Vacation 2k16 – masodik felvonas

Ezzel a posztommal kezdem el eletem, vagy hat “eletunk” egy uj fejezetet. Ez a poszt lesz az elso, amit mind itt, mind pedig a My Trending Stories-on. Nagy erdeklodessel varom, hogy mi fog ebbol kisulni, addig is, egy ujabb resszel ajandekozlak meg Titeket.

Mint tudjatok, a futas szerelmese vagyok. Ahol csak lehet, amilyen gyakran, felveszem a nyulcipot, es irany valamerre, csak egy kicsit kikapcsoljak, feltoltodjek. Igy ebben a reszben a igali es kaposvari kiruccanasomon kivul az masodik komolyabb, 12 km-es versenyemrol is irok. Remelem felkeszultetek ra 🙂

 

Nos, mint tudjuk, vasarnap hazaerkeztem Paradsasvarrol, a Matra Hegyi Ralliversenyrol. Kicsit elazva, vizesen, de kipihenten, tele kepekkel, elmenyekkel, par szaz kilometer plusszal a kocsiban, es nem volt sok idom a kovetkezo idopontig. Kedden mar keszitettem is ossze a borondomet – most a taska nem lett volna eleg – es a delutani orakban, ebed utan pattantam vissza a kis Hondaba, nyakamba vettem az orszagut helyett a foutakat, es irany Igal!

Azt kerdezed, hogy hol van ez, meg mi van ott?

Kaposvartol nem messze, ugy nagyjabol 20 kilometerre talalhato falu, kozseg. Nem nagy hely, viszont annal nyugodalmasabb, szebb, tisztabb. Es a leghiresebb dolog, ami itt van – az igali bucsun kivul – az a termal furdo. De az viszont hires, es nem csak a magyar nyugdijasok es orvosok koreben, hanem hazank hatarain kivul is. A furdo tenyleg parjat ritkitja, nem reg ujitottak fel az egesz komplexumot. Termeszetesen vagy gyogyterapias resze, de mindemellett csalad- es gyerekbarat is. Az arak jok, az elhelyezkedes pazar, van kulon gyerek medence, uszomedence, jatszo medence, 4-palyas csuszda, csak hogy a kintieket emlitsem. Ja, es ket termalvizes tetovel letakarva az arnyek biztositasa es az eso kivedese miatt. Az epuleten belul pedig a szokasos dolgok, meg tobb termalvizes letesitmeny, szauna, sulyfurdo, masszazs, terapias szobak, ameddig a szem ellat. Csak ajanlani tudom, meg akkor is, ha egyaltalan nem ertesz nemetul. Csodas elmeny!

Ahogy vegigsetalsz a foutcan, mindenhol a “Zimmer Frei” felirat, ahol pedig nincs, ott a gyonyoru nemet rendszamu autok parkolnak egymas mellett, szepen felsorakozva. Volkswagen, BMW, Mercedes, Opel, Audi, amit csak az ember el tud kepzelni. Magyar szo alig hagyja el az itt levok ajkat, nagyon kell fulelni, ha valamit meg szeretnel erteni. Svab telepuleskent is lehetne tekinteni ra, de nem az. Mar csak azert sem, mert itt van egy nyaralonk. Kis fahaz a domb oldalaban, hatalmas kerttel. De tenyleg, a hatalmasat ertsetek szo szerint. Lepcsos elrendezesben fut felfele a foldut menten, es ha igy nezzuk, negy szintje van. Maga a haz a harmadik “emeleten” van, regi epitesu fahaz, de egyaltalan nem lepukkant. Sot, nem reg lett felujitva, egy resze mar uj, tegla epitesu, kulon furdo, konyha, szobak, nappali. Mind emellett egy pince, egy terasz var meg Rad, ha veletlenul ugy adodik, hogy arra jarsz. Szoval tenyleg, van itt minden, ami egy jo kis nyaralashoz, piheneshez kell.

A terv az volt, hogy kedden lemegyek, penteken pedig mar jovok is haza, addig pedig semmi mas, csak massziv pihenes. Lehet kozben megejtem eletem elso komolyabb fozeset is, de ez meg eldol addig. Szerdan egy jo kis strandolas Igalon, delutan pihenes otthon, korai fekves, kesoi keles masnap, majd utana irany Kaposvar, megnezni az ottani elmeny furdot, ami szinten par eve lett megujitva. Utana haza, megint alvas es semmitteves, fekves, masnap, penteken normalis idoben keles es irany haza. Es hogy ebbol vegulis mi sikerult es mi nem?

Kedden sikeresen osszepakoltam a cuccokat, felkeszitettem az autot es magamat is az utra, majd ebed utan el is indultam. Az uj radio valami csodasan mukodott, az USB port kifogastalanul tette a dolgat, igy vegre nem a telefon, hanem a kocsi hangszoroin keresztul hallgathattam kedvend zeneimet. A GPS tarto sem hagyott cserben, Samsungom buszken tartotta magat benne, s mutatta az utat. Minden adott volt egy csodas, par oras autokazashoz, csak hat a telefonom egy kicsit mashogy gondolta. Nem feltetlen a nyugodt, legrovidebb uton juttatott el A-bol B-be, hanem egy kis kerulovel. A 6-os szamu fouton vitt keresztul a megszokott 7-es helyett, de nem nagyon zavart meg, biztam benne, csak tudja, merre kell menni. Edesanyam ido kozben bejelentkezett, hogy mi a stajsz. Mondom, hogy egy kicsit masik iranyba haladok, erre O kedvesen figyelmeztetett, hogy a felezovonal kozeleben haladjak arrafele, az ut szelen ugyanis gyakran jelennek meg kulonfele allatok, es nem lenne senkinek se jo, ha eggyel kozelebbrol is talalkoznek. Igy hat, megfogadtam tanacsat, es figyelmesen beljebb huzodtam. Bar csak ne tettem volna!

Nem sokkal pont ezutan a beszelgetes utan, egy jobbos kanyarban ugyanis majdnem rafaztam a tanacsra. Figyeltem az ut szelet, ovakodva a kisebb godroktol es lehetseges latogatoktol, mikozben a kanyart vettem be. Erre egy idiota “nagyember-nagykocsival” forma nem majdnem letarolt szembol? Mert O azt hitte, hogy az egy sav helyett neki jar meg ugy 50% az en reszembol is, es hat teljesen mindegy, jonnek-e szembe vagy nem, O azt ki fogja hasznalni, mit sem torodve a masikkal. Mondanom sem kell, fek, kormany erosen jobbra, le az utrol kozel az arokhoz, erosen rafekudtem a dudara is, biztos ami biztos. Miutan tuleltem ezeket a pillanatokat, es gyorsban atertekeltem Edesanyam tanacsait, visszagyorsitottam utazo sebessegre, es mostmar inkabb az ut szelehez kozelebb autozva folytattam utamat. Ami persze teljesen ismeretlen helyeken vitt keresztul, s mint kiderult, Igalt pont a masik iranybol sikerult megkozelitenem, hatulrol erkeztem. Nem mondom, szep helyeken mentem keresztul, hepe-hupas utakon, szolo- es buzamezok kozott, traktorokat kerulgetve neha, parszor pedig azt gondolvan-erezven, hogy sajat, kicsit erosebb autommal itt meg rallizni is lehetne, csak kellene hozza egy jo anyagi hatter, par szponzor meg 1-2 jelentkezo is. Lenyeg a lenyeg, a nap vegere egyben, epsegben megerkeztem – mind en, mind a kocsi.

Hogy mennyire hianyzott mar ez a hely. Nem is tudom, mikor voltam itt utoljara, jo par eve mar neki. De nem valtozott lenyegeben. Oke, a fahaz mar nem teljesen fahaz, viszont a kornyezet, az erzes, a levego ugyanaz. Nyugodt, friss, csendes. Also szomszedunkban nagymamam testvere es felesege lakik a nyar alatt, szoval meg mielott kipakoltam volna a kocsibol, leszaladtam Hozzajuk es bekoszontem. Kis kutyajuk termeszetesen mar a kapunal elkezdett ugatni, a gazdi csak par masodperc kesessel jelent meg a fuggony mogul. Vilmos Bacsi, a jo oreg Vilmos Bacsi! Ot is mar evek ota nem lattam, nem tudtam, mi van vele. Leultunk, beszelgettunk egy kicsit. Kiderult, beteg volt mostanaban, volt korhazban is, de megjavitottak, mostmar jol van. Es tenyleg, jol is nezett ki, mosolygott, normalisan beszelt, nevetett. Imadni, szeretni valo ember!

Egy ido utan illedelmesen elkoszontem, felmentem a hazikoba, kipakoltam a kocsibol, majd a borondbol is, amit kellett, es mint kiderult, nem sikerult mindent bepakolni – csak a legfontosabb dolog, a furdonadrag hianyzott. Legnagyobb szerencsemre, a szekrenyben volt meg egy tartalek regrol, es valahogy meg mindig jo volt ram meretben. Igy hat nyugodt szivvel tertem nyugovora, s fel sem keltem az agybol egy jo par oran keresztul.

Masnap olyan 10 korul ebredtem. Hogy ez mennyi alvast jelentett nekem? Hat ugy 11-12 orat, vegre valahara. Marcius kozepe ota meg nem voltam ennyit agyban egyhuzamban. De ugy ebredtem fel, mint egy teljesen uj ember, kipihenten, almossag nelkul, erovel teli – szinte. Elhataroztam, hogy megfogadom egyik ismerosom tanacsat – megint egy tanacs valakitol -, es fozok magamnak valami normalis kajat, ami nem zacskos leves vagy sult virsli. A csirkemell-bacon-krumpli retegezeset ajanlotta, tetejere sajtot szorva, egy kicsi feher borral felontve. Nos, hat ehhez osszesen a bacon volt nalam, igy hat kocsiba pattantam, es bejartam a varost az alapanyagokert. Meglepoen segitokeszek itt az emberek, sot, mikor megemlitettem, hogy elso fozesem lesz onalloan, a hentes ur nagyon sok sikert, szerencset kivant, es egy kicsit meg engedett is az arbol. Na, ezt nevezem en videgi vendegszeretetnek. Visszatertem utam zsakmanyaival, kipakoltam oket a konyhaba, majd Edesanyam telefonos segitsegevel nekikezdtem az etel elkeszitesenek.

 

Lepesrol lepesre haladtam, nem akartam semmit sem elkapkodni vagy elrontani. Nagyjabol masfel ora mulva mar a kesz etelt vettem ki a sutobol. Illatra nagyon jo volt, a bor es a bacon keveredese nagyon meghozta az etvagyat. Lebontottam az alufoliat a tetejerol, ovatosan, nehogy a para megcsapjon. Hagytam egy kicsit hulni, majd szedtem magamnak egy szeletet.

A ne itelj kulso alapjan teoria ismetelten beigazolodott, csak most eppen forditva. Maga a hus es a bacon jo volt, viszont a krumpli – az etel tulnyomo resze – nem. Egyszeruen nyers maradt. Nem kicsit, de ugy rendesen. Mint a kesobbi gondolatokbol kiderult, talan a viz hianya volt a baj. A feherborral meglocsolom a tetejet es az eleg lesz dolog nem jott most ossze. Igy hat visszaraktam meg egy fel orara sulni, hatha segit. Es nem mellesleg igen, valamennyit segitett. A legfelso retegen, viszont ami alatta volt, ugyanaz maradt. Kovetkeztetes: ha felajanlom, hogy gyere at kajalni, majd osszedobok valamit, akkor vagy fott virslire es rantottara szamits, vagy nyelbol utasitsd el a meghivast erre a posztra hivatkozva!

Igy hat, egy kicsit csalodottan, kevesbe jollakottan elindultam meghoditani az igali gyogyfurdot. Kocsival legurultam, talaltam egy jo kis parkolohelyet egy fa alatti arnyekban, megvettem a belepojegyemet, es par percen belul mar le is taboroztam a medencek kozeleben. Nem volt nalam sok dolog, egy lepedo, papucs, es Stephen King – A setet torony cimu sorozatanak 3. resze. Azt terveztem, hogy ittletem alatt kiolvasom ezt a darabot is, ami nagyjabol 850-900 oldalt foglal magaba. Pokroc megy a foldre, en a pokrocra, napszemuveg fel a helyere, konyv a kezbe, es akkor elvezzuk az idot! Meleg van, de nem az a gatyarohaszto-fele, felho csak elvetve akad, a szel pedig neha atszalad a terepen. Kellemes 28-30 fok a jellemzo, pont a viz partjara idozitve. Jo par oldal elfogyasztasaval kesobb pedig mar nekem is kedvem tamad felfrissulni, szoval becsukom olvasmanyom, gyors zuhanyt veszek, majd csobbanok egyet a legkozelebbi medenceben. A viz nagyon kellemes, szerencsere nincsen zsufolasig tele, de nem is kong az uressegtol, tenyleg minden idealis most egy szep napra.

Egy kellemes ora elteltevel elszanom magam, es kituzom az uszomedencet, mint celpontot. A viz itt azert hidegebb, mint az elozo helyen, a neha feltamado szel pedig nem kimel, ha egy kicsit is kilogsz a vizbol. De gyorsan meg lehet szokni. 30 meteres medence, 4 kisebb palyaval, valamint egy “jatszos” resszel. En beosonok csendesen a masodik palyara, es kivarom, amig elindulhatok. Par mely lelegzet, es neki is kezdek. Varj, meg nem. Meg eloszor inkabb teljesen elmerulok, hogy ne legyen annyira hideg a viz. Megvan. Elmerultem. Es most? Ja igen, fel is kellene jonni. Ez is pipa, ugyes vagyok. Na, akkor most, hogy ne nezzenek teljesen hulyenek, induljunk is el. Jol van, ez az. Csak szepen kenyelmesen, ne kezdj el fuldokolni vagy merulni, menni fog ez, csak 30 meter. Meg tudod csinalni. Meg kell csinalnod! Ezaz, a felen mar tul is vagy. Latod, milyen konnyen megy? Egyszeru, mint a …… . Mar csak 10 meter, kitartas. Meg par karcsapas, es mar tenyleg vege a szenvedesnek. Azaz. Meg 5 meter. Mar csak 4, 3, 2, 1, ne fulladj meg, erd el a partot! Ezaz!

Na jo, csak vicceltem. Ennyire nem volt veszes a dolog, sot, ami azt illeti, egyaltalan nem volt az. 14 hossz gyors-mell-hat utan viszont mar elfaradtam, igy kifele vettem az iranyt, vissza a taboromhoz, hogy folytassam egy rovid idore az olvasast. Kesobb meg megmartoztam a melegvizes medenceben, aztan mivel mar ment le a nap, hazafele vettem az iranyt.

Otthon egy gyors zuhany, egy uveg bor es a konyvem vart, majd mikor elfogyott az ital, eltettem magam masnapra.

 

Csutortoki program(terv): kesoi keles, egy kicsi pihenes az agyban, “reggeli”, majd irany Kaposvar, ismerosom szulovarosa. Gyorsan ki is kerem velemenyet, hogy mit lenne erdemes meglatogatni. Fel is sorol par helyet, parkot, a Foteret, szobrot, utcat, ugyhogy ezt is be kell iktatni. Na meg persze az uj elmenyfurdot. Aztan valahol egy finom vacsi, majd haza, alvas, es penteken indulas vissza Erdre.

Es ez igy nagyjabol meg is volt. Felkeltem ugy 11 ora magassagaban, csinaltam 3 szendvicset, es megreggeliztem. Aztan egy kicsit meg visszafekudtem lustulni, mielott elindultam Kaposvarra. A helyek pontos nevet mar nem tudom felidezni, de az megvan, hogy elsokent a Balassy-parkot (???) latogattam meg. Nagy, zold, tiszta, szep. Mi az, hogy szep! Nagyon szep, aki erre jar, mindenkeppen latogasson el ide, ha csak egyet barangolni is, de megeri! Meg hat, mint egy masik oruletem, a Geocaching. Mar irtam rola, hogy mi fan is terem ez a dolog, ha meg emlekeztek, ebben a posztomban:

Nos, elmeletileg ket helyen is lehetett talalni, egyik a kozponti szobor mellet, a masik pedig a pavilon kozeleben. De most sajnos nem talaltam meg oket, nem toltottem eleg idot ott, volt meg dolgom a napra. Tovabb setaltam a varoskozpont fele, jartam egyet a foutcan, es a foteri templom mellett megtalaltam a kis ladikat, amit kerestem. Termeszetesen nem mondhatom el, hol, hogy, es mit kell keresni, de a lenyeg, megvan. Aztan visszamentem az autohoz, es irany a vizpart. Na nem a Balaton, csak a Kaposvari furdo, amit, mint mar emlitettem, nem reg ujitottak fel. Es ez latszik is rajta. Parkolohelyet csak kihalasos alapon lehet orokolni, viszont a beleptetes ezzel ellentetben egeszen gyorsan megy. A jegy sem draga, lehet csak bentit, vagy kombinaltat is a csuszdakkal. En utobbira neveztem be, mert hat miert ne, ha lud, legyen kover. De igy sem volt draga. Sajat oltozoszekreny, kulon zuhanyzo, es tenyleg, mindenhova bemehettel. Igy hat ujra honom ala csaptam a lepedot es a konyvet, s elsonek a fedett reszt probaltam ki.

Itt is van termalvizes reszleg, szaunavilag (most meg kimaradt, de majd legkozelebb), sodromedence, hideg medence, meleg medence, normal medence, minden, ami szem-szajnak ingere. Es ha mar a sodromedencerol esett szo, annira jo, hogy felig bent, felig kint megy. Mindegyiket kiprobaltam, es hat minden fillert megert, mar most. Aztan indulas a szabadba, a csuszdak es elmenyfurdok birodalmaba. Ugyanugy lepedo le, napszemcsi fel, konyv elo es olvasas! Megint jo par oldalt sikerult elfogyasztanom, mire elindultam szorakozni. Elsonek a kulteri sodromedenceben mentem egy kort. Na, ez mar zsufolt volt. Olaszok, arabok, franciak, nemetek, szerbek, horvatok. Valami nagy ossznepi talakozo lehetett a kozelben, csak nem tudtam rola. Mindegy is, nem nagyon izgatott. Inkabb a csuszdak latvanya. Nem sok, nem veszelyes, de legalabb valami. Van a sarga gyors, egyszemelyes. Van a piros, kevesbe erdekes 4 palyas egymas mellett. Es van a zold, a kigyo, egyszemelyes, kanyargos. Lenyegeben ez a kaposvari elmenyfurdo csuszdaparkja. Mellette persze lehetoseg van ugralni is sziklaparkanyrol, strandfoci, strandroplabda, kulteri termalvizes medence, etterem varja meg az erdeklodoket. Szoval itt mindenki megtalalhatja, amire szuksege van, persze csak korlatozott mertekben. De akkor is. Egy nap eltoltesere tokeletesen alkalmas, es mire eljon a zaras ideje, elegge faradt vagy ahhoz, hogy hazavonszold magad es bedolj az agyba aludni. Normalis esetben. De en nem ez vagyok, helyette visszamentem a kozpontba, jarni meg egyet. Es ott derult ki, miert vannak itt ezek a nagyon kulonbozo nepek. Hiszen Nemzetkozi Ifjusagi Futtball Bajnoksag zajlott ezekben a napokban Kaposvaron, es a mai, csutortoki nap volt a zaro nap, nagy bulival a foteren, szinpaddal es fellepokkel. Szoval csaptak igy a vendegeknek egy nagyszabasu bulit. Egy kicsit neztem a tancosokat, hogy mit csinalnak, es ujra elkezdtem hianyolni a tancot. Nem kicsit, cserebe nagyon. Aztan, miutan a fellepok befejeztek a musort, rajottem, hogy pontosan miert is jottem ide. Hat en ehes vagyok, egesz nap alig ettem valamit, itt az ideje beulni egy jo pizzara, rantott husra, vagy barmire, ami laktato. A setalo utca vegen meg is talaltam az ettermemet, egy jo kis olasz beuteses, de hazai eteleket is felszolgalo hely. Nagyon elegans, kulturalt hely, es szerencsere az etel is finom volt, nagy adag. Jaj, majdnem elfelejtettem, rantotthust rendeltem petrezselymes krumplival. Nem akartam kockaztatni, biztosra mentem, ezt nem nagyon lehet elrontani. Es igazam lett, nagyon finom volt, es nagyon laktato, szoval masnap reggelig boven kibirtam. Hazaertem ugy 11 ora magassagaban, lefekudtem abban a tudatban, hogy masnap emberi idoben kelek, osszepakolok, es indulok haza.

Nos, ami ebbol megvalosult, az a felkeles es a hazaerkezes. Annak ellenere, hogy batran aludhattam volna addig, ameddig csak akarok, mar hajnali 5-kor kinyitottam a szemem, hogy uram isten, mar mennyi az ido, indulas haza! Megneztem a telefont, es meglattam, hogy meg messze van a reggel. De nem sikerult visszaaludnom, csak forgolodtam. Igy hat elkezdtem lassan osszekeszulni, elmosogatni, porszivozni. Olvasgattam is egy keveset, majd olyan 10 ora korul elindultam haza.

Elbucsuztam meg Vilmos bacsiektol – mint kesobb kiderult, sajnalatos modon vegleg. Pedig pont azt beszeltuk, hogy a legkozelebbi viszont latasra, ha nem oktoberben, majd jovore. De biztosan, en jovok meg ide, biztos, hogy Vilmos bacsiek is lesznek meg itt! Csak hat nem. Szegeny elment kozulunk. Isten nyugosztalja, legyen neki konnyu a fold!

 

Hazaerkeztem, kipakoltam, lepihentem es mar vartam is a holnapot, a szombatot. Hogy miert is?

Hat mert eletem elso (!!!) 12 km-es versenyen vettem reszt. Es nem is akarmilyen verseny volt ez! Hanem az ejszakaban, este 9-kor indultunk el! Mint a helyszinen kiderult, egyik volt sulis csoporttarsam is indult, neki ez volt az elso 7 kilometeres tavja. A hely Budapest, a Varkert Bazar. Onnan indultunk el, a Clark Adam terner visszafordultunk majd fel a Varba, a Szavolyai szobor elott, att a tuloldalra, Disz-ter, le a Taban fele hatul, onnan irany a rakpart, ami csak nekunk, futoknak volt lezarva! Erzsebet hidnal mentunk le, onnan egeszen az A38-as hajoig, ahol vissza kellett fordulnunk, es vegig ujra a Duna mentem a Margit-hidig. Itt a 12 km-eseknek ismet egy hajtukanyar, el az Erzsebet-hidig, vissza ott, ahonnan jottunk, majd a villamossineken el egeszen a celig. Ez mar igy leirva is sok meg hosszu, nem is beszelve arrol, hogy mar az elejen fel kell maszni a tetore, ami a vadlit meg a tudot kicsit igenybe veszi. De engem most nem erdekelt, futott a versenyszellem, az elso 12 kilometer tudata, meg minden. Az, hogy ilyen helyen futhatok, ennyit, este, a legcsodasabb idoben, egyszeruen minden tokeletes volt.

Es akkor, par perc varakozas utan kezdetet vette a verseny, minket is elinditottak, utolso elotti csoportnak. Az elejen meg kicsit akadozott a menet, parszor megallt a sor helyben kocogni, valahogy nem volt eleg hely, hogy ennyi – kozel 1000 ember – elferjen egymas mellett-mogott. Aztan a hegynek felfele mar kezdett felszakadozni a tomeg, nekem is volt helyem elorebb torni. Es meglepo modon nagyon sokat tudtam fogni a mezonyon. Pontos adatom nincs az elso 2-3 kilometerrol, de az utolso sorok egyikebol rajtoltam, es valahol a kozepmezony elejen, az elmezony vege fele lehettem a Var utani szakaszon. Aztan lejtmenetben meg elmentem par ember mellett, majd jott a hosszu resz, a rakpart. Ott mar nem ment annira gyorsan az elorelepkedes, de meg igy is par vetelytarsamat sikeruult magam moge utasitanom. A 10. kilometer kornyekere viszont nagyon elfogytam. Sorra mentek el mellettem a tobbiek, voltak, akik mosolyogva visszaeloztek. Ugy ereztem, ennyi volt, nem fogom befejezni a tavot. Fajt a bokam, a vadlim, a combom, szurt a tudom, nehezkes volt kicsit a levegovetel. Inkabb csak lelassitottam, de fel nem adtam. Az nem en vagyok, ha belepusztulok, akkor is megcsinalom, vegigmegyek a 12 kilometeren! A feladas nem opcio!

Igy hat, az utolso 1 kilometerre visszafordulva osszeszedtem minden tartalekomat, hogy akkor a vegen majd odaporkolok neki. Es tenyleg, meg tudtam csinalni, az utolso 300 meteren ratettem meg par lapattal az addigi sebessegre, es lass csodat, mint akit kergetnek es az eleteert fut, ujra leeloztem par versenyzot, majd valahogy beertem a celba!

1 ora, 2 perc alatt teljesitettem a 12 km-t. Es a kozel 1000 indulobol sikerult a nagyon jol csengo 66-odiknak beernem!!! Ertitek, 66-nak az 1000-bol!!! Amikor meglattam az eredmenyt, nem hittem el. Csak ugy, mint a 7 km-en meg februarban! De tenyleg, az en rajtszamom, az en nevem, szuletesi evem. Minden stimmelt, szoval tenyleg nekem kellett ott lennem. Vegre, valamit elertem a futasban is, erre mar buszke lehetek! Celba erkezes utan kaptunk ermet, egy uveg habzo roze-bort es egy energia-italt. Lenyujtottam a labaimat, majd visszaszalltam az autoba, es hazamentem utolso otthon toltott ejszakamra, hiszen masnap, vasarnap ujra hajora kell szallni es el kell kezdeni dolgozni.

 

Nos, nekem igy telt a szabadsagom az szezon kozepen. Nem unatkoztam, nem toltottem hasztalanul az idomet – szerencsere. Es a legszebb elmeny, hogy a versenyen ennyire elore tudtam vegezni! Ez nagyon nagy lokest adott a folytatashoz 🙂

 

Szoval, soha ne adjatok fel, amiben hisztek, amit el szeretnetek erni! Kitartas, edzes, gyakorlas, es meg egy kis kitartas kell egy csoppnyi elszantsaggal, hogy elerd azt, amit szeretnel, es ha meg a lepes is jol jon ki, akkor kiemelkedo eredmennyel.

 

Sziasztok 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s