s mondtam nekik, hogy ott lehet elveszett, eltevedt borondokkel kapcsolatban erdeklodni. Megkoszontek, es egyutt alltunk be a – mar akkor kigyozo – sorba. Ido kozben megerkezett a hajo romaniai fele is, egybol kiszurtak. Kerdezi George (Gyuri bacsi – Barkeeper), hogy hol vannak a tobbiek. Mondom mar szerintem a hajon, en meg az elveszett borondomre varok. Az fasza, mondja. Nekik is megjottek a csomagok, felvettek, mentek a buszhoz, a sor pedig egy emberrel rovidebb lett. Vegre. Aztan par perc mulva megeggyel. Kozben elbeszelgettem uj bajtarsaimmal. Kiderult, hogy Del-Afrikabol jottek, itt lesznek egy hetet, meg utazgatnak ossze-vissza Europaban. Nincs rossz eletuk, mit ne mondjak. Aztan vegre, valahara bejutok az irodaba. Mondom elveszett a borondom szerintem, mert mar 2 oraja itt vagyok, es meg nem lattam. Hat jo, jaratszam, adatok. Megvan az adminisztracio, kinyomtat egy papirt. A kovetkezo Frankfurtbol ide tarto geppel kuldik. Az meg 2 ora varakozas, mire ideer. Meses, ezaz! Irok a Fonokasszonynak, hogy akadt egy kis gebasz, de sietek, ahogy tudok. Csak nyugalom, mondja, megvarnak, par napig meg egy helyben lesz a hajo. Kiraly. Igy hat elokaptam a laptopom, es neztem egy kis Igy Jartam Anyatokkalt. Aztan ujabb utassereg erkezik, most Azsiabol. Es kit latnak szemeim? Ari is koztuk setal, halad a szalag fele. Odakialtok neki, meglepodik, hogy meg mit csinalok itt. Mondom a csomagom varom, lassan megerkezik. Kozben Rok is feltunik, Ari kimegy a csomagjaval, Roki meg ott marad velem varni a sajat es az en borondomet. Meg egy 10-15 perc varakozas, es feltunnek a csomagok egymas utan. Lekapjuk oket, majd irany a gyulekezopont. Senki. Ariek ott allnak, mi is megerkezunk, nezunk korbe-karikaba, de csak nem latjuk a tablankat. Meses, mi lesz meg ma?

 

Felhivjuk a sofort, azt mondja, teves szam. Rendben. Felhivjuk a Fonokasszonyt, atkuldi a telefonszamot. Ugyanaz, ujabb hivas, megint teves szam. Na akkor hivjuk az irodat. Felveszik, megbeszeljuk, hogy visszahivnak, ahogy tudnak valami informaciot. Kozben elkezdek erdeklodni taxi meg vonat irant, mert hogy a sofor nem jon mar ide, abban szinte biztos vagyok. Meg fel ora semmitteves, telefonra varas. Megelegelem, mondom megveszem a vonatjegyet, nem sok, elvisz oda, ahova kell, leszallunk, kisetalunk a hajohoz. Be is alltam a sorba, megvettem a 6 jegyet, lementunk a peronra.

2 perc volt meg a vonat erkezeseig, amikor Ari hivast kapott az irodabol. Felment, mert nem hallott semmit. Kozben a vonatunk elment. Meg jobb, nagyon nem akarja valaki, hogy a hajon legyek. Aztan jon vissza Ari, mondja, hogy a sofor itt van, most jott meg. Mondom ezaz, vegre valami, csak ha 5 perccel korabban itt van, akkor nem dobok ki penzt. Jaaaaaj, a szervezettseg 🙂 Erdekesse tettek a napunkat, de vegul, meg 2 ora buszozas utan csak elertuk a celunkat!

Tavaly ez az ut 3 ora alatt boven megvolt. Iden beletelt majdnem 8 oraba. De nem baj, itt vagyunk, ez a lenyeg. Zoli neni mar fogad az ajtoban, van ket rossz hire. Az egyik, hogy egy bolgar szobatarsam lesz. Mondom ez van. A masik, hogy o az. Mondom, akkor hulye vagy, vagy mar ittal. Aztan elmeseli, hogy elintezte, hogy egy kabinban legyunk! A legjobb!!!! De komolyan, ilyen szobatarsat, mint O kivanni sem lehet. Talalkozok a tobbiekkel, mindenki kerdezi, megvan-e a csomagom. Mondom persze, par ora varakozas aran, de itt van velem.

Este gyors meeting, mindenki bemutatkozik par mondatban. A csapat nagyobb reszet mar ismerem tavalyrol, vagy 2014-bol, az ujak pedig teljesen normalisaknak latszanak. A megbeszeles vegere paran mar szinte elalszanak, ezt a Fonokasszony is latja, igy hat elenged mindenkit aludni, masnap reggel 7-kor kaja, majd munka kifulladasig, van par napunk felkesziteni a hajot a vendegek fogadasara.

Roviden tomoren osszefoglalva, 7-tol 8-ig dolgoztuk legtobbszor, szunet nelkul, van aki kicsit tovabb, hogy marcius 27-re a uszo hotel tenyleg ugy nezzen ki, ahogy annak kell. Ut kozben persze akadtak kisebb problemak, fennakadasok, par duhonges, ital, durci, szitkozodas, de a vegere, 26-ra minden elkeszult. A hajonk csillogott, keszen allva a laza 10 honapos szezonnak! Hogy mi keszen allunk-e? Ez nagyon jo kerdes, meg en sem tudom. Egy biztos, az elso par het nagyon erdekes lesz, mind a szamunkra, mind az utasok szamara. Kivanjatok sok szerencset, majd meg irok, hogy mi ujsag van erre fele 🙂

This slideshow requires JavaScript.

Udvozlettel a szeles, hideg, esos, borus, depresszios, vizes, megis fu szaggal elarasztott, s ettol boldog Amszterdambol!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s