Cuba, 4. nap

2017.01.16

 

Jo reggelt, jo szurkolast 😊 Szoval, itt egy ujabb nap, jo par programmal – szabadon valasztott vagy kotelezo – a tarsolyban, mint peldaul:

  • Konzulatus latogatas
  • Egy jo kis ebed
  • Tengerparti seta
  • Aztan este egy jo kis buli alkohollal es tanccal.

 

Hogy mi, miert megyek en a magyar konzulatusra Kubaban? Haladjunk sorban, barmilyen szornyen is hangzik, a nap vegere minden csodas lesz!

 

Szoval, reggel 9. Vagyis par perccel reggel 9 ora elott indul a napom, szokasosan. Megmosom az arcom, egy gyors borotvalkozas is sorra kerul, kibattyogok az asztalhoz, ahol Papi – szokasa szerint – mar tureletlenul varja, hogy hozhassa a kavet, tejet es a rantottamat. Istenem, mennyire kedves, segitokesz ez az ember! Remelem en is ilyen, vagy legalabb hasonlo leszek, ha eljutok ebbe a korba. Camilo is jon par perc mulva, erdeklodik, mi lesz a mai napi program. Mondom elsore a konzulatus, aztan meg csavargas ossze-vissza, nagy valoszinuseggel ez.

– Konzulatus? Oda miert kell menni?

– Hat sajnos a bankkartyam valamiert nem mukodik, ugyhogy errol szeretnek ott beszelni. Meg a repjegyem kinyomtatasarol is.

– Ah, ertem, ha valamiben tudok segiteni, szolj azert.

– Rendben, nagyon koszonom!

Kesobb a segitseget igenybe is vettem, amikor mutattam neki a terkepet, es megkerdeztem, hogy merre is van pontosan a magyar konzulatus. Ja, hogy az nagyon kozel van, par perc seta. Igazabol azon a fouton van, amelyik a Plaza de Revolucion-ra vezet, ott is jobbra, es pontosan megmondja, melyik keresztezodes utan. Ugyhogy nem is vesztegetem tovabb az idomet, osszepakolom a fontosabb irataimat es cuccaimat, felkapom a cipomet, majd elindulok, jo lenne minel elobb vegezni ezekkel a dolgokkal.

Es tenyleg, par perc mulva maris a konzulatuson voltam, a kapuban csengettem. Egy kedves, erosen akcentusos noi hang valaszolt az epuleten belulrol.

– Szep jo napot, konzulatus. Miben segithetek?

– Jo napot. Minimalis anyagi es utazasi problemakba utkoztem, ezzel kapcsolatban szeretnek segitseget kerni.

– Rendben, jojjon be a kapun, es a jobb oldali ajton ujra.

Sima ugy, atjutottam a biztonsagi rendszeren. Az ajto mogott kellemesen berendezett kis terem 2 ugyfelablakkal. Az egyiken a fuggony elhuzva, ugyhogy beallok a masik ele. A holgy – ugy hallottam, ugyanaz, aki a kapunal szolt – jon is, es kerdezi aranyosan, hogy mi a problema, miben lehet a segitsegemre. Mondom neki, valahogy a bankkartyam nem mukodik, kene penz, meg a repjeggyel is vannak aggalyaim. Akkor viszont nekem a konzul urral kellene beszelnem ilyen dolgokrol. Menjek ki, es a bal oldali – kapuval szemkozti – ajton menjek be, jon, kinyitja nekem. Mondom nagyon koszonom, nagyon kedves! Kimegyek, jon o is, majd beenged az irodaba. Ez mar inkabb egy targyaloterem, mint egy szimpla kis iroda, hatalmas fa asztallal kozepen, fem szekekkel, herendi porcelanokkal a falon, tokaji aszuval a szekrenyben, Nagy-Magyarorszag terkeppel (ebben nem vagyok biztos) pluszban. Helyet foglalok az egyik szeken, es varok. 2-3 percen belul egy velem egymagassagu, vekony, kellemes megjelenesu ur lep be a tavolabbi ajton. Mint kiderul, o a konzul. O az, akivel beszelnem kell. Leul a mellem eso szekre, bemutatkozik, es azonnal kerdezi, miben segithet. Igy hat ele tarom gondjaimat, mi nyomja lelkem. Es mindket kerdesemre, problemamra azonnal mondja az opciokat. Penzt a bankbol lehet felvenni szemelyesen, vagy ha itthon utalnak, akkor ok ott helyben oda tudjak azt adni. A repjegyrol annyi, hogy elmeletileg nem kell kinyomtatni, mert az utlevel eleg kell, hogy legyen. De persze ha szeretnem, itt helyben is ki tudom nyomtatni, segitenek ebben nagyon szivesen. Mondom, nagyon koszonom a segitseget, mar jobb a nap, es szerencsemre akkor mar nem kell az anyagiak miatt annyira aggodni. De meg mielott tavoznek, felteszek meg par kerdest – ezek mar teljesen sajat felhasznalasra.

Igy tudtam meg, hogy kint elni, letelepedni szinte lehetetlen. Az egyetlen ut az, hogy ha behazasodunk valahova. Meselt egy tortenetet, miszerint egy magyar lanynak segitett inteznie a dolgait, mert hozzament egy kubai ferfihoz. Ez volt 2 (!!!) eve. A mai napig megveszi a turista vizumot 1 honapra – ez a max -, majd meghosszabbitja meg egy honapra. Es mikor ez is lejart, el kell hagynia az orszagot, majd visszajonnie. Es ezt azzal abszolvalja, hogy elutazik Mexikoba vasarolni reggel, este pedig hazajon, es ennyi. Es ezt minden 2 honapban meg kell csinalnia. Mar ket eve!!! Elkepeszto, es hogy a szerelem mikre nem kepes. Ugyhogy szerintem errol le is tettem. Aztan, munkat talalni szinte ismet egyenlo a lehetetlennel. Vagy meg annal is kevesebb az eselye. Mert itt mindenki helyi munkaero, kulfoldrol rettenet kevesen vannak itt. Szoval ez is kilove, hacsak nem sajat vallalkozast inditasz. Na de! Az sem valami egyszeru. Ugyanaz szinte a procedura, mint a letelepedes. Csak itt kell valami giganagy anyagi hatter, egy bomba otlet es tokeletes terv, hogy mit szeretnel itt csinalni. Ja igen, meg egy csipet turelem es egy keveske kis szerencse is szukseges, plusz par ev, amig elbiraljak, hogy minden szempontbol legalis es tiszta uzletrol van-e szo. Es ha igen vegul, akkor ujra a kis szerencse, hogy siker legyen!

 

Na de, ennyi volt a konzulatus. Mindent megtudtam, amit meg szerettem volna. Lesz penzem, haza tudok menni repulovel, nem fogok idekoltozni vagy itt dolgozni, es ha lesz par milliom ugy valamire elszorni, akkor lehet itt inditok majd vallalkozast. Es akkor utana elem az eletem, aztan majd az is kiderul. Na de tenyleg ennyit errol, nagyon koszonom megegyszer a segitseguket!

Miutan mar kellett volna egy kis penz, igy az elso utam a bankba vezetett, ami egy laza 10 perces setara volt a konzulatustol. Nagy epulet, kicsit mar romos, de nem baj. Ajtoban a biztibacsi, es egyesevel engedi be az embereket, ha valaki kijott. Igy hat vartam kint 3 percet nagyjabol, mire bejutottam. Ott azonnal helyet is foglaltam az egyetlen padon, ahol meg harom ember ult. Huvos van, a ventillatorok nagyon jo idot biztositanak itt bent. Az egesz hely olyan, mint maga a szocializmus. Lassu gepek, neoncsovek fent, femmel elvalasztott bodek az ugyintezoknek, semmitmondo kek szin a falakon, kerek egy biztonsagi orrel bent, aki hat nem nezett ki tobbnek, mint 28 eves. De nem baj, 1-2 perc mulva maris en jottem, igy hat eloleptem a 7-es ablakhoz. Elovettem a kartyamat, hogy errol a kartyarol, szamlarol szeretnek kezpenzt levenni. A holgy ramnez, es mondja mosolyogva, hogy akkor uljek vissza, es az 1-es ablaknal, ha meguresedett, kerjek segitseget, ott intezik az ilyen dolgokat. Igy hat ujra letettem a padra a hatso felemet, vartam, es kozben elovettem a telefonom. Ekkor a security a pisztolya fele nyult, futyult egyet, hogy figyeljek ra, es mutatta, hogy tegyem el a telefonomat azonnal. Kicsit meglepett az egesz, a fegyveres resz meg is remitett, de inkabb ugy voltam vele, jobb a bekesseg, igy eltettem. Ebben a sorban kicsit tobbet kellett varni, ugy 8-10 percet, mert egy amcsi turista nem nagyon tudta, mi merre hany lepes. Aztan, mikor meguresedett a hely, azonnal ugrottam es rohantam. A pult tuloldalan egy kedves, mosolygos, csinos lany allt, aki azonnal segitett. Kellett hozza utlevel, a szallas cime, a kartyaszamom, es utana meg par perc turelem. Aztan, mondjuk ugy 10 perc turelem utan, mar a tarcamban volt a kezpenz, es uton voltam a… Hova is???

 

Megvan! Mentem, hogy vegyek egy kis internetet.

Hogy mi van?

Igen, jol olvastad. Vetttem internetet. Itt meg nem ugy megy, mint otthon (itthon). A kivaltsagosoknak van otthon internet kabelen, de ennyi. Kubaban a netezes annyival egyenlo, hogy egyes kijelolt tereken wifi hot-spot-okat tesznek ki, es ott kell osszegyulni. Orankent 450 forintnyi CUC-ert lehet internetet venni, ami, ha ugy vesszuk, nem is annyira rossz ar. Az utcai arusokkal viszont nagyon vigyazni kell. Barmennyire is hosszu a sor a kijelolt boltok, irodak elott, erdemes kivarni, hacsak nem elet-halal kerdese az internet. Mert bizony van, hogy ketszeres aron adjak a kodokat, amivel csatlakozni lehet a wifi-re. Ezek mindig az irodak mellett vannak szorosan, akar egy parkban, akar csak az ut szelen. Es ilyenkor bizony 60-80, vagy meg tobb ember is osszegyulhet egy helyre, es mint a verebek, egymas melle leulnek a padra, a jardara, a fure, ahol talalnak helyet, es addig neteznek, ameddig elerhetoseget vettek. Es az internet meglepoen gyors, meg annak ellenere is, hogy mennyien hasznaljak egy idoben. Persze megvan a hatulutoje is ennek a dolognak, peldaul a mellettem levo holgy mar elegge gyengen fogta a jelet, mig en teljes mertekben, szinte hipergyorsan.

Lenyeg a lenyeg, csak 1 orat vettem, de annyi is pont eleg volt. Irtam otthonra mindenkinek, hogy jol vagyok, minden okes, nem kell aggodni. Es legnagyobb meglepetesemre nem is hianyzott annyira a kozossegi media, az internet, teljesen jol megvoltam nelkule eddig, es ezutan is – szerencsere.

 

Miutan kibeszelgettem magam az otthoniakkal, mar eppen eljott az ido egy jo kis ebedre. Igy hat visszamentem a szallasra megnezni, hogy Camilo mit is ajanlott a kis prospektusaban. Igy talaltam ra az Up & Down Bar-ra, ahol ismetelten csirkere esett a valasztasom rizzsel, meg egy kis savanyusaggal. Elfogadhato ar, es a kaja is eleg jo volt. Ja, es persze melle egy doboz helyi sor, csak hogy ereztessem, vakacion vagyok. Vegeztem az ebeddel, indulok kifele, mire a fopincer utanam szol, hogy lattam-e mar a bar-jukat. Mondom meg nem.

– Akkor gyere be, nezd meg. – ajanlotta fel. En pedig nem is haboztam, beleptem a legkondicionalt helyre. Kicsit sotet, de attol fuggetlenul kellemes. Huvos, tagas, emeletes, es ahogy lattam, szeles italvalasztekkal, szoval itt lehet fogyasztani.

– Jol nez ki. Mikor vagytok nyitva?

– Este 8-tol reggel 3-ig, varunk sok szeretettel, ha gondolod, gyere vissza majd.

– Feltetlenul! – valaszolom, majd irany vissza a szallasra, felvenni a konyvemet, a szemuveget, es utana irany a part egy kis olvasasra. Az ido csodalatos, a levego friss, az autok-emberek nyuzsgese, hangzavara megnyugtato, es egyaltalan nem megzavaro szerencsere. Ugyhogy par orat el tudtam tolteni a nagy viz mellett, a falon ulve, mikozben a hullamok meg nem voltak olyan magasak, hogy elerjek a labamat. Az majd csak 6 utan less, akkor kezd el igazabol morgolodni a tenger, es tolni kifele magat. Olvasas kozben nem tudtam nem eszrevenni, mennyien futnak kozben a parton. Nem szimplan csak sokan, de rengetegen. Fiuk-lanyok, egyedul, csoportban, gyorsan, lassan. Nagyon durva, ilyen tomeget meg nem lattam szabadon futni, versenyen kivul. Es mindenki elvezi, mosolyognak, izzadnnak, de a hangulat, a latvany, ami a szemuk ele tarul, mindenert karpotolja oket. Es engem is. Aztan idovel egy hajo sziluettje tunik fel a horizonton messze. Ahogy kozeledett, egyre jobban kirajzolodtak a korvonalai, a vegen mar teljesen jol lehetett latni, hogy egy nagyobb tankerhajorol van szo, valoszinuleg csak elhajozva a partok mellett.

 

Olvasas utan ismet hazabattyogtam, dobtam egy gyors zuhanyt, majd utamat az Up & Down barba vettem, ahogy meg is igertem korabban. Este 9 korul lehetett mar az ido, szoval mar voltak bent legalabb. Jo turistahoz hiven kertem egy mohitot es egy sort melle. Ami meglepett:

– Angostura keserut tesznek a Mohitoba,

– a sort dobozoskent kaptam, es kasas volt,

– ekkor meg mindig csak paran voltunk.

Megjegyeznem illedelmesen, a mohito a Bodega-ban messzemenoleg jobb volt 😊. De nem is ez volt a legfontosabb. Megcsak nem is a kesobb elfogyasztott mennyiseg. Hanem hogy tancolhattam egy igazi kubai lannyal. Es uram atyam, de komolyan. Viccen kivul, aki tancos, aki nem, figyeljen!

EZT MUSZAJ KIPROBALNI!!!

Ez egy olyan dolog, amit sehol mashol a vilagon nem kaphatsz meg, nem tapasztalhatsz meg! Barmennyit is gyakorolsz, tanulsz, tancolsz itthon, egyszeruen a kozelebe nem lehet erni annak, amit ok ott csinalnak. Ezt egyszeruen csak a szuletessel, a verrel es az anyatejjel lehet megtanulni. Igy kell szuletni, erre szuletni kell, ahogy mondjak, es ebben a helyzetben teljesen egyetertek ezzel. Azt mondom, mindent meg lehet tanulni, csak akarni kell. Na, ezalol ez egy hatalmas kivetel. Ezt nem lehet megtanulni. Es ezt barhogy ragozom, ez lesz a lenyege. Ilyet, mint aznap este, soha nem tancoltam meg. Az, hogy ket ujjal ertem csak hozza a lanyhoz, es o mar a kovetkezo 3 figuramat tudta, hat azt hittem, lehidalok azonnal. Es olyan gyonyoruen finoman, termeszetesen, kecsesen, elbuvoloen tancolt, hogy azt nem lehet szavakkal leirni. Vegigtancoltunk 2-3 szamot, a vegere teljesen kifogytam a repertoarbol, ugyhogy megkoszontem neki, es leultem egy sorre. Es ekkor jott a meg nagyobb amulat. Egy tini, max huszonegy-ket eves srac felkerte a csajt tancolni. Es ha azt mondom, hogy velem valami elkepesztoen tancolt a lany, akkor az o parosukra meg nem talaltak ki szavakat. Ket test, ket lelek, ket ember lepett a parkettre, es ugy 20 masodperc utan maris egykent mozogtak. Egy test, egy lelek. Egy agy, eyg tancolo szemely. Es nem csak amiatt, mert semmi erolkodes nem volt a tancukban. Hanem mert a legtermeszetesebb dogok egyike lehetett szamukra.

Mondjuk vegyunk egy Picassot. Adj hozza egy csepp Van Gogh-ot, keverd bele Mone-t, szord meg egy cseppnyi Rembrandt-tal, es akkor talan el tudod kepzelni a tizedet annak, amit ott lattam. Elaleltam a gyonyortol, szo szerint tatottam a szamat. A sor szinte meleg let, bubimentes, valami csoda tortent ott. Mivel ott helyben rajottem, hogy mennyire nem tudok tancolni, igy banatomban meg leguritottam par sort meg mohitot. Na jo, csak viccelek, nem banatomban ittam, csak kedvem let hozza. Es nem is annyit, mint amennyire gondola ilyenkor az ember 😊 😝

Aztan olyan ejfel fele hazasetaltam, atoltoztem es eltettem magam masnapra, hiszen meg oly sok minden latnivalo volt 😊

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s