Cuba, 0. nap

  1. Januar 12.

 

Hajnali 3 ora van. Sokat nem aludtam az ejjel, de ez nem is baj, sot. Igazabol nem lett volna ertelme alomba merulni, koran kellett kelni. Igy hat 1 korul tettem csak le a fejem veglegesen, vagyis maradt 2 oram “aludni”. Ami igazabol sikerult is, csak aztan jott Edesanya, es a beigert hajnali 3-as ebresztes. Hogy miert keltett ilyenkor?

Hat mert a mai napon UTAZOM KUBABA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

20170111_185710

Igen, ezt kepzeljetek most el ugy, hogy az agyban ugralva, uvoltve irom, mondom, ahogy tetszik. Gondolom megvan a kep, nagyon jo! Tavaly szezon kozben jott az otlet, hogy iden, miutan a hajozasnak vege – vagyis januar 5-e utan – elmegyek vegre almaim orszagaba, a helyre, amit mar 17 eve meg akarok latogatni, a varosba, ami mar szerepelt egy korabbi tortenetemben, egy kulturaba, ami inspiralt es nyomott elore evekig, es meg mindig ezt teszi. Igen, vegre megyek Havannaba, a Karib terseg – egyik gyongyszemenek – a fovarosaba. Repjegy es szallas lerendezve, pipa, kinyomtatva, vizum elintezve, borond bepakolva, mar csak menni kell, ott lenni, es ennyi.

 

Na szoval, hogy maradjunk az eredeti szalon, hajnali 3-kor felkeltem, igen. Edesapam is ekkorra jott at, mert valakinek haza is kell hoznia a kocsit. Adodik a jogos kerdes, miert, Edesanya erre nem van ott? De igen, csak o nem tudja visszafele az utat, ocsemet nem hozhatja magaval, GPS nincs, szoval kulso segitsegre keszulunk. Ami tenyleg idoben meg is erkezik. Feloltozok 5-6 perc alatt, leviszem a cuccomat, bepakoljuk a kocsiba, beulunk, es mar indulunk is, a cel a Liszt Ferenc Nemzetkozi Repuloter. A gep 6:20-kor indul, igy en, biztos ami biztos alapon mar kint szeretnek lenni 4:20-4:30 korul. 3:30-as indulassal ez tobb, mint teljesitheto! Lenne, ha az utolso itthoni ejszakamon nem szakadt volna a ho. Vagyis csak azalatt a 2 ora alatt, amit aludtam. Mert hogy ez tortent, igy hat egy kicsivel meg mokasabbnak igerkezett a kis tura. Ja, es plusz izgalom-faktort adott hozza, mikor kiderult, hogy a Hondara nem negy evszakos gumikat tettek fel a szervizben ev elejen, hanem sima nyarikat. Kovetkeztetes keppen, neha tul csusztunk egy-ket piros lampan – meg szerencse, hogy hajnalok hajnalan senki nem ul kocsiba, csak mi. De vegul, par perc kesessel ugyan, de megcsinaltuk, egyben beertunk. Elkoszontem szuloktol, fogtam a cumomat, es mar mentem is a poggyaszt leadni. Sima rizsa, aztan a biztonsagi ellenorzes. Rutin feladat. Es akko kikotottem a duty free boltban. Hat azert valamit illene vinni vendeglatoimnak is, igy hat beneveztem egy jo kis Tokaji 5 puttonyosra, tudjak meg, mi az a jo.

Kicsivel tobb, mint 1 ora varakozas utan mar szallhattunk is be a repcsibe. Aztan azzal a lendulettel, ahogy mindenki helyet foglalt, a pilota bemondta, hogy lesz egy kisebb keses, mivel jegteleniteni kell szinte az egesz takolmanyt. Ertsd, geptorzs, szarnyak, feklapatok, ilyenek. Jott a darus kocsi, tetejen az ember nagy nyomasu slaggal, belole forro vizet nyomva. Az ho meg a jeg le is ment seperc alatt, de a meleg viz meg ott maradt… Mondom nem rossz proba, biztos lesz meg valami. De nem, ennyi volt. Elment a darus, minket meg kitoltak. Mondom oke, nem para, minden jo lesz. Remelhetoleg meg idoben oda is erek a csatlakozashoz.

Kigurultunk a palyara, majd mint a gyorsulasi versenyeken, nagy gaz, ami a csovon kifer, ulesbe belepreselodunk, majd a vegen meg ket kerekre is alltunk. Csak aztan nem tette vissza az orrat, hanem ha mar megindult, akkor irany fel! Ahogy Buzz Lightyear mondana: “A vegtelenbe, es tovabb!”. Nem mondom, nezegettem az idot, hogy hogyan fogom megis elerni Munchen-ben a csatlakozast. Elso alkalmam ott, azt se tudom, mi merre van, de nemet hely, csak ki van tablazva ertelmesen.

Nos, a Muncheni repter nem kicsi. Nem sok repteren fordultam meg eddig – Budapest, Frankfurt, Amszterdam, Eindhoven, Nurnberg – de ez azert mar megint mas liga. Itt is van mozgo folyoso, persze, alap. 2-3 terminal, de tobb is. Na de a lenyeg, itt helyi metroval (!!!) viszik at az embereket egyik terminalrol a masikra… Es utana meg buszozni kell, hogy elerd a kijelolt kaput, meg persze kilometert setalni. Nem baj, azt mondtak, megvarjak a kesoket. Nagyon ajanlom!

Par percnyi feszitett seta utan megerkeztem a kijelolt helyre, ahol a beszallast pont elkezdtek. Igy hat – mivel most kirugok a hambol, es Premium Economy jegyet vettem – elore tolakodtam kicsit, mivel prioritast elveztem, es sorrendben hivtak be minket. A lenyege az, hogy nagyobb labterem van, igy most ezen sorok irasa kozben szinte ki van nyujtva a labam – es mar azon vagyok, hogy az elottem ulo kopasz manusnak egy akkora kokit adjak, mint meg senki soha. Ledonti a szeket, majd vissza, majd kicsit le. Vissza, majd izombol le, es a laptopomat mar nem tudom, hanyadszorra veri le. Lassan mar az allamhoz huzhatom fel a gepet, ha akarok irni. Na mindegy…

Lenyeg, tobb hely jut a labamnak, kenyelmesebb, kaptunk parnat, takarot, szemtakarot, meleg zoknit (???), beepitett TV-t. Latom, merre jarunk eppen. A zenei es film valasztekuk pocsek, viszont amit egyszer mindenkinek kotelezo lenne megneznie, az a Condor biztonsagi videoja. Kegyetlen lett – szerintem.

Megvan a helyem, 10K. Mellettem egy idosodo olasz uriember foglal helyet. Uriember? Ferfi, de nagyon nagy arc! Elkezd nekem itt olaszol magyarazni, de az az igazi olasz, gesztikulal, artikulal, hangosan, nem zavartatja magat. Szavakat, fel mondatokat elcsipek, valaszolok angolul. Nem, ez sem talalt. Nemet esetleg? Mondom ertek valamennyit, de valaszolni nem. Spanyol? Szinten. Megkerdezem, magyar esetleg? Elkerekedik a szeme, lovese nincs, hogy van ilyen nyelv, latszik rajta. Sebaj, egy probat megert. Mar vagy 3 oraja utazunk a gepen, es azota nem tudom, mennyit rohogtem. Nagy forma az ember, az mar biztos!

Maga az utazas pedig, egyszeruen lenyugozo. Munchen es kornyeke hoval van fedve. Ahogy emelkedett  a gep, a hazak merete pedig csokkent, egy ido utan, mintha csak egy szamitogepes jatekban lennek. Aztan felmentunk a felhok koze. Es meg feljebb, meg meg egy kicsivel feljebb. Valahol 10.372 meteren vagyunk, es 706 km/h-val haladunk. Ez megegyezik nagyjabol a futasi atlagsebessegemmel. Szinte. A kklatas csodaszep, meg akkor is, ha csak a felhok tetejet es a gyonyoru tiszta, kek eget latod. Elfog az az erzes, hogy soha nem akarsz leszallni. Nyugodt, tiszta, bekes itt minden. Ameddig a szem ellat, csak feher es kek. A hajtomu sarga szinevel olyan, mintha valaki oda photoshop-olta volna. Mintha egy vaszon lenne kiteritve, ez pedig csak egy eles kep, amit raragasztottak. Mintha a mennyorszagban lennek, vagy hasonlo.

A pontos ido 12:23 (a gepem szerint), es meg 7198 km van hatra a celig, Havanaig. Nincs betervezve semmi, se leszallas, se zuhanas, csak a legvegen. Egy ideje mar a tenger folott repulunk, de az eg csak most tisztult ki annyira, hogy latni lehessen a Nagy Vizet. Ez valami eszmeletlen csodaszep. Ezt tenyleg nem lehet leirni szavakkal, kepekkel sem, de kesobb megprobalok beszurni ide 1-2 darabot. Minimalis zavart erzek az eroben, mintha valamilyen turbulenciaba futottuk – repultunk – volna bele. Egy kicsit megdontjuk a gepet balra, vissza egyenesbe, es ujra nyugalom uralkodik a fedelzeten.

A latvannyal pedig nem lehet betelni, ugyhogy most megyek is, bamulok ki az ablakon, minta kis azsiai gyerek New York-ban a buszbol. Ugy is erzem magam…

Delutan 3:05. Vagyis az otthoni idoszamitas szerint ennyit mutat most az ora. Jelen sorik irasa kozben eppen az Atlanti-Ocean folott repulunk el, valahol kozel feluton Europa es Amerika kozott. Funchal es St. Johns a legkozelebbi varosok, bar ebben a reszeben nem vagyok biztos. Azt irja elottem a monitor, hogy meg van hatra tobb, mint 6 (!!!) ora. Hosszu ez az ut, nagyon hosszu. Nem vagyok almos, ez csak meg jobban megneheziti a dolgot. Legalabb, ha aludni tudnek, de nem megy. Ez a taj gyonyoru.

 

Olyan erzes, mintha nem is repulnek, hanem siman csak siklanank. A gep nem razkodik, hang alig van, cserebe alattunk az ocean vegtelen keksege es a felhok feherje, szurkeje, valami foldontulit alkot. Az agyam tudja, hogy tobb ezer meter magasan vagyunk es repulunk, megis, a szemem, az erzekszerveim ezt nem akarjak befogadni. Innen fentrol ez olyan, mintha a kek vaszonra lennenek festve a felhok, nem is festve. Itt, mintha tejszinhabbal alkottak volna. De meg ez sem jo megfogalmazasa. Istenem, nem lehet szavakba onteni. Konnybe labad a szemem, ahogy nezek kifele ezen a kis ablakon. Meg tobbet szeretnek ebbol latni. Mindent! Miert nem lehet minden olyan, mint itt fent? Csendes, nyugodt, tiszta, gyonyoru. Masra nem tudok gondolni, csak hogy itt akarok fent maradni, es minden nap ezt a latvanyt csodalni. Neha kiulni a felhokre, logatni a labam.

– Bocsi, ezt le kell kozben irnom. A papi, aki az ut eleje ota mellettem ul, kozben mar ledobta a surranokat, pihikel, es eppen Fifth Harmony-t hallgat, es nagyon erzi! J –

Szoval, vissza a beke foldjere. Meseszep hely. De tenyleg. Ha csak annyit tudtok megtenni, hogy egyszer atrepultok a Nagy Viz folott, es akar mar masnap jottok vissza, tegyetek meg. Es az uton ne aludjatok. Mert ilyet sehol mashol nem latsz, ezt garantalom. Sirni tamad kedve az embernek, a szo legeslegszebb ertelmeben. Ugy erzed, minden a Tied, nincsen semmi baj az eg egy adta vilagon. Megfeledkezel a problemakrol, gondokrol, penzrol, idorol. Te vagy, itt, es ennyi.

 

Kozben en is beszallok a zeneiparba, es a kovetkezok mennek a telefonomrol:

  • Ed Sheeran – Shape of You
  • Alvaro Soler – Sofia
  • Maluma – Carnaval
  • Daddy Yankee – Alerta Roja
  • Oriash – La calle

Es meg folytathatnam a sort, de annyi hely es ido nincs, hogy felsoroljam az osszeset. Nem is tudom, mire mennek en zene nelkul. Ja, es persze ne feledkezzunk el meg egy fontos utitarsrol. Stephen King, A setet torony cimu regenyenek 5. resze is velem tart, Callai Farkasok cimmel! Nagyon jo konyv, mar akar magaban is, de aki tenyleg erteni akarja az egeszet, annak ajanlott az elso 4 resz atnyalazasa is. Egyenlore ennyi, kozben megneztem a War Dogs cimu filmet is, valamint egy nagyon pozitiv dolog, az elottem bohockodo kopasz elult 2-vel mogem, valoszinuleg apukaval helyet csereltek, mert az oreg most itt alszik, de legalabb nyugton van.

Na, majd meg jelentkezem!

 

18:30, meg mindig magyarorszagi ido szerint. Nem vagyok benne biztos, hogy egyenlore, ahol jarunk, 5 vagy 6 ora az elteres. Az okos terkepre nezve annyit tudok mondani, hogy a Halifax – San Juan magassagban repulunk a Sargaso tenger felett. Meg 2477 km, 2 ora es 59 perc!!! Kozeledik a cel! Kinezve az ablakon pedig mit lehet latni? Hat napsutest, vilagossagot, ami igy a telefonra ranezve, este fel 7-kor elegge szokatlan. Aztan megvan, hiszen itt meg legrosszabb esetben is fel 2 van, ha nem fel 1. De mindegy is, nagyon vad J Egesz nap latom a napot, az eget, vilagos van, es mar vagy 15 oraja fent vagyok. Most ez igy belegondolva azert wooow, nem hittem volna. Aludtam osszesen vagy 2, maximum 3 orat, de annyit szerintem nem. Minden csendes, kozben megneztem a Suicide Squad-ot megegyszer. Meg mindid a mexikoi “Homie” es a kis aussie a legjobb arc, Will Smith meg a tobbiek elbujhatnak! Epp most neztem ki az ablakon, es hat semmi valtozas. Ha legalabb annyi lenne, hogy szarazfoldet latok a tavolban, de meg az sem. Pedig a terkepen mar teljesen vallalhato tavolsagnak latszik. Na mindegy. Meg mindig ugy vagyok vele, hogy itt fent szeretnek elni. Legjobb!!!

Ami a tobbi utast illeti, nos, semmi kulonos. Van itt mindenki, olasz, mexikoi, nemet, es meg tobb nemet, akkor ugy erzem, magyarok elegge keves szammal, van amerikai, mintha lattam volna puerto ricoi utlevelet is, de abban nem vagyok biztos. Lenyegtelen. Ahany ember, annyi kulonbozo film megy. Alapbol nem nagy a valasztek, de mindenki valami mast nez. Hogyan neled a sarkanyodat 2, Star Trek, Tarzan Legendaja, Interstellar, Casino Royale, Rossz Anyak, elkepeszto. Vicces vegignezni a tomegen, tenyleg ilyen a filmekben is. Ul egy srac, egyedul utazik a nagyvilagban, korulotta a bolygo minden reszerol ulnek, es teljesen mas dolgokat neznek, csinalnak. A kulvilagban pedig olyan, mintha kezzel szabott, formalt jegtablak usznanak egymas mellett, nehol teljesen osszetomorulve, mint egy csorda, valahol meg maganyosan, elveszve, csendben. Kicsi, nagy, kor, szabalytalan, sokszog alaku, van itt minden. Mesebe illo!

 

Update 1: ugy 20 perce hagytunk el – ez igy kicsit hulyen hangzik – egy gyonyoru szigetet itt, a Sargasso tengeren, Wilmington magassagaban. Atrepultunk felette, es a latvany letaglozo volt. Gyonyoru hely, kristalytiszta kek vizzel korbeveve. A nyugati vegen pedig zatonyok, viz alatti homokpadok, amiket innen fentrol is lehetett latni. Ez tenyleg valami meseszeru, Aliz Csodaorszagban kategoria, vagy meg annal is job! Azt mar most tudom, hogy ez eletem eddigi legszebb utja, es meg csak az utazas megy.

Van az a mondas, hogy nem a cel a fontos, hanem az utazas. Ez a mai napon szamomra bebizonyosodott.

 

Update 2: VATTACUKOR!!! Tudtam en, hogy valamire nagyon emlekeztet!!! VATTACUKOR! Nagyon szepen elhelyezett, megformalt vattacukor-kompozicio! Fehet, szoval lehet citromos vagy vanillias, ugye? Vagy valami hasonlo legalabbis. Plusz, ami ujabb dolog, lattam fentrol egy oceanjarot! Nem lehetnek kis darab csonakok azok sem, ha 10.000 meter magasrol is latni lehet oket! A pontos ido 20:01. Otthon.

 

Update 3: 20:37. Este. Most repultunk el Hawaii felett. Sajnos pontosan felette, ughogy eselyem sem volt egy normalis kep keszitesere, de azert megprobaltam a legtobbet kihozni belole. Amennyit lattam, a tengerpart, hat az uram isten! Meseszep, aranybarna homok, amely csillog a napsutesben, s belefolyik az azurkek oceanba, hogy elnyelje elobb-utobb a melyseg. Kicsit beljebb fak, elenkzoldek, nem ugy, mint otthon. Tele elettel, hivogat, csalogat, hogy gyere ide legkozelebb. Vagy szalljatok le most. Vagy ha lezuhantok, akkor itt tegyetek meg, uszva nincs annyira messze, es itt aztan nagyon franko az elet. Percrol percre jobban tetszik a Karib terseg. Annyit mar most megigerhetek, hogy ide visszaterek. Nem tudom meg pontosan mikor, de nem hagyom ki a vilag eme gyongyszemeit! Magaval ragado, mint a foldi paradicsom!

Oh, majd elfelejtettem. Az, hogy kozben a Holt Koltok Tarsasagat nezem Robin Williams-szel, csak meg szebbe, varazslatosabba teszi az egeszet.

Es, hogy teljes legyen a felsorolas: 613 km es 51 perc maradt hatra az erkezesig!

 

Utolso update: mar a szallason vagyok, az agyambol irok. Idoben megerkeztunk a Jose Marti Nemzetkozi Repuloterre. Mar vartak minket, szo szerint bevezenyeltek a vamhoz. Itt vettem eszre eloszor, hogy a kubaiaknal a szunet az ugy van, amikor szeretnek, es a vendeg nem nagyon fontos. Merthogy a belepeshez eloszor is fenykepet kellett kesziteniuk, majd ugye a pecset az utlevelbe. En is fogtam magam, kivalasztottam egy szimpatikus sort, bealltam, es vartam, hogy mikor kovetkezek. Es lass csodat, mar csak 3-an voltak elottem, amikor a vamos csaj elment pihenore… Mi meg ott altunk, mint f**z a lakodalomban, nezelodve, varva, a turelmetlenebbek meg mar atmentek egy masik sor vegere. Aztan, ugy laza 10 perc mulva a holgy – fiatal, szerintem nem sokkal idosebb nalam – visszacsoszogott a fulkebe, es folytatta a munkat, mintha mi sem tortent volna. Nem baj, minimalis intermezzo, attol meg nem allt meg az elet. Atengedtek, lefenykepeztek, mehettem ujra keresztul a femdetektor-kapun. Semmi para, haladjunk. Nagyon kiraly!

Az egesz repter nem egy nagy durranas, sot, inkabb lepukkant es valami gyartelepre emlekeztet. Erre csak raerositenek az epuletek, mind kivul, mind belul. Lepukkant, zsufolt, koszos, minimalis berendezessel. Ket futoszalag, ahol a csomagokat kilokik, de az, hogy melyik geprol hova jon, azt ne vard pontosan kiirva. Angol tudasuk nemelyikojuknek van szerencsere, igy konyhanyelven el tudtak magyarazni, melyikhez alljak. Es tenyleg, ott jott, nem telt bele 5 percbe. Szoltam is hat Sebastiannak – ja, hogy az utazas legvegen mar egymas nevet is tudtunk a szomszedommal -, hogy a masik helyen figyeljek, ott jonnek a csomagok. Nagyon megkoszonte, en pedig elindultam kifele, de! Eloszor penzvaltas. Ja, hogy a kijaratnal levo be van zarva. Akkor egy gyors segitsegkeres, majd kint. Zsir, csak legyen valahonnan helyi valutam. Kimentem, es az a latvany, atmoszfera, ami fogadott, uramatyam! Millioan alltak ott, tomve a kordon mellett, kiabalva, tablat lengetve, csaladdal-csomaggal-mindennel, egymas nyakaba borulasok jottek sorban. Nem tudom, tenyleg, mint a filmekben. A peron tuloldalan pedig mar a parkolo es taxi stand. Ezzel meg semmi kulonos nem is lenne, na de milyen taxik azok a taxik!? Az gondolom mindenkinek megvan, hogy Kuba es az USA kozott nem eppenseggel rozsas a helyzet. Ennek ellenere hol lehet aranyosan az egyik legtobb regi amcsi kocsit talalni a vilagon? Hat persze, hogy itt. Chevrolet-bol millionyi fajta. Lovesem nincs, milyenek, mikoriak, annyian vannak. Es taxinak is hasznaljak oket rendszeresen. A masik vege a fuvarozoknak: a LADA! Nem, ez nem eliras. Lada Lada hatan, orrba-szajba jonnek egymas mogott, a legtobb a sarga-fekete szinkombinacioval csalogat. Mondom jo, eloszor kell helyi penz, utana kell a taxi, az meg raer, lesznek. Igy hat ujra be a masik bejaraton, majd ujra a sor vegere kullogni, es varakozni, hogy lassacskan fogyjanak el elolem az emberek. A tortenet pedig ugyan az – 3-an vannak mar csak elottem, es a csaj elmegy kajalni. Vagy valahova, nem tudni pontosan. De felallt, becsukta maga mogott az ajtot, es kiment. Mindenki nezett egy nagyot, hogy ez most mi meg hogy, de inkabb nem szoltunk, nekem meg eszembe se jutott. Amiota meglattam Kuba szigetet a felhok folul, nem lehet letorolni a vigyort, a mosolyt a szamrol. Pedig mar egy laza 17 oraja fent voltam. Meg az sem zavart, hogy csori nemet nyugdijas bacsi es a pereputtya betolakodott elem, mikor a penzvalto holgy ohajtott visszajonni. Nem baj, meglett a valtas, volt mivel fizetnem itt is. Kibattyogtam a boronddel-kistaskaval-napszemcsivel a peronra, es az elso taxis, aki szembe jott, mar is leszolitott, kell-e egy fuvar. Mondom jol jonne, igen, megmondom a cimet. Azt mondja okes, pattanjak be. Mondom ez az, akkor mehetek vegre valami regebbi amcsi fenevaddal. Egy ujabb almom valhat valora. Na de acsi! Odamegy a legkozelebbi Ladahoz, es a legnagyobb termeszetesseggel kinyitja, majd nyul a borondomert. Nem vagyok egy valogatos fajta, igy hat beszallok.

20170112_17373520170112_17422020170112_174345

Meg kell mondanom, ennyire verseny Ladat meg a Magyar Rally Bajnoksagban sem sokszor lattam. Kb. minden karpit es folos muszer kivele, valtoszerkezet latszik, a benzinmutato csak disznek van ott, remeg, ahogy a kozepso tukor, amikor athajtunk egy falevelen. Szoval itt a bizalom volt a fo dolog sofor es auto kozott. A manus szetnyuzta az orosz autoipar eme csodajat – minden sebessegben kihuzatta, ameddig lehetett, es index valamint minden jelzes nelkul valtott savot. De nem csak o, ez megnyugtatott. Itt mindig, mindenki megy, amerre lat, es imadkozik, ne legyen kozben baj. Es nem is lett, mondhatni siman odatalaltunk a szallasra. Ami nem teljesen Havana leg belvarosa, egy kicsit messzebb van, de ez nem is annyira baj, meg jobban at tudom elni az itteni eletet, egy kicsit tavolabb a legzsufoltabb resztol. Lenyeg a lenyeg, megerkeztunk, es vendeglatom mar a kapuban fogadott, nyult a csomagomert, es vitte fel a szobamba. Mert hogy sajat, kulon szobam lesz, sajat zuhanyzoval! Mondom ez nagyon kiraly, csak amire vartam!

Na igen, igy egy nap tavlataban belegondolva, egy kicsit lehetne nagyobb is, de nem baj! Ez egyszeruen meses! Sarga falak, beepitett szekreny, egyszemelyes agy, elhuzhato ajto, mogotte a mosdo-furdo, ablakok, sajat kulcs, ketto biztonsagi zar az ajton, plusz meg 2 kifelemenet. Azon csodalkozom, hogy riaszto nincs felszerelve. Leteszem a kezitaskam, es Camilo, a hazigazda maris invital be, pontosabban ki az erkelyre, hogy foglaljak helyet, jon egy pillanat.

Ez a hely egyszeruen meses. A tengerpart van vagy 4 perc setara, ettermek szinte mindenhol, kisbolt meg 1 perc tavolsagban. Tomegkozlekedes a sarkon, taxit barhol es barmikor le lehet inteni, de errol kesobb. Nincs hangzavar este, ejjel, nincs halotti csend reggel, az egesz hely annyira autentikus. Racsok a teraszon, palmafak a kertben, regi BelAir-ek, Malibuk meg Impalak az utcan egy-ket Lada es Kia tarsasagaban. Camilo jon, hozza a kozepes meretu poharat, benne valamivel. Mondja, tequila a szomszedbol, sajnos helyi nincs, de szeretne ezzel fogadni. Mondom nagyon koszonom, egeszseg! Lerendezzunk az adminisztraciot meg az anyagiakat, majd egy percre ismet eltunik. Addig en fotok millioit keszitem, a mosolyt szo szerint rafagyasztottak az arcomra, egy pillanatra nem tudom levakarni magamrol, de nem is akarom. Jon is visszafele egy kis brossuraval, latszik, hogy sajat keszitesu. Ebben minden le van irva, miket ajanl ettermeket, barokat, muzeumok es erdekes helyek a kornyeken. Plusz a vegen egy terkep is mellekelve, hogy biztos tudjam, mi merre van. Mondom ez nagyon nagyon csodas, nagyon koszonom. Emliti, hogy lesz meg egy csalad a szallason, de kulon, szoval nem zavarjuk egymast. Reggeli 9 korul, remeli megfelel nekem. Mondom tokeletes, egyszeruen tokeletes. Ekozben elobukkan nagypapa is, jon, kezetfog, bemegy, leul a TV ele. Mondja Camilo, hogy O fogja majd a reggelit kesziteni – marmint az apja. Gyumolcs, tojas, kave-tea, kenyer, ami kell, hogy jol induljon a nap. Amultam-bamultam, azt sem tudtam, mit mondjak. Mondja, hogy internet nincs, de a kozelben van egy iroda, ahol kiadjak a kartyat hozza, es egy kozeli “hot spot” is van, ahol lehet hasznalni. De addig ha szeretnem, irjak otthonra e-mailt, hogy megerkeztem. Mondom kuldtem sms-t, de nagyon szepen koszonom a felajanlast.

Ezutan setaltunk egyet, megmutatta, hol a bolt, hogy kell taxit fogni – egyszeruen kiallsz az ut szelere, integetsz, a taxi megall Neked, beszallsz a tobbi 4-5 ember melle, es ha egy iranyba mentek, pik-pak ott leszel -, hol vannak a jo ettermek, es en ezt kihasznalva meg is ejtettem az elso vacsoramat. A hely neve El Portal de Calzada. Ettem egy jo csirket kubai modon elkeszitve (nem tudom pontosan, mi az, de nagyon finom volt, jo fuszeres), melle lecsuszott 2 helyi sor. Aztan elmentem egy kornyekbeli setara, majd olyan este 9:30 korul haza is talaltam. Lezuhanyoztam, majd eltettem magam a kovetkezo napra. Terv nem volt, csinalom amihez kedvem less.

 

Sziasztok!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s