Irany delnek, 2. resz

Az elozo resz tartalmabol:

– 2 het szabi utan Fonokom visszatert a hajora, ujult erovel

– Teljesen uj helyeket fedeztunk fel

– Megvolt az elso hatarellenorzes is, es meg sok ilyen var rank

– Sajat magamnak pecselhettem le az utlevelemet!!! 🙂

 

Nos, ahogy azt megigertem, itt a masodik resze kis deli kalandunknak. Legutobb Novi Sad-ban jartunk, ahol elmentunk turazni a var alatt a vendegekkel, majd ettunk is egyet a varos felett, gyonyoru kilatassal. Hajnalban utra keltunk ujra a hajoval, es meg sem alltunk reggelig, Belgradig. Termeszetesen itt is jottek a hatarorok es a tobbi hivatalos szerv emberei, fel a hajora, korbenezni, enni-inni. Ez volt a legkomolyabb hely, amit hatarellenorzeshez lattam a folyon (meg csak a 3. napom). Egy egesz uszo epulet-egyuttes, padokkal, kulonbozo szobakkal, rontgen gepekkel, allando szemelyzettel a nap 24 orajaban. Ami azert hat nem semmi, nem is gondolna az ember, hogy ennyire szigoruan veszik itt ezt a hatarlepest.

A turaval nem mentem ki, dolgoztam meg akkor, viszont a delutani orakban volt egy kis szabadidom, igy elmentem felfedezni kicsit a kornyeket – a magam modjan, futassal. Vittem magammal egy szemelyit – biztos ami biztos – a futashoz, hogy ha megallitanak, tudjak valamit nekik mutatni. Kimentem a parkoloba, korulneztem, bemelegitettem, majd elindultam balra, a folyo menten, korbe a var alatt, majd a Duna partjan visszafele. Aztan egyszer csak egy eles jobbos, irany a varos szive. Vagyis hat nem akartam annyit kovajogni, ugyhogy ez volt a legegyszerubb ut fel a varba, egy jobb-bal-jobb-bal kombinacio utan mar caplattam is fel a romok alatti parkon keresztul. Itt alltam meg eloszor egy kis levegot venni, az egeszsegi allapotom meg mindig nem volt a regi. Hogy ez meg mindig a megfazas volt, vagy most az allergia jott ki valamire, nem tudom, de idegesitett. Par perc fujas utan indultam tovabb, be a var egyik kapujan, aztan bent ossze-vissza. Olyan voltam, mint egy eltevedt turista, mentem jobbra-balra, visszafordultam, fotozkodtam kicsit, aztan megint visszafordultam, aztan kicsit eltevedtem, aztan ismet par kanyar, mig meglattam egy ujabb kaput – talan ez lehetett a fokapu, ez volt a legnagyobb -, es akkor ott ki is rohantam. Na, persze nem ugy, mint a varvedok szoktak, de akkor is. Egy kard, egy pajzs meg egy sisak, es maris harcoskent vonulhattam volna utcara. De nem, ehelyett telefon, Real Madrid mez. Azert kicsit jobb szereles. Meg egy kis csavargas, mig visszaerek a hajora. Na de az se volt rossz. A parkolot, mint kiderult, elegge erosen oriztek, rendorok, polgarorok, katonak sora vart a vasuti sin tuloldalan, nehol keresztbe tett fegyverrel. A zene termeszetesen szolt a fulemben, mondom ha itt atmegyek koztuk, valamelyik ram szol es en nem hallom meg, azonnal megsoroznak, es az nem lenne egeszseges. Fules gyorsan ki, egybol rosszabb a hangulat, de szerencsere kidulledo szemparokon kivul nem kaptam mast. A veget most inkabb nem szaporaztam meg, remelem ertheto okok miatt. A vegeredmeny igy is 6.7 km 35 perc alatt, kb. ugyanilyen homersekletben. Nem is annyira rossz 😉

Masnap pedig jott az eddigi, es ugy egyebkent is, a legszebb resze a Dunanak – a Vaskapu es a Kazan-szoros.

Ha eddig valamire azt mondtam, hogy “Ezt szavakkal nem lehet leirni”, az igy is volt. Erre viszont azt a jelzot is ra lehet illeszteni, hogy “Ezt kepekkel sem lehet bemutatni”. Persze, meg lehet probalni, mint mindent, csak valahogy nem teljesen azt adja vissza, mint eloben. Foleg nem egy telefonnal keszitett kep. Imadott kis Samsungom probalkozik megfelelni az elvarasoknak, ugy gondolom, elegge szepen teljesit. De persze ezt Ti dontitek el, szoval ime nehany a – szerintem – legjobban sikerultek kozul.

Maga a szoros a roman-szerb hataron terul el, kozel 140 kilometer hosszu. Plusz, hogy azert ez a tav se legyen annyira egyszeru, adtak hozza egy-ket adalekot:

  • Vaskapu I. vizeromu
  • Vaskapu II. vizeromu
  • Egyes helyeken a Duna szelessege alig haladja meg a 120 metert
  • Mar alapbol is melyen volt a folyo feneke a szurdokban, pontosan 75 meter melyen
  • Egyes sziklak ugy 500 meter magasan vannak – a folyo szintjetol merve

Nos, kapitanyainknak ilyen, s ezekhez hasonlo akadalyokkal kellett megkuzdeniuk, ami sikerult is, hiszen meg mindig itt vagyok, es irok.

De tenyleg, az erintetlen termeszet, a varak, a romok, a hegyoldalak, a csucsok, amikor a kod es a felho ellepi egy-egy reszuket, csodas. Amikor a hegyek arnyekaban haladsz, es pedig a folyo kozepen vagy. Amikor az egyik pillanatban ugy erzed, kozelednek a falak, a kovetkezoben pedig mar tobb szaz meter a tavolsag a ket part kozott, es egy sik terulet jon fel a szemed ele. Aztan, ha egy kicsit nem figyelsz – ami munka kozben folyamatosan elofordul -, maris ujra egy hatalmas szikla arnyekaban talalod magad. Megunni nem lehetett, folyamatosan jottek a szebbnel szebb reszek, a kapitanyok pedig voltak olyan jo arcok, hogy ha kellett, akkor meg is alltak, lelassitottak egy-egy kep erejeig. Aztan persze a csucspont, amihez egesz Europaban foghato nincs: Decebal szobra, vagyis arckepe. Hogy ki is volt o?

Decebal egy dak kiraly volt az elso szazad vegen. Krisztus utan 106-ban lett ongyilkos, mikozben a romaiakkal harcolt a vegsokig. Abban az idoben a romaiakat Traianus vezette, s miutan katonai megtalaltak a Dak Kiraly holttestet, levagtak a fejet es elvittek Romaba, hogy kozszemlere tehessek. Ezek utan a Dakok orszaga megszunt letezni.

This slideshow requires JavaScript.

Lenyeg a lenyeg, az o emlekere allitottak, faragtak ki ott helyben a 40 meter magas es 25 meter szeles arcmast, ami maig a legnagyobb szobor Europaban. Lenyugozo munka!

Kesobb pedig elerkezunk az elso zsiliphez is. Egy teljesen onallo zsilip, onellato berendezessel, sajat energiaforrassal, plusz a kornyezo kis telepuleseknek is tud adni. Es ebbol egymas utan szorosan ketto is talalhato, szoval ez is eleg jo lett. Ja, es persze nem szabad elfeledni ott szerzett uj baratainkat sem. 3-4 kutya jott a zsilipben a hajo mellett, es mar szinte azon voltak, hogy beugranak a korlaton keresztul. Baratsagosak, aranyosak, de allatot nem lehet a hajora hozni – nem ertem, akkor par ember mit keres ott, mar elnezest :).

Kihajoztunk a masodik zsilipbol is, magunk mogott hagyva eme mesebeli tajakat, helyeket, tudvan, hogy hamarosan visszaterunk ide, es ujra meghoditjuk a Dunanak ezen reszet. De addig meg par dolgon tul kellett esnunk…

 

Folytatas kovetkezik…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s