Micro gastro-blog, part 5

Es igen, etterem-ajanlo musorunk (eredetileg fozomusornak indult, csak nem sikerult bejutni a konyhara) ujra jelentkezik, ezuttal a Duna lejjebbi reszerol, Budapest alol. Bemutatasra kerul tobbek kozott szerb valamint ket bolgar etterem. Ime e heti ajanlatunk:

 

Osam Tamburasa – Novi Sad (Ujvidek), Szerbia

Az egyik legszebb, legjobb helyen levo etterem, amit valaha is kiprobaltam. Novi Sad erodjeben talalhato, magasan a varos felet terul el, teraszos resszel, gyonyoru kilatassal, kedves szemelyzettel. Par hete, amikor itt jartunk a vendegekkel turan a labirintus rendszerben a var alatt, a tura utan ugy gondoltuk kolleganovel, hogy egyunk is valamit. Ezt az ettermet meg a barangolas elejen kiszurtuk, mivel a terasz es a belso helyseg kozott vezetett utunk a toronyoraig, s mar akkor eldontottuk, hogy utana eszunk itt egyet. Az idegenvezetes vegen megkerdeztuk a csoportvezetot, hogy eurot elfogadnak-e. Nem volt benne biztos, igy hat adott kolcson helyi valutat, hogy majd masnap visszaadom neki, ugyis talalkozunk majd. De ezt mar emlitettem, tovabbi informaciok itt: Irany delnek, 1. resz

Mint emlitettem, a kilatas a teraszrol valami lelegzetelallito. A kivilagitott varos, szemben a toronyora, a hid alattunk, a var egyik epulete a masik oldalon, valami fantasztikus. Satorral volt korbeveve a szeles ido miatt, igy sajnos jo kepet nem tudtam kesziteni – kerlek, higyjetek el, csodaszep. A szemelyzet tenyleg kedves volt, a pincerno elso benyomasra mondjuk egy gyakornok szerepet toltotte be, de kesobb megemberelte magat, hatarozott lett, jo angol tudassal, szep felszolgalassal. Rendeltunk egy-egy Shopska salatat, melle valami szerb foetelt – termeszetesen hust, egy kancso helyi voros bort, es maris jok voltunk. Az ital nagyon jo volt, meglepoen jo. Nem tul savas, nem tul szaraz, inkabb a felszaraz voros fele hajazott, durva utoiz nelkul. A salata nagyon finom volt, mondjuk a paradicsomot benne felejtettek, de sebaj, azt meghagytam. Viszont a hus, na az aztan ott volt a szeren. Cevapcici-t kertem krumplipurevel, a tetejen tejfollel.

Ezt nem lehet kihagyni. Az adag boseges, az izek fensegesek, az illat pompas, a kinezet etvagygerjeszto, a hangulat remek, a taj lenyugozo. Tenyleg, itt most minden a helyen volt, ahogy annak lennie kell. Egy idegen orszag idegen varosanak idegen kastelya kertjeben, egy idegen etteremben. Ha minden etterem mindenhol ilyen lenne, egy jobb vilagban elnenk, elmondom Nektek. Hirtelen nem tudok kifogast talalni ellene, a nyitvatartasi ido sem surgetett minket, szoval eddig messze ez volt a legjobb etterem, amit Magyarorszagon kivul probaltam. Osszessegeben biztosan. Le a kalappal, igy emlekezetbol 10/10!!! Ami a raadas, euroval is lehetett vegul fizetni, igy meg a csoportvezeto penze is megmaradt. Vagyis majdnem. A taxit – amit a pincer hivott nekunk es magyarazta el a sofornek, hogy hova megyunk – helyi penzzel kellett fizetni, de valami minimalis osszeget. A varat megkerulve, hosszabb uton (lehetett vagy 4 kilometer) jutottunk vissza a hajora, es meg igy is 2 (!!!) euronak megfelelo szerb dinart kellett fizentunk. Elkepeszto, otthon ennyiert meg csak ki se jon erted a taxi, nem hogy elvisz A-bol B-be…

 

Fish & Grill – Vidin, Bulgaria

Igen, ide is eljutottam. A Dunan etkezem, es nem, nem a hajon. Na jo, ez igy nem teljesen igaz. Nem azon a hajon, ahol dolgozom, es ezzel pontositottam is. Cserebe a mi uszo otthonunk elott kikotott, hajobol atalakitott etteremben. Nappal a nem tul baratsagos kornyezet miatt nem lathattam a helyet, hiszen kint se voltam. Viszont este, amikor kolleganom kivitt, es a setabol mar visszafele tartottunk, kiszurtuk. Itt a Duna, a kozelben semmi biztato, ehseg viszont van. Hat akkor nincs mas hatra, mint elore, irany befele, nezzuk meg, mit adnak itt.

Hangulatos ettermet es berendezest. Ismetelten kedves szemelyzetet. “Friss” levegot. Halat. Halat, es meg egy kis halat, ha nem lenne eddig eleg. De szerencsere volt mas is, csirke, kacsa, marha, es a szokasos dolgok. Eloszor az also reszen nem volt hely, egy perc varakozas utan viszont fent is meguresedett egy asztal, szoval gyorsan felkaptattunk par lepcsofokot, es mar foglaltuk is a helyet. A pincerno jott, felvette a rendelest. Kezdesnek egy kancso feher bor es egy-egy pohar Rakia-t kertunk, valamint kollegano egy adag tonhalas (?) salatat, csak hogy biztos legyen a dolgaban.

Azert ez a Rakia nem egy rossz dolog. Ehgyomorra biztosan nem. Nem olyan keritessszaggato, mint a nagypapa hazipalinkaja, ihato, de nem az a dolog, amit minden reggel lekuldenel indulas elott. Ez alkalommal en egy dunai harcsat kertem tejfolos szosszal, kolleganom pedig egy bacon-nel toltott pisztrangot rendelt a salata moge. Adagra ismet embereset kaptunk, en nem is birtam el vele, viszont a lany mind a ket fogassal vegzett. Le a kalappal elotte, vagy szegyen ram nezve, ezt mindenki maga eldontheti. Mondjuk azt, hogy eppen fogyokuran voltam, es akkor ez megmagyaraz mindent 🙂

20160616_230030

Osszefoglalva, az etel jo volt bar ettol nem lettem nagyobb hal-rajongo. Az ital finom, a feher bor nem helyi volt, de ez nem szamit. A lenyeg itt inkabb a rakia volt, ami atment a teszten. Etvagy fokozonak megteszi, nem mar szet, nem ut meg annyira, viszont nem is az a langyos-viz hatasu dolog. Es mivel innen szarmazik, egy jo pont! A hely este nagyon hangulatos, nappal nem tudom, ugyhogy ezt is a pozitiv oldalra irhatjuk. A szemlyzet jo volt, angolul kicsit nyogvenyelosen, de beszeltek, viszont volt velem eggy bolgar kollegina, aki sokat segitett, szoval a rendelessel sem volt problema. Nagyon szivesen visszamennek, ha arrol van szo, a kozelben ez a legjobb, leghangulatosabb hely, vagyis annak latszott. Egyy probat mindenkeppen meger!

 

Chiflika – Rusze, Bulgaria

Sajnos az etteremnek nem talaltam honlapjat, szoval targyi bizonyitek hianyaban el kell hinnetek most azt, amit irok.

Bulgariaban eddig 4-5 etteremben voltam (par eve nyaralas alkalmabol is Neszebar kozeleben), de eddig messze ez volt a legjobb. Ahogy belepsz a helysegbe, megut a regiseg szaga. De nem az a rohado, mallo regiseg, hanem a szep patinaban, tisztelettel megoregedett butorok illata. Balra faszeker, 2-3 polc szalmaval kibelelve, bennuk elfektetve a regebbinel regebbi borok. Voros, feher, itt minden talalhato. Hogy elvitelre is lehet-e oket kerni, azt nem tudom, de dekoracionak nagyon hatasos. Az egesz hely belulrol feherre van meszelve, a gerendak frissen festett fa benyomasat keltik finom barna szinukkel, az emelet megjobban nez ki – de oda most sajnos nem lehet felmenni. Az egyik helysegben bolgar zene szol eloben, egy helyi bandatol, mi pedig inkabb elhuzodunk egy csendesebb oldalra, nyugalomba egy hosszu nap utan – en nemreg meg futottam is! Kezdetnek ismet johetett a rovidital plusz egy uveg gorog (?) voros bor, aminek valami rendkivulien finom, vanilias illata volt. Es meglepodesemre nem edes! Ilyet se kostoltam meg, ha ilyen illata volt, akkor eddig edes iz tarsult hozza, vagy ha a zamata mas volt, akkor az orrnak nem volt ennyire kellemes. De ez itt, valami mas volt, mint eddig. Es ez nagyon tetszett, egy uveggel vissza is hoztunk a hajora. De elotte meg egy nagyon finom vacsorat koltottunk el. En – vigyazz, meglepetes! – Cesar salatat rendeltem sok csirkevel, mig a tarsasagom egy adag levest, egy kis adag salatat valamint hust kert.

A vegeredmeny? O mar megint tobbet evett, mint en, nalam a salata nem valtotta be a hozza fuzott remenyeket, viszont a hely filingje mindent vitt. Mondjuk a vegere a bolgar nepzenebol atcsapott a banda a mondernkori Boldog Szulinapot dalra, ami ezen a helyen egy kicsit abszurdnak tunt. De nem zavart, a fakerek diszlet elvitte a palmat – nalam. Az eteleket ez alkalommal nem tudtam megkostolni, csak egy salatat ettem, de az finom volt, mennyisegre ismet hozta a szintet, ami ebben az esetben megint sokat jelent. Az italok felso osztalyosak, a felszolgalas magasan rangsorolhato. Ha egy valamit ki kene emelni, hogy mi nem tetszett, az a tul hangos zenekar volt, na de nem minden nap tartanak itt szuletesnapi unnepseget. Szerintem. Ugyhogy, en, a Chiflika etteremnek, erre az estere, ha szomoru szivvel is, de most 9,5 pontot adok!

Szoval, ha ram halgattok, ezeket probaljatok ki mindenkeppen. Ne szalasszatok el a lehetoseget, hogy megtapasztaljatok az igazi szlav, balkani vendegszeretetet, etel-ital kinalatot. Fennseges, finom, nagyon jo hangulat fogad majd Benneteket mindenhol, barhova is tertek be – ebben biztos vagyok.

 

Jo etvagyat!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s