Cuba, 2. nap – 2. resz

… es igy erkeztem el Havana egy eldugottabb helyere, a Vieja reszre. Az igazi Havana, ugy ereztem. Meg festoibb, meg meginditobb, meg szebb, helyi, leirhatatlan. Tokeletes es paratlan. Magaval ragado, es soha el nem engedo. Ugy erzed, hogy megtalaltad a foldi paradicsomot. Szegenyseg van, ez nem is ketseges. De mindezt elnyomja az atmoszfera, a helyiek kisugarzasa. Nem az van, hogy kint ulnek a jardan es buslakodnak, vagy szitkozodnak, esetleg rohannak. Itt kiallnak a haz ele, a teraszra, az ajtoba, kihajolnak az ablakon, es teljes nyugalommal, kedvesseggel uvoltenek at 3-4 hazzal keresztbe, hogy megis hogyan van az unoka? Senki nem latszik bosszusnak, hogy nincs internet, es oszinten megmondom, en sem hianyolom meg. Sot, inkabb tenyleges szabadsagot kaptam itt. Nem kattog a telefon, nincsenek ertesitesek, se uzenet, se hivas. Csend, csak a termeszetes hangok. Lehet, hogy nagyon visszamaradott orszag, de oket ez egyaltalan nem zavarja, en pedig egyenesen csodalattal tekintek ra. Gyerekek fociznak es baseball-oznak az utcakon, fogocskaznak, ferfiak szerelik autoikat, nok teregetnek a hazak kozott kifeszitett zsinorokon, erkelyen, viz folyik innen-onnan, fennseges illatok terjengenek, nehol kubai zene szol, mashonnan a csaladi zsivaly szurodik ki. Mintha egy masik civilizacioba csoppentem volna. Setalok az utcan, a kolykok osszeallnak a kedvemert egy fotora, a mama is felajanlja, hogy keszitsek rola egy kepet. Egyszeruen gyonyoru. Marmint nem a mama, vagyis nem ugy, de szep asszony lehetett meg annak idejen. Szep mosoly, kedves kisugarzas. Egy idosebb holgy elejt valamit a kosarabol. Mogotte jarok, igy hat felveszem neki. Erre, teljesen ismeretlenul: “Nagyon koszonom Szivem!” valaszt ad, es megolel. En meg hirtelen kopni-nyelni nem tudok, csodas erzes volt. Nem az, hogy kosz, fapofaval hozzad vagva, hanem tenyleg koszonte, latszott a szemen. Lehet csak en lattam ezt bele, de akkorr is csodalatos dolog volt. Meghatodtam egy kicsit J Barangolok meg egy kicsit, majd egy ujabb helyi, most fiatal srac szolit le. Ismeros korok, hogy hivnak, honnan jottem. Mit keresek, meddig vagyok, menjek vele, megmutat egy tuti jo bart. Mondom oke, egye fene, persze. Aztan kiderult, hogy az o szulei is pont ugyanabban az uzemben dolgoznak, mint az elso oregember. Menjek fel, ad aron alul szivart. Mondom nem, koszonom, most inkabb kihagyom… Jol van, nem baj, kovessem. Mondom, mutasson valami olyan helyet, ahol tancolni lehet majd. Oke-oke, kovessem, tud egy nagyon jo helyet. Es vegul eljutunk a foterre, szinte ahhoz a hazhoz, ahol eloszor fent voltam. De szerencsere elotte megallunk, es egy hatalmas epuletre mutat.

– Ma este a Buena Vista Social Club lep fel, jojjek el, lehet majd tancolni.

Mondom rendben, itt leszek szinte biztos. Aztan beultunk a mellette levo kis barba, ittunk 1-1 mojitot. Ismerte a tulajt, laza volt koztuk a kapcsolat igy szemlatomasra. Jo volt, izlett, de nem lesz a kedvenc italom. Aztan elvaltak utjaink, en visszaballagtam a kikotohoz, majd elindultam hazafele, mikor ut kozben meglattam a Havana Club muzeumot.

Gondolom ismeros a nev, valahol lattatok mar, sot, szinte biztos, hogy kostoltatok is. Igen, a kubai rum markajanak neve. Az ember nem minden nap jar ilyen helyen, ugyhogy azonnal be ismentem, vettem egy jegyet a kovetkezo angol turara. Amig varakoztam, bevasaroltam egy kicsit, egy szep, diszdobozos rumot es egy Cohiba szivart, ugyancsak diszdobozban. Aztan amint kimentem a boltbol, maris jott az idegenvezeto. Osszehivta a csoportot – lehettunk vagy 30-35-en – , az egyik manussal megkongatott egy harangot, es mar indultunk is. Eloszor fel az emeletre, ahol az egesz Havana Club csaladot bemutatta. 3 eves, foleg egyszeru koktelokhoz. 7 eves, egy kicsit magasabb szinvonalu koktelokhoz. Akkor ott volt a Tributo, ami 25 eves. Aztan volt a Blue labeled, ami teljesen tiszta, nincs keverve, vegyitve, igy jon ki a kesz termek. Aztan volt a legvegen, a legnagyobb uvegben a Maximo, ami 1700 CUC, atszamitva nagyjabol ugyanennyi euro. Nesztek nektek draga italok! De menjunk is tovabb, var egy kis sotet terem minket, benne pedig egy filmet vetitenek arrol, hogyan alakult ki a rum keszitese Kubaban. Meg tovabb haladva egy makettet is lathatunk, egy ilyen gyar hogyan nezett, nez ki meg most is. A legkozelebbi, meg mukodo egyebkent itt van kozel, 2 ora. Kocsival. A makett tenyleg aprolekos, szep, es a vonat – az egyetlen dolog a tablan, amit ne mitt Havanaban keszitettek, hanem Nurembergben, Nemetorszagban – mukodokepes. Aztan teszunk egy kort, eljutunk a leparlas 3 fazisahoz, az elso nevet pedig tobb nyelven is elmondja: angolul, spanyolul, nemetul, franciaul, es komolyan azt hallottam, hogy PALINKA!!! Kez okolbe szorit es fellok a levegobe, igen, ezt meg itt is tudjak, ezekert a pillanatokert megeri magyarnak lenni. A tarlatvezetes vegen pedig kapunk egy kis kostolot is a 7 eves rumbol. Nem vagyok valami nagy szakertoje ennnek az italnak, de ez finom. Eget, nem annyira durvan, mint nagypapa gyengebbik palinkaja, de erezni valamit. Sokan razkodnak tole, nekem lecsuszik konnyen. A barpult melletti falon pedig talalhato par koktel es receptjuk, valamint elkeszitesuk. Gyorsan anyagot gyujtok, hatha meg hasznosithatom oket valahol 🙂 Ja, es amit majdnem elfelejtettem. A rumbol, regi szokashoz hiven, mikor egy uj uveggel kinyitnak, erdemes par cseppet a foldre onteni eloszor, hogy jo szerencset hozzon. Rendben van! Megkoszonom az idegenvezetest, majd irany tovabb hazefele, vagy legalabbis az a terv. Aztan ido kozben persze megint elkolbaszolok minden fele, jobbra-balra nezelodve, es megtalaltam azt a szallodat, ahol regebben Ernest Hemingway szemelyesen lakott. Valamint, hogy ki ne felejtsem, betertem az itteni Afrika-Hazba is, ahol pont egy eloadas volt. De nem afrikai, meg mielott annyira egyertelmunek gondolnank. Nem, itt kubai eloadas volt, spanyolul, helyi enekesekkel, tancosokkal, zeneszekkel – azaz 6 novel. Es az a musor, amit ott levagtak, azt mar nevezem. Mindenki ment ott tancolni a vegen, ha hivtak, ha nem. Videot kesobb publikalok majd, ur isten! Annyit modnok, hogy egy neni, aki a helyet setalo bottal hagyta el, felment a szinpadra a bot nelkul, es tancolt, mintha semmi baja nem lenne. Csodalatos musor volt, beinditotta az embert, nem tudott szinte senki sem egy helyben maradni. De sajnos ennek is vege lett egy ido utan, igy hat tovabb alltam. Mikor mar eltevedtnek ereztem magam, valami hatalmas tomeget latok magam elott. Felnezek, es a tablara a kovetkezo van irva:

20170114_170136

Ez az a bar! Igen, biztosan ez az. Sokszor hallottam mar rola, nem hagyhatom most ki. Ki fogom varni a soromat, nem erdekel, hogy hosszu, itt fogok allni addig, amig nem kapok egy mojitot. Ernest bacsi is ide jart meg anno, van is par kep rola, es bar nem talaltam meg, lehet ezen a helyen irta fel a falra a tokeletes mojito receptjet. Sajnos bejutni egyenesen keptelenseg, aki egyszer odajutott, az nem akar kijonni, es ezt most nagyon is megtapasztalom. Nem baj, akkor kintrol figyelek, es laza 10 perc utan megkapom az italom. Az oreg nagyon lazan csinalt egymas utan 15 mojitot – itt mindenki azt ker, szoval ez lesz az a hely – es osztotta szet oket. En kicsoszogtam az utca tuloldalara az italommal, es mennyire jol tettem. Ami ott fogadott latvany, na, mar csak az maradt ki a listarol. Neni, szepen feloltozve – mit szepen, ragyogoan, pompasan -, idosodo korban, gyonyoru barna boret a feher-piros ruhaba bujtatva, szivarral a kezeben, karmai kozott – voltak vagy 15 centisek – tancol, es tancolni tanitja a nepet. Mosolyog, beszelget, fenykepezkedik mindenkivel, aki szeretne egy foto vele. Es elvezi, ez volt a legszebb szamomra. Aztan par perc utan jon a kovetkezo dobbenet. Bacsi, feher naciban, barnas zakoban (!!!), hatalmas telapo szakallal, raszta feher-osz hajjal, francia sapkaban, gigantikus cuccal a kezeben, a masikban meg sorrel besasszezik, beszelget, fotozkodik, majd tancol a nenivel. Ugy erzem, ismerik egymast. De ha nem, akkor sincs baj. Az a tanc, amit ott jartak. A mozgas, az iranyitas, az arcuk, a szemuk, a mosolyuk, az erintesuk. Ezek azok a dolgok, amiket az ember nem tud megtanulni, barhogy szeretne. Lefogadom, ha tobb even keresztul tanulhatnek toluk szemelyesen, akkor sem menne. Erre tenylegesen szuletni kell. Ez vagy jon termeszetesen, belulrol, melyrol, vagy nem. Nincs a ketto kozott, hogy mar majdnem olyan, de meg nem. Ez vagy olyan termeszetes es bamulatos, vagy nem. Semmi erolkodes, gorcsoles, erofeszites. Annyira magatol adodik szamukra a tanc, az elet, minden, valami csodalatos. Irigylesre meltoak. Mosolyognak, elvezik, tancolnak, beszelgetnek. Osszehasonlitas keppen, jelen sorok irasanal Bobby Brown – Every little step cimu szamat hallgatom, es hat ugy gondolom, Bobby Brown is tud tancolni, na de hozzajuk kepest elbujhat nagyon erosen, hogy sokaig ne lehessen megtalalni. Frenetikusak. Vege a zenenek, de papa nyomja egy turistaval is, o majd szamol. Es teljesen termeszetesen, magatol adodoan, a no megy vele. Egesz nap tudnam nezni oket, csodalattal, ahitattal, tisztelettel, szeretettel. Nem lehet se szavakba, se kepekbe, se videokba foglalni pontosan. Korulottuk bezarult a vilag, egymasnak es egymassal voltak csak. Aztan persze megindultam haza, kezdett mulni az ido, es ha vissza akarok meg jonni este tancolni, akkor kene dobni egy zuhanyt, vacsizni valamit, meg vissza is erni. Na de kozben ugye kifogytam az anyagi javakbol sajnos, plusz a hazaut sem annyi, hogy felpattanok a vonatra-buszra, bemutatom a berletem, es hipp hopp, otthon vagyok. Itt bizony gyalog, ha nincs lovetta. Es akkor mar a tengerparton vegig, ameddig a szem ellat. Gyonyoru volt a naplemente, pezsgett az elet lent, a tenger hullamzott folyamatosan, a viz felcsapott a fal felett, at az uttestre is nehol. Feltamadott a tenger, a nepek tengere, hogy valami koltoi vonalat is tegyek bele. Mindenki menekult a hullamok elol, mint egy jatekban, meg kell varni, mig a fal elhuzodik, es az adott kis idoben atrohanni a kovetkezo parkanyra. Mokas volt, sokszor nem is sikerult, meg nekem se. Mire hazaertem, lefurodhettem volna, ha viszek magammal tusfurdot. De nem vittem, igy itthon kellett zuhany ala allnom, majd miutan ez megvolt, faradtan bedobtam magam az agyba, es szinte rogton el is aludtam. Nem torodtem en akkor tanccal, setaval, zenevel. Gyalogoltam aznap vagy 25 kilometert, a labaim csak logtak ki a testembol… Masnap is van nap, igy hat sziasztok 🙂

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s