Cuba, 2. nap – 1. resz

2017.01.14

 

Egy ujabb reggel, egy ujabb ebredes. De most nem szolt az ebreszto, pedig ugy emlekeztem, beallitottam. Lenyegeben mindegy, sikerult magamtol kikelnem az agybol 9 elott par perccel, eppen eleg koran ahhoz, hogy megmossam elbuvolo arcomat, “rendbeszedjem” magam, es kitamolyogjak az asztalhoz reggelizni. Papi ismeteltem gyumolcstallal vart, hozta a kenyeret, kavet, vajat, sajtot, szoval mindent, ami egy kiados, finom es egeszseges reggelihez szuksegeltetik. Kozben elobukkan egy kissrac is, aki teljes mertekben nem a mexikoi kislany, ebben biztos vagyok. Sot, mar a csalad sincs itt, tovabb alltak. Helyette megjott Sebastian – mily meglepo nev – aki, mint kiderult, Camilo fia. Szombatonkent itt van veluk. Aranyos gyerek, nagyon hasonlit az apjara, de akkor is, a Balazs Pali furtok a legjobbak rajta, nagy gengszter lehet meg belole. Hozza a jatekokat, autokat es lovakat, majd elrabolja a muffinomat, es odaadja a lovainak, hogy egyenek belole. Nem banom, orom nezni, ahogy a kis kope elvan a sajat kis vilagaban J Kozben erkezik meg egy vendeg, egy kolumbiai lany. Nem lehet sokkal idosebb, de nem igazan kerdezoskodom, csak kezet fogunk, ok pedig kiulnek a hazigazdaval a teraszra. En addig befejezem a reggelimet, visszavonultam a szobaba, majd ki a teraszra – ami ido kozben meguresedett – es ujabb oldalakat fogyasztottam el a konyvembol. Aztan olyan 11 ora korul nyakamba vettem a varost, es meg nem is tudtam pontosan, mire vallalkozok. Arra emlekeztem meg, hogy nagyjabol merre jottunk a taxival a repterrol, sot, pontosan vissza tudtam volna setalni, ha ugy hozza a sors – szerencsere nem kellett. Taskaval az oldalamon, benne vizzel es napszemcsivel nekivagtam Havannanak, minden info nelkul, mekkora tavolsag var ram. Igy hat elindultam a Forradalom Ter fele, annak a tuloldalan le egy jo nagy keresztezodesig. Tablak nem nagyon vannak, ahol igen, ott a helyieknek van feltuntetve, hogy mi merre talalhato. Az, hogy Havanna Historico, vagy Old Town, sehol nincs jelezve. Szoval megerzeseimre biztam magam, es minden kerdezes nelkul elindultam balra. Olyan erzesem volt, mintha otthon lennek szinte, az Andrassy uton. 2×2 sav, plusz a szervizutak mindket oldalon. A kulonbseg annyi volt “csak”, hogy itt BMW-k, Opelek es Volkswagenek helyett Plymouth-ok, Chevrolet-ek, Buick-ok es hasonlo csodamasinak gurultak, valamint a hazak igencsak romlott, de megis patinans allapotban voltak. Setalni itt a jardan, a kulonbozo szinu hazak arnyekaban, az erzes, amit ez adott, megfoghatatlan, leirhatatlan.

20170114_104929

A masik oldalon magas zold vaskerites huzodott, a bejarata folott pedig a botanikus kert felirat diszelgett. Igy hat elhataroztam magam, deugrok oda, megnezem, milyen is ez a hely. Mar a kapuban voltam, keszitettem a tarcam a belepo fizetesere, mikor egy idosebb uriember leszolitott. “Hello my friend! Where are you from?” – jot azonnal a kerdes. Mondom magyarorszagrol. Magyarorszagrol! Budapest, Duna! Meglepodesemben nem isi tudtam, mit mondjak. Meseli, hogy testvere jart mar ott, es neha hazalatogatott regebben. Mondom nagyon jol tette, szep hely is az. Megkerdezi, merre megyek, es elmondom neki, hogy be a varosba, csavarogni. Elkiser. Egye fene, normalis embernek tunik, kedvesnek, sokat latottnak, igy hat bizom benne, hogy nem a vesemet vagy a majamat szeretne megszerezni. Beszelunk, beszelunk az egesz uton. Neha spanyolul mondja, en pedig angolul valaszolok. Felajanlja, hogy holnap elvisz kocsikazni, ha van kedvem hozza. Van otthon egy jo allapotu Buick-ja, minimalis benzin penzt ker majd csak. Mondom rendben, meglatom meg, hogy lesz a holnapom, egyenlore azt nem tudom, a mait tulelem-e. Kerdezi, mennyi ideig vagyok itt. Miert, mikor erkeztem, hogy tetszik, szeretem-e a zenet. Mondom imadom a kubai zenet, a latint, a son-t, salsa-t, rumbat. Akkor O mar tudja is, mi kell nekem a mai napra. A foteren, kozel a Kapitoliumhoz, ma este lesz valamilyen zenes-tancos buli, akkor ott a helyem. Mondom rendben, nincs problema, jol hangzik. Ut kozben beterunk egy kis eldugott italoshoz, ahol kedvesen fizet nekem egy pohar uditot, majd ad egy helyi penzermet, hogy legyen valami igazi helyi szuvenirem is. Nem nagy ertek, 1 CUP (kubai pezo, de csak a helyieknek ertekes), de maga a gesztus az, ami szep volt. Haladunk tovabb, elmeseli, hogy a helyi szivar-gyarban dolgozik, mint minoseg ellenor. Mondom az szep, jol hangzik. Mondja jo is, szeretni, es vannak elonyei, neha haza tudnak vinni 1-2 dobozzal. Mondom az is nagyon jol hangzik. Erdeklodik erre, hogy probaltam-e mar szivarozni. Valaszolom, hogy nem, meg nem. Akkor menjek vele, tud egy helyet, ismerost, akinel vannak dobozszamra szivarok, megmutatja, es ha van kedvem, vegyek, kulon kiemelve, hogy joval aron alul. Es it kezdtem egy kicsit szkeptikus lenni. Mondom, en megyek az utcan, mint vandorlo, erre egy helyi oreg odajon, idegenvezetest tart, majd felajalnja, hogy menjek fel egy lakasba, es aron alul ad el nekem helyi, jo minosegu termeket. Egybol el is kezdtem imadkozni, hogy mondom jajj, ha ez valami maffia vezer csicskasa, akkor nekem itt es most hugyoztak. Oke, Kubaban vagyok, de azert ez a “meghalokaszepsegtol” nem volt szo szerint ertendo. Egy haztomb elott haladunk el, majd az egyik kis folyoson beugrik, es elkezd a bal oldali lepcson felfele haladni. En megallok a bejaratnal, es elfog egy kicsit a retteges. Mondja menjek, nyugi, odafent van a szivar. Es itt Istenre biztam magam. Felmentem az oreg utan.

Szuk lepcsok vezettek el az uvegajtoig, ahol megallt, kopogott, meg meg egyet, beuvoltott, kopogott, majd benyitott. A lakas nem volt sokkal nagyobb osszessegeben, mint az itteni szallasom, maximum 2x akkora, de szerintem kisebb. Es ebben bennevolt a halo, furdo, konyha, etkezo es nappali. 4 fore. Mert hogy kislany a szamitogepnel nezett valami rajzfilmet, anyuka a kisfiut hozta ki a konyhabol, apuka meg hat apuka. Az a ranezel es osszecsinaltad magad. Arany fux, triko, pocak, vastag karok, nyak mar lassan eltunve, morcos arckifejezes, tetkok mindenhol, resnyire nyitott – csukott??? – szemek, makkos cipo, farmer, es eppen az ovet tekeri szet. Mondom na, akkor ez itt a veg, ennyi

– Sit down – hallatszik az utasitas az oregtol. Leulok a kanapere, belesuppedek, taskat magam melle rakva. Nincs ertelme szorongatni, ha akarnak valamit, azt igyis-ugyis elveszik, taska itt vagy ott. Elovesz egy jo kartondobozt az oreg, mikozben velem szemben helyet foglal. Addig apuka, A Fonok az ajtoban all, es keresztbe tett kezzel figyel, kozben ragyujt egy cigire. Velem szemben az ember elkezdi kiszedegetni a szivaros dobozokat. Egyik szebb, finomabban megmunkalt, mint a masik, el kell ismerni. Cohiba, Romeo & Juliette, szoval nevesebb markak, minosegiek. Egy dobozban 25 darab, egysegesen. Nyugodtan nyissam ki, szagoljam meg, ha kedvem van. Oda is tartom az osszeset az orromhoz, mintha valamit is ertenek hozzajuk, kozben szemem sarkabol figyelve az itteni hazigazdat. Az meg sem mozdul, szigoru tekintettel mered ram, mikozben lassan elkezdek remegni. De felelmemet valamennyire enyhiti a szivar illata, a dobozok szepsege es megmunkalasa. Mesel, hogy ez ilyen, az olyan, igy keszult, olyan illata van. Kivalasztom a szamomra illatra legfinomabbat, ami pont a legszebb dobozban is van, es mondom, hogy ezt szeretnem akkor. El is veszik tolem, leragasztjak szepen, majd mondjak, hogy mennyibe kerul.

Nem vagyok garasoskodo, es az anyagi reszeket sem osztom meg igy az emberekkel, de a 240 CUC – ez itt nagyjabol egyezik 240 euroval – azert kicsit hasba-tarkon-sziven utott. Gyors fejszamolas, az ugy 70.000+ forintban. 25 szal szivarert. Elgondolkodtato, es ez lenne az aron aluli osszeg. Megnezem a penztarcam, bizva benne, hogy az elmult egy, masfel oraban termelodott bele egy kisebb vagyon, de nem. Ugyan annyi, mint amennyivel elindultam a szallasrol. Mondom akkor egy pillanat, elugranek a legkozelebbi ATM-ig, valamennyi kezpenzt felvenni, ha nem banjak. Fonok Ur kicsit fujtat, majd utamra enged. Kikelek a kanapebol, megnezem a zsebeimet. Telefon, tarca nalam. Okes, indulhatunk. Kileptunk az ajton, majd akkor jottem ra, mekkora barom vagyok. A taskam ott maradt a kulccsal egyutt. En cimeres barom, mondtam magamnak. Imadkozz, hogy semmi papir, semmi irat nincs se a taskaban, se a kulcson, hogy ne tudjak, ki vagy es honnan jottel. Az oreggel elsetalunk a szembe levo ter tuloldalara, es mar is talalni vagy 7 ATM-et egymas mellett, elottuk tomott sorok. Beallunk az egyik moge, majd kicsit feszulten varok. Mondja, hogy ha igazan jo uzletet akarok csinalni, akkor 2 dobozt ad 350 CUC-ert. Mondom nekem eleg lesz egy, de nagyon koszonom az ajanlatot. Na, de vigyek 2-t, ismerosoknek is jusson, baratoknak. Meg a szep doboz miatt is. Es egyebkent is, 2 doboznyit lehet kivinni, ugyhogy meg csak nem is lehet para belole. Nem tudott meggyozni szerencsere, ragaszkodtam az 1 dobozomhoz, csak legyen meg a love vegre. Sorra is jutok az egyik automatanal, beillesztem a kartyat, megprobalok egybol 250 CUC-t levenni.

TRANSACTION DENIED

PLEASE TAKE YOUR CARD

Ez fogad a kijelzon. Kiveszem a kartyam, hummogok egyet. Oreg kerdezi, na mi van. Mondom nem fogadta el valamiert, de megprobalom meg egyszer. Ugyanaz az eljaras, ugyanaz az uzenet. Nem, nem akarja adni. Nem baj, nezzunk meg egy masikat, neha ilyenek ezek a gepek itt, lehet kifogyott a love, lehet ez nem ad, csak helyit. Megyunk a kovire, ugyanaz, elutasitva. Meg egyet jobbra, szinten. 2-vel arrebb a holgy eppen azt veszi ki, ami nekem kell. Beugrunk oda, na akkor most! Es nem, meg mindig nem. Ujra proba, ujra elutasitva. Mondom az oregnek, hogy figyi, ez itt nem fog menni. De holnap visszajovok, csak ma haza kell erni, felhivni a bankot, hogy miert nem tudok kp-t felvenni. Okes, akkor holnap delben, mondja. Mondom persze, okes. Akkor menjunk vissza a taskamert. Mondom basszameg, a taska meg ott van. Akkor ez a vege, a Nagy Kutya megtudja, hogy nem viszik az arut, igy hat kompenzaciot ker – es nem hiszem, hogy a taskamat akarna majd megtartani. Vissza is erunk 2 perc gyaloglassal a helyhez, oreg mar fordulna be a folyosora, amikor 2 barnabb boru fazon az utjaba all, es lefogjak, sot, meg kicsit vissza is lokik, es csovaljak a fejuket.

“Ajjaj, nem jo ez igy. Vagy most tesznek el valaki mast lab alol, vagy meg nem varrtak bele a kokaint a tatyomba” gondoltam magamban, majd a “Ha rosszra gondolsz, bevonzod a rosszat”, altalam sokat emlegetett sor jutott eszembe, igy lealltam a negativ gondolatokkal. Egy perc feszult varakozas utan bejutottunk, fel a lepcson ujra, majd be az ajton. Anyu-kisfiu-kislany mar sehol nem volt, vagy csak en nem lattam oket, cserebe meg ket masik tag jott fel, ugyanolyon feher triko, arany ekszer komboban, ahogy a lenti ketto allt. Riadtan leptem be a lakasba, mogottem az ajtot be is csuktak. Az oreg elmondta a haz uranak, hogy nincs penzem, ugyhogy az uzlet most nem lesz. Szomoruan mondtam egy “Sorry”-t az embernek, aki eloszor meg mindig komoly volt, majd a vegen mosolyogva (!!!???) kezet razott velem, kinyitotta az ajtot, es utamra engedett.

Kiertunk a friss levegore, elindultunk az oreggel balra. Vagyis en elindultam, o kovetett, hogy merre megyek, tud meg egy masik ATM-et is, ahol jobbak a gepek. Mondom ne haragudjon, bocsanat, de tenyleg a bankkal kell beszelnem, addig meg inkabb koborlok egyedul, ha nem baj. Nem baj, remeli, holnap akkor talalkozunk 12-kor a haz elott, es akkor megveszem a szivarokat, meg elvisz kocsikazni is. Mondom persze, viszlat! Elindultam a Kapitolium fele, kerestem egy padot, leultem, majd a vizem felet egybol lehuztam, es azt hittem, egybol vissza is jon. Lovesem nincs, ki volt a forma, se az oreg, se fent a manus, de ez itt ijesztove valt a vegere, nem kicsit. Megneztem a taskaban mindent, minden megvolt, se tobb, se kevesebb, mint ahogy ott hagytam. Meg par percet ultem ott, es vettem a mely lelegzeteket, hogy visszaaljon a szivveresem a normalis ritmusra. Amikor ez megtortent, ujra utnak indultam, keringve ossze-vissza az utcakon – es mekkora csoda, ujra talalkoztam az oreggel. Egyszer szembe jott velem s csak ram koszont, masodszorra mar erosen az az erzesem tamadt, hogy kovet, mivel betevedtem egy kisebb vasarcsarnokba, ami totalisan az ellenkezo iranyba volt, mint amerre o ment. Ujra kezet fogtunk, majd en kislisszoltam a hatso ajtok egyiken egy zsufolt utcara erve. Onnan pedig jobbra, balra, balra, jobbra, elore, balra, mindenfele kanyarogtam, csak hogy lerazzam, ha valaki kovet – vagy legalabbis megprobaljam. Minden sarkon hatra neztem, de szerencsere nem lattam senkit, aki folyamatosan jott volna utanam. Igy egy kicsit nyugodtabban ertem el a tengerpartot, ahonnan egybol kiszurta a szemem az oceanjaro. Mint kiderult, ide jott a MSC Opera. Szep nagy termetu, meg kell vallani, messzirol is nagyon jol latni.

20170114_124451

A tenger ismetelten nem volt a legnyugodtabb, de ez pont igy jo. Ismet leultem a fal tetejen, hogy keszitsek par fotot. Jo par perc eltelt igy megint, majd ujra megindultam, kovetve a part vonalat, es egybol helyi zeneszekbe futottam. Egy gitaros meg egy oreg, fogatlan forma, ket vizes palackkal a kezeben, megtoltve homokkal-kovel, a lenyeg, hogy lehetett razni, es nyomni vele a ritmust. Ket csinos csaj volt mellettuk meg, fent ultek a falon, es dumaltak a zeneszekkel. Az oreg – a szebbik, termeszetesebb mosolyu – odaugrott hozzam, honnan vagyok. Mondom magyar vagyok. Jaaaaj, de jo, Budapest. Mi a neved? Mondom Adamnak hivnak. Nagyon jo, a szebbik lanyt meg pont, hogy Evanak. Mondom ki gondolta volna, mekkora meglepetes. Aztan a forma a kezembe nyomta az egyik uveget, majd kesobb a masikat is, es elkezdtek enekelni meg zenelni. Kellemesen elbohockodtunk igy vagy 1 percet, majd megkoszontem, es tovabballtam, kovetve meg mindig a partot, be az obolbe, ahol mar a nagy hajok – utas es teherszallito – alltak. Kozben elkezdett csepegni az eso, igy hat atrohantam az uttest – 2×3 sav – tuloldalara, ahol a fak valamelyest vedtek a csapadektol…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s