Uton hazafele

Mar egy hete csak…

Jozsef Attila – Mama

Mar egy hete, hogy elhagytuk Amszterdamot, es celba vettuk vegre szeretett szulovarosomat, Budapestet. Vegre valahara, innen mar csak 1 het, es otthon vagyok! Meglesznek a szokasos talalkozasok csaladdal, ismerosokkel, baratokkal, es ha minden jol megy, akkor szombat este TANC!!! 🙂 De elotte, marmint meg mielott elindultunk volna delnek, jartam meg egy helyen!

Hallott mar barki is Keukenhof-rol? Igen? Nem? Ha igen, akkor nagyon jo, ha nem, akkor kevesbe. Keukenhof, vagy magyar nyelvre atforditva a Konyha kert. Nem annyira szep, mi? Regen ez egy mocsaras vadaszterulet volt, az elso emlitese a 15. szazadra teheto. Es akkor honnan is jott ez a Konyhakert elnevezes? Hat tortent egyszer, szinten regen, hogy Jacqueline, Hainaut kastelyanak grofnoje errol a helyrol szedte ossze a gyogynovenyeit magnak. Ez a legelterjedtebb es leghiresebb mese, en ezt fogadom el. Maga a tulipan-kert es kiallitas hatalmas teruleten terul el, de tenyleg. 7 millio (!!!) hagymat ultetnek el minden marcius vegen, 3 retegben egymasra (legalul a kesoi viragzo, kozepen a normalis, legfelul meg a koraiak), csak azert, hogy 7-8 heten keresztul vendegek is turistak millioit fogadjak, es ha szerencsesek, tonnanyi novenyt adjanak el. Meseszep hely. Amszterdambol egy oras buszutra van, de megeri azt a kis idot kivarni. Ket ora alatt a felet sem lehet bejarni a kiallitasnak, ha rohansz, akkor sem. Egyszeruen lehetetlen. Ut kozben biztosan megallsz fenykepezkedni, vagy lelassitasz csak bamulni valamit, esetleg betersz egy pavilonba, hogy mit allitottak ott ki. Nem fogod meguszni, hogy ne nezelodj. Legalabb egy fel napod, de inkabb tobbet kellene itt eltolteni, hogy lassuk az egeszet. Bamulatos! Az egyik kozponti pavilon mellett mindig “festenek” valamit. Legtobbszor egy hires holland festo kepet rakjak ki tulipanokkal, ele tesznek egy emelvenyt, ahonnan az egeszet lehet latni. Tavaly van Gogh volt, iden sajnos nem jutottam el oda, egy masik iranyba mentunk – merthogy ket kollegam is a turaval tartott. Elhataroztuk, hogy elmegyunk a tavak fele eloszor, utana pedig -a a lehetetlent megkockaztatva – az egesz banzaj tuloldalara, a szelmalomhoz futunk. Az elso percek, hosszu percek ismet a csodalattal teltek, mindannyian csak amultunk-bamultunk, nem tudtuk, melyik virag szebb, szoval mindegyiket lefenykepeztuk. Es nem bantuk meg, meg ha lassan haladtunk, akkor sem. Piros, sarga, kek, lila, voros, narancs, feher, fekete, szinte mar minden szinben lathato volt. Csodalatos latvany, tenyleg. Aztan, mikor az elso felevel megvoltunk a tervunknek, rapillantottunk az orara. Sietni kellett, ha veghez akarjuk vinni, tenylegesen. Szoval rohamleptekben irany Horany, a lehet legrovidebb uton. Na igen, csak amikor azt keresztezte a fo pavilon, akkor egy kicsit megakadt a procedura. Merthogy barmennyire is tudtuk, nem szabad megallnunk most, sietni kell, megiscsak megalltunk. Nem egyszer. Nem kicsit. De sokszor. Es hosszabb idokre. Ezt nem lehetett kihagyni, ezt bun lett volna kihagyni. Aki nem latta eloben, annak a kepek nem lesznek elegek, nem adjak vissza teljesen azt a latvanyt, ami fogadott minket ott. Akar bent, akar kint. Jo par ertekes, elvesztegetett – egyaltalan nem volt elvesztegetett – perc utan indultunk tovabb vegre. Es a csarnok masik vegebol mar lattuk is a celpontot, 11 oranal. Oda is sietve mentunk, aztan meglattuk, hogy sorba kell allni. Remek. Van meg vagy 35 percunk kivarni az embertomeget, felmenni, csodalni a tajat, majd visszaerni a fobejarathoz, hiszen indult vissza a buszunk. Szoval egy csomo resz kimaradt, millionyi foto nem keszult el, de igy is, minden egyes perce megerte, ujra egy eletreszolo emlket gyujtottunk. De sajnos hiv a munka, vissza kellett menni az elso busszal a hajora.

Nos, ilyen elmenyekkel, kepekkel, emlekekkel bucsuzom erre az evre Amszterdamtol, Hollandiatol, a mindig szeles, esos, borongos idotol. Talalkozunk jovore – talan. Vagy meg iden Belgiummal. Ki tudja 🙂

 

Miutan elhagytuk a holland fovarost, elindulunk lefele a Rajnan (Mainzing), majd a Majnan (Mainz es Bamberg kozott), aztan a Majda-Duna-Csatorna (Bamberg es Regensburg) jon, majd a legvegen maga a Duna a soros. Ezt az egeszet Budapestig 2 het alatt tesszuk meg, szoval idoben sem olyan rossz. Szerencsemre nem telik unalmasan eddig egyetlen napja sem az utnak, pont tegnap voltunk Nurembergben, pontosan a felenel. De hogy mi tortent eddig, roviden osszefoglalva:

Futas, edzes, futas, futas, es meg egy kis futas. Es egy csodas talalkozas, amit nem felejtek el 🙂

Futasokrol annyit, hogy most egy kicsit feljebb tekertem a mutatot.

Oktober vegen lesz egy felmaratonom, amire szeretnek felkeszulni, es ugy erzem, azert egeszen jo iranyba haladok mostmar.

Aprilis 30-an keztdem meg a holland fovarosban egy kellemes 8,73 km-es tavval, de nem a megszokott iranyba, hanem a hajotol jobbra, a teherkikoto fele. Egyszeru, eltevedni nem nagyon lehet, csak a foutat kell kovetni vegig, valahol megfordulni, aztan irany vissza, ennyi az egyesz. Sajnalatos modon olyan 3,5-4 kilometer kornyeken elkezdett fajni a bal terdem, meg a rogzito ellenere is. Valami nem jo, meg kell nezetnem, ne felejtsetek madj el szolni. De nem erdekelt, vegigmentem, meg ha a vege egy kicsit szenvedos is lett. 45 perc, egeszen jo atlag.

Screenshot_2016-04-30-22-26-28[1]

Majus 2-an a kovetkezo kor, a szokasos terepen a Fonokasszonyal, 6 ora magassagaban. Reggel! Ennyire szeretek futni, igen, imadok! 3,36 km, 23 perc, ami szamara egy jo kort jelent, en pedig buszke lehetek 🙂 Tavaly szoktattam ra, hogy jojjon velem neha, ha kedve tamad, es azota kitartoan csatlakozik.

 

Majus 3-an pedig talalkoztam ujra Melindaval. Munka utan meg kijott Koblenzbe talalkozni, es nagyon orulok, hogy egy jot tudtunk ujra beszelgetni. Feljott a hajora, korbenezett, es ugy gondolom, tetszett neki. Hasonlitasi alapja sajnos nem volt, mert a tavalyi hajon nem volt fent. Remelem majd meg ujra latom, ha nem is a hajon – mert iden mar nem megyunk arrafele sajnos -, de valahol, valamikor 🙂

2 nappal kesobb, majus 5-en jott az elso komolyabb proba szamomra. Miltenberg, immar Nemetorszag teruleten. Parszor mar jartam itt, futni is voltam, de nem tobbet, mint 5-6 kilometert. Valamint a fenti kis varnal sem jartam meg, szoval akkor kellemeset a hasznossal, gondoltam, es elindultam. Jobbra a hajotol, fel a varba (emelkedon, lepcsokon, foldes uton), majd irany a varos, vagyis pontosan nem tudtam merre, csak mentem. Aztan kijutottam Miltenbergbol egy masik kis faluba, annak a vegen visszafordultam, majd lementem a folyo melle, es ott jottem visszafele. A 10. kilometeren talalkoztam egyik kollegammal, vele jottunk egy ezrest a hajoig, az utolso szazon egy eros sprintben. O utana feladta, megerkezett a hajohoz, viszont rohadt gyors, mint kiderult. En meg egy kicsit tovabb mentem, ugy 2,5 kilometert, igy a vege: 13,29 km, 1 ora 11 es fel perc. Ami – azt beleszamitva, hogy volt lepcsozes is – szerintem egy egeszen elfogadhato ido.

Screenshot_2016-05-05-16-01-13[1]

Masnap, pentek este. Kitzingen. Elso pont a pizza – es sajat magamnak csirkesalata-rendeles, kapok 30 percet, mire keszen lesz. Igy hat most nem tavolsagra megyek, hanem sebessegre. Neha azt is kel. Egy laza 23 perces futas eredmenye pedig 4,67 km, utana egy 5 perc intenziv hasizom-gyakorlattal.

Screenshot_2016-05-06-22-29-29[1]

Es itt van az a futas, amire eddig a legbuszkebb vagyok! Meg a becsi 20 km-re sem vagyok ennyire buszke, pedig az mar tenyleg, szinte felmaraton. De ez, ez teljesen mas volt. Majus 8-a, az ut fele, Nuremberg. Mindig is szerettem volna a csatorna menten futni, bringazni, setalni, de eddig sosem adatott meg. Oke, csak az elso zsilipig, es vissza, ami mar az erdos resz, es nem tobb, mint 4 km oda-vissza. Vagy meg a varosban voltam 14-15 km-t, de az is semmi ehhez kepest. Meg tudtam beszelni a kapitannyal, hogy futhassak a hajo elott, mellett, es majd a kovetkezo zsilipnel felvesznek. Elsore a kis kapitany nem ment bele, de aztan az elso kapitany teljes mellszelesseggel tamogatta, mivel o is egy sportos forma. Mondta, hogy menjek nyugodtan, majd a zsilipkezelovel megbeszeli, hogy felugorhassak a hajora. Igy aztan, mikor az osszes vendeg visszaert, en leugrottam a hajorol, es elindultam a celom fele. Szerencsere eltevedni nem nagyon lehet, hiszen a csatorna mellett vegig ut van, szoval csak egyenesen, amerre az ut visz. Mikor odaertem, a hajo meg sehol nem volt. Szoltam a zsilipesnek, hogy itt vagyok, es a hajomra varok. Mivel az en nemet tudasom megegyezett az o angol tudasaval, nem jotottunk sokkal elorebb. Igy hat elkezdtem egy mobiltelefon utan kutatni, hiszen az enyem nem mukodik. Aztan a harmadik, negyedik probalkozasra talaltam egy kirandulo csaladot, akik hajlandoak voltak segiteni a hajo elereseben. Felhivtam Fonokomet, megkerdezni, merre vannak. Mondja, hogy mar uton, de meg messze nem a zsilipnel. Mondom nagyon kiraly, akkor varok. Volt idom igy nyujtani, meg egy kicsit edzeni is, mire meglattam a szepseges uszo hotelt a horizonton, Magabiztosan kozeledett, tulsagosan is. Nem nagyon akart leparkolni a zsilip elott, hogy felvegyen, egy kicsit meg is ijedtem. De aztan a vegen megis ugy dontott a kapitany, hogy felvesznek. Magyaran csak miattam lassitottak le, szinte alltak meg, hogy felugorjak, es menjunk tovabb. 40 perc varakozas utan ujra a fedelzeten voltam, es folytattuk utunkat Regensburgba.

Az adatok: 14,38 km, 1 ora 16 es fel perc, Nuremberg – Leerstetten tavon! Ez mar a fejlodes jele!

Screenshot_2016-05-08-15-19-00[1]

Egy kisebb pihenore volt itt szuksegem, ugy 5 napra. Igy jutottunk egy majus 13-hoz – tegnap volt a szuletesnapom -, es Pozsony varosahoz. Nap kozben pihi, este gyors futas. De szo szerint gyors, mivel megint nem volt sok idom. Este munka utan ki, kicsi melegites, aztan uccu neki, ami a csovon kifer. Es meglepoen jol sikerult, 4,52 km mindossze 20:33 alatt, ami az orokos listamon a masodik (!!!) legjobb ido a 4-6 km-es tavon! I like it!

 

Screenshot_2016-05-13-23-27-09[1]

Aztan ismetelten egy kisebb piheno, es el is erkeztunk a mai naphoz. Majus 18-a, masodik napunk Becsben, es hat a reggeli futast nem lehet kihagyni. A lanyok ismetelten csatlakoztak, szoval csak finoman.

Imadok itt futni, a Duna partjan, az egesz kis resz tele van nyuszikkal, amik a napfelkelteben ugralnak el elolunk. Nagyon szep, szivmelengeto latvany. Es ami meg ennel is nagyobb orommel tolt el: a lanyok szuperul birtak most, 3,91 km 26 perc alatt, ami fantasztikus teljesitmeny!!! Gratulalok innen is! 🙂

Screenshot_2016-05-18-07-21-41[1]

Roviden es tomoren, ennyi tortent velem az elmult ket hetben – oke, Budapestet kihagytam. Lehet kesobb kiterek ra. Sziasztok!

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s