Irany delnek, 3. resz

Szoval, gyorsan osszefoglalva az elozo ket reszt:

– Fonok ujra fedelzeten van

– Delnek indultunk el, egeszen Gyurgyevoig lemegyunk

– Eddig mar athajoztunk Horvatorszagon, Szerbian, es a Vaskapu szoroson vegig

 

Egy ujabb nap jott el. Junius 16-a. Meg 2 napig megyunk lefele, aztan 2 ujabb nap utan visszaindulunk Budapestre, de addig is van meg mirol irni. A maradek idot lenyegeben mar bolgar vizeken toltottuk. Elso varoskent Vidint ejtettuk utba. VAgyis ez rosszul van megfogalmazva, nem volt mas valasztasunk, maradjunk ennyiben. Viszont, mint kiderult, ez a hely nem is annyira lepusztult, vagy unalmas. Oke, nem lehet osszehasonlitani Budapesttel vagy Beccsel, meg csak Durnstein vagy Melk melle sem erhet fel. Elso benyomasra nekem sem tetszett, meg kell mondjam. Regi beton epulet terult el tomb formajaban a parton, pont a hajo mellett, ahol ki lehetett szalni. Nem valami kecsegteto latvany, mit ne mondjak. A hatarorok se enyhitettek a rossz erzesen, hogy ez a varos bizony nem lesz meglatogatva, ha rajtam mulik. De meg mennyire nem. Hatalmas gat vegig, kobor kutyak itt-ott, hajlektalan emberek a parton, vagy mar a vizben. Lelkesedesem egyre csak csokkent, hogy kimenjek. De ki kellett mennem, muszaj megneznem ezt a helyet is, meg akarom nezni. Aztan kollega felvilagositott, hogy ez nem is annyira rossz hely, tenyleg, higyjek neki, jart mar erre. Mondom egye fene, este, miutan vegzett, menjunk ki, nezzuk meg, mit adnak itt. Aztan az ejszaka, vagy a delutan folyama alatt megvaltozott ez a hely. A fedel nelkuliek eltuntek, a kutyak visszahuzodtak a varos fele, a komor epulet valahogy baratsagosabbnak tunt a sotetben, a gat mellett pedig egymas utan sorakoztak az ettermek – nemelyik a Dunan, nemelyik a szarazfoldon. Leszalltunk hat a mozgo otthonunkrol, es elindultunk a folyo sodrasanak megegyezo iranyba. Egy ideig meg a gaton ballagtunk, aztan letertunk a fak kozotti kis setanyra. Jobbra-balra kis parkok, ettermek, pubok, szoval nem egy szellemvaros. Az ut vegen egy szobor a hosi halottaknak tisztelegve, ezt kikerulven lehet tovabb haladni a var fele. Mert hogy Vidinnek van egy sajat vara – aminek a nevet hirtelen meg nem mondom. Azt mondta, hogy szep, erdemes odaig elballagni, megnezni kivilagitva is.

Es igaza volt vegul. Rendezettek voltak a parkok, csendes a kornyek, normalis a kornyezet, es a var is szepnek latszott, foleg a vilagitassal, kedvet kapott az ember, hogy bemenjen es korulnezzen nyitvatartasi ido utan. De sajnos a kapuk zarva, a varfal tul magas, a gat pedig tul messze volt egy ugrashoz, ugyhogy ez a latogatas egy masik alkalomra tolodott. Cserebe egy jot setaltunk, beszelgettunk, nevettunk, szoval jol ereztuk magunkat egy – szamomra – idegen kornyezetben. Aztan kessobb megvacsoraztunk egy hajon, amirol egy kulon cikkben teszek majd emlitest. Szoval osszessegeben, Vidin egy kellemes csalodas volt a szamomra, az ejszaka leple alatt megvaltozott, es hivogatta az embert egy kicsit, de nem hivalkodoan. Vacsora utan visszatertunk a hajora, majd mindketten alomra hajtottuk fejunket.

 

Junius 18, Szombat. A hajonk megerkezett Rousse-ba. Hogy hol van ez? Lassan kozel a Fekete-tengeri deltahoz, de azert nem eppen futo tavolsagra. Bulgariaban vagyunk, meg mielott barki ketelkedne. Az ido szep, nagyon meleg van, lehulesnek nyoma sincs, a levego fulledt, a hely pedig…

Hat valamiert nem a legbiztatobb…

De ugy nez ki, Bulgaria mar csak ilyen. Masnap delutan elmentem futni itt is, annak ellenere, hogy nem nagyon ajanlottak az otthoniak az egyedul kimozdulast. Es ekkor valami ismet megvaltozott a varosban. A levego tobb volt, mint szimplan fulledt, szinte vizet lelegeztem be, aztan izzadtam ki valamilyen modon. Es ha ez alapbol nem lett volna eleg, egy ideig hegynek felfele kellett futni, ami meg jobban ratett erre az erzesre. De a vegen csak egyenesbe jott a terep, en pedig Rousse foteren (?) talaltam magam. Pezsgo elet mar este 9-kor, fiatalok, oregek, az ettermek teraszai zsufolasig, a kozponti szokokut pedig mar kivilagitva kopi magabol a vizet. Tokeletes ellentete annak, amit a parton, nap kozben lehetett tapasztalni. Az emberek integetnek, eletvidaman beszelnek es nevetnek este. Mintha orszaghatart leptem volna, es a ket resz egy erzelmi fallal lenne elvalasztva; az egyik oldalon (nappal) csak a komorsag, szigor, mosoly nelkuliseg, a tuloldalon (este) pedig mosoly, nevetes, boldogsag, elettel teli kozeg – bar lehet, hogy csak az alkohol teszi. Viszont igy egybol kellemesebb volt futni: 5.3 km 25:13 alatt, es ez a korulmenyekhez kepest ugy gondolom, egy igen csak elfogadhato eredmeny. Este kis meglepetesre ismet egy vacsoran talaltam magam, egy igazi, eredeti bolgar etteremben, bolgar etelekkel es italokkal, helyi zenevel, egy eszmeletlenul hangulatos helyen – amirol kiderult, hogy futas kozben pont elhaladtam mellette. Errol is bovebben egy kulonbozo irasomban 🙂 Vacsora utan indulas vissza a hajora, ujabb este es ujabb reggel, a kovetkezo nap. Es ez igy ment a tobbi 8 napon keresztul.

Masnap azert meg eltunk at kulonleges dolgokat, utasok el Rousse-ban, aztan at a tuloldalra Gyurgyevoba, ahol felvettuk az uj utasok egy reszet. Aztan vissza a tuloldalra, majd masnap ujra Romania, ahonnan vegul visszaindultunk Budapestre. Ja, es termeszetesen minden alkalommal, amikor kikotottunk a tuulparton, utlevel ellenorzes, szoval a recepcionak extra munka, ido, szivas, es meg hasznalhatnak a cifrabb szavakat, de ezt egy uriembertol nem illik.

Visszafele nem mentem ki annyiszor a hajorol, talan meg a futast is hanyagoltam egeszsegugyi problemakra hivatkozva – ertem ez alatt a megfazast vagy az allergiamat.

 

Nos, roviden, tomoren ennyi volt az eddig tapasztalatom a Budapest-Rousse uton. Nehany dolgot azert megtanultam ezalatt a 2  het alatt:

– A ne itelkezz tul koran teoria beigazolodott, Bulgaria a kisebb varosokban is szep, nem csak a tengerparton.

– Futas szempontjabol a Duna menten mindenkeppen erdemes kiprobalni magad, ha szeretned. Mohacs, Belgrad, Novi Sad, Rousse, meg akar Vidin is, ha egy kicsit bator vagy.

– Az ettermeknek majd egy kulon reszt szentelek, de a helyi etelek nagyon jok. Legyen salata, hus, vagy az italok kozul bor, helyi palinka, mind tokeletes valasztas. A mennyiseg is mindenhol boven elegendo volt a szamomra, kolleganom tobbet evett, mint en – szamomra szegyen…

– Ez a resz is lehet szep, csak befogadonakk kell lenni. A varosok elso latasra remisztoek lehetnek, de nem azok. Valamint a Vaskapu-szoros, az valami csodaszep!

20160619_135719

Ja igen, egy apro labjegyzet: ezido alatt ment a 2016-os futball Europa Bajnoksag, ahol a Magyar Nemzeti Valogatott 5 ponttal, csoportelsokent jutott tovabb! 40 ev utan eloszor ujra nagy tornan, egy csoportban Auszriaval, Izlanddal es Portugaliaval. Mindegyik merkozest interneten kovettem. Az elso meccset Ausztriaval jatszottuk, es le is gyoztuk oket 0:2-re! Emlekszem, a magyar goloknak uvoltottem, felalltam a szekbol, foleg a masodiknal, amikor Stieber atemelte az osztrak kapust, ezzel biztositva be a gyozelmet. Ugraltam oromomben, a szeket felboritottam, a vendeg pedig ugy nezett ram, mint egy elmebajos szemelyre. Mondtam neki, hogy ne aggodjon, minden rendben van velem, csak hosszu ido utan vegre nemzetkozi sikert ertunk el! Aztan Izland ellen az utolso percekben egyenlitettunk, a reakcio akkor is ugyanaz volt. Majd Portugaliaval jatszottuk az EB merkozeset, 3-3, es vegre megeltem azt a pillanatot, amikor nem nekunk szamitott a merkozes vegkimenetele, hanem az ellenfelnek, ok voltak kenyszerben. Hiszen mi a 4 ponttal biztos tovabbjutok voltunk, amig a Portugalok a kieses szelen tancoltak. Aztan – tenylegesen – az Europa Bajnoksag legjobb meccsen 3-3-ra ikszeltunk cr7-ek ellen, ami egy mennybe menetel volt minden Magyarnak! Veretlenul tovabbjutni egy ilyen kvartettbol, ez am a nem semmi!

Es a legjobb – es egyben a legrosszabb – resze mar Pesten ert. Belgiummal kerultunk ossze a legjobb 16 kozott, es ezt a meccset eloben, a varosban tekinthettem meg barataimmal. Bar a vege egy “csufos” 4-0-as vereseg lett, de az, ami utana tortent a varosban, mindent megert. Az emberek ismet az utcakra vonultak – ahogy azt mar annyiszor lattam a videokban – es unnepeltek. Szerettek, eltettek a csapatot, meg ha ez EB legnagyobb zakojat is kaptuk, olyan volt, mintha mi nyertuk volna az egesz tornat. “Szep volt fiuk, szep volt fiuk”, “Buszkek vagyunk, Buszkek vagyunk”, “Aki ugral, buszke Magyar, hej, hej”, es a legszebb:

“Az éjjel soha nem érhet véget,
Varázsolj nekünk valami szépet,
Repülj velünk a szerelem szárnyán!
Indul az utazás, csak erre vártál.”

 

ezek a rigmusok valtottak egymast tobb oran keresztul. A tomeg vegigvonult a koruton, elment a Deak terig, majd tovabb. Az egesz belvaros kozlekedese leallt par orara, az emberek oromukben sirtak, boldogak voltak, volt ujra csapatuk, volt kinek szurkolniuk, volt kit eltetniuk. Mesebeli volt, mintha mashol lennek, de megis Budapesten. Masnapra termeszetesen nem maradt hangom, a vendegekkel is irasban es kezjelekkel kommunikaltam. De minden egyes pillanata megerte, az az ejszaka soha nem ert veget!

Szoval, ez lenne a lezarasa a 3. resznek a deli turankbol. Es ugy az egesz ket hetnek amit itt toltottunk el. Remelem elvezheto volt a tortenetem, es nem vettem el senkinek a kedvet az utazastol!

 

Koszonom, hogy meg velem vagytok! Szep estet! 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s