Cuba, 6. nap

Jo reggelt, legyen ma is mindenkinek csodalatos napja!

 

Sajnos utazasom eme csodalatos orszagban, szigeten, lassan a vegehez er. Meg 1-2 napot tolthetek itt – a vizum nem enged meg tobbet, meg hat a tarcam/lakasom/otthon sem hagyja, hogy tovabb maradjak. Ugyhogy addig is megprobalom a legtobbet kihozni a nyaralas hatralevo reszebol. Akkor kezdhetjuk?

– Csak ugy megjegyzeskent, mint egy faraszto nap margojara (ezek a sorok julius 7-en irodnak mar), a kabinban vagyok, es iras kozben Torres Dani ft. Veni Styx – Euro Punk cimo zeneje szol. A regi idok kedveert! –

Ujabb gyonyoru, ragyogo es eroteljes napsutesre ebredtem, mely elarasztotta a szobat a redonyon keresztul is. Nem kerdezett, nem kopogott, bejott, es mindent beboritott. De orommel, koszonettel ebredtem ra, hiszen nem akartam tul sok idot elvesztegetni az agyban. Meg annyi mindent szerettem volna csinalni, minden minutum, ora kincset erhet itt. Szokasos reggeli, kave, kis olvasas, aztan ahogy keszen allok, telefon es tarca a zsebben, es indulas utnak! De most nem ugy, ahogy eddig, probaljunk ki valami mast is. Es hat ha mar itt vagyok, miert ne taxizzak egyet? Szoval lebattyogtam a foutra, es ahogy tanitottak, csak feltettem a kezem, es a kovetkezo auto maris lehuzodott. Meglepetesemre senki nem ult meg benne – oke, a sofort leszamitva, de o kotelezo meg – igy hat beugrottam egybol az elso ulesre. Megkerdezte, merre tartok, mondtam neki, hogy a kozpont fele mennek, vagy ha a hajokikotohoz el tudna dobni, azt nagyon megkoszonnem. Azt mondta sima ugy, nem para, 6 CUC lesz. Mondom az nem is sok, tavolsagot nezve, plusz azt, hogy most hirtelen nem akartam annyit gyalogolni, igy elfogadtam az ajanlatot.

Vegigkocsikaztunk a Malecon-on, majd a kikoto elott maris dugoba utkoztunk. Nem nagyon haladt a sor, ugyhogy megkoszontem neki a fuvart, fizettem es gyaloglasra valtottam. Gyorsan atrohantam a 2×3 savos fouton (autopalyat nem is nagyon lattam), es maris a tengerpart mellett setaltam, a tuzo napfenyben, meseszep idojarasban. Ut kozben egy egeszen szep kis autokonvoj jott szembe. Kizarolak regi amerikai, gyonyoruen karbantartott, restauralt, kabrio mind, zold-kek-piros-pink szinben pompazva. Szinte biztos vagyok benne, hogy az oceanjaro hajorol rendeltek oket egy kisebb barati tarsasagnak. Tudnak elni, mit ne mondjak 🙂

Tulteve magamat az autocsodak okozta sokkon, haladtam tovabb, majd par perc mulva mosolyra huzodott a szam. Olyasmit lattam, amit otthon, de meg Europaban sem nagyon lattam eddig – ha jol emlekszem, meg egyszer sem. Egy taxi huzodott le a jarda melle a parkoloban (eddig teljesen szokasos), kinyilnak az ajtok, egyszerre 3-an szallnak ki a kocsibol (sima ugy, vegulis 4-5 szemelyes), aztan meg 3 ember (na itt egy kicsit fura lett a szitu), majd legutolsonak egy egyenruhas ember (???). Becsukja az ajtot, felveszi a bukosisakot, napszemuveget (klasszikus filmes fogas, mi?), polojanak hatuljan pedig tenyleg a Policia felirat virit. Mondom mi a szosz? Az meg oke, hogy egy taxiban kicsit tobben utaznak, mint a megengedett (biztonsagos?), de az, hogy a rend eber ore is kozottuk legyen, hirtelen nem tudtam felfogni, ugyhogy inkabb egy jot derultem erre. Ezt tenyleg nem nagyon lehet itthon latni. Azt meg vegkepp nem, amit kesobb lattam a napom soran. De arrol majd kesobb 🙂

Aztan, meg mielott elkezdtem volna a komolyabb barangolasomat, biztos ami biztos alapon, beugrottam a La Bodegita-ba egy mojitora, csak hogy a hidrataciorol gondoskodjak. Utana visszamentem a kikotobe, ahol az MSC szepsege, az Armonia allt. Boszme nagy egy dog, meg kell hagyni. Mondjuk nekem, aki folyami hajon nott fel az elmult 4 evben, egy ilyen monstrum mindig is nagy lesz, de nem banom. Szep, erdekes, de nem dolgoznek egy ilyenen. Mindegy is, nem ezert jottem, hogy hajokat nezegessek a szabadsagom alatt – hajorol szabadultam nem reg, eleg volt egy idore – , hanem hogy barangoljak, es olyan helyeket is meglassak, ahol a hetkoznapi turista nem nagyon jar. Igy hat mentem a fouttal parhuzamosan, el a kikoto, egy piac es talan valamilyen gyar mellett, mignem elertem egy szep kiterjedesu korforgalmat. Nagy nehezen, az eletemet ugy 2-3 alkalommal kockaztatva vegul atjutottam a tuloldalra, es amit ott lattam, az valami olyan, mint amit a TV-ben lat az ember a regi, ipari forradalmi Amerikarol. Laza meteres vaskerites, mogotte pedig a gyartelep. Lerobbant, vagy csak felig mukodo teherautokkal, vasuti sinekkel, peronokkal, raktarakkal, a tavolban egy kemennyel, ami ontja magabol a fekete fustot. A bejaratnal orbode, kezzel emelheto sorompo, mogotte mozgathto mellekhelysegek. Kicsit tavolabb, az egyik epulet sarkanal 3-4 busz, gondolom tavolsagi jaratok. Emberek varnak az arnyekban, az utleveleket, jegyeket ellenorzik paran. Nagyon megfogott ez a kep. Szomoru, megis lenyugozo:

20170118_12244720170118_122620

Par percig megbabonazva neztem ezt a helyet, mintha valami hatalmas varazslatra varnek, hogy egy csettintesre valami gazdad svajci vagy nemet varos venne at ennek a resznek a helyet. De nem, nem tortent semmi. Emberek jottek-mentek, inteztek mindennapi dolgaikat. Es barmennyire is furan hangzik, elveztem ott lenni. Elveztem, szerettem nezni, hogy ki merre megy, mit csinal, kihez es hogyan szol, hogy nez a masikra. Mintha minden meg lett volna rendezve, de nem hiszem. Mint egy filmben, csodalatos volt.

Aztan tovabb indultam, mondvan, az ido veges, es meg annyi mindent meg kellene neznem. Mint peldaul a Jose Marti szulohazat. Nem tudok nagyon sokat az illetorol, csak a Dirty Dancing cimu filmben talalkoztam a nevevel. Annyit tudok rola, hogy forradalmi kolto volt, es nagy tiszteletnek orvendett, es orvend meg most is. Ugyhogy amint meglattam a tablat, tudtam, hogy ez az a hely, ahova most mennem kell. A foutrol nem lehet bejutni, ott csak a kulso kert van – ami termeszetesen tokeletesen rendezett, szep. Igy hat besetaltam a haz melletti kis utcaba, majd a bejarattal szemkozti epuletben megvettem a jegyet. A legjobb, es talan egyben a legrosszabb is, hogy csoportos turakat nem igazan szerveznek, mindenki mehet akkor, amikor csak szeretne. Az utvonal termeszetesen ki van jelolve, merre ajanlott, merre kell menni, es a teremorzo holgyek is nagyon segitokeszek, valamint angolul is beszelnek, meglepoen jol.

Maga a haz nem valami hatalmas szam, nem fenyuzo, csak egy kispolgari hely, emelettel, szobakkal, udvarral, kulon helyseggel. Annyibol talan kulonbozo volt a legtobbtol, hogy ezt csak egy csalad lakta, es nem tobben.

Mint kiderult a szamomra, ez a Jose Marti egy nagy utazo volt. Azert 7 ev alatt bejarta Kozep-Amerika nagy reszet, plusz meg eljutott Europa mediterran reszeire is (Spanyolorszag, Franciaorszag, Nagy-Britannia). Ugyhogy nem kicsiben jatszott, es emellett meg az irasra is maradt ideje meg energiaja. Nem rossz. Es akkor a csaladfarol meg nem is meseltem. A hazban van egy fal, egy brutal nagy keppel, ami a csaladfat mutatja be.

Azota sem szamoltam ossze, hany ember van rajta megjelenitve, de sok. Es meg egy kicsivel annal is tobb. Szerintem vannak, voltak vagy legalabb 100-an azon a rajzon. De menni kellett tovabb, nem allhattam ott az orokkevalosagig, az megis milyen lett volna. Igy hat bebarangoltam az egesz hazat, lassan, komotosan, megnezve mindent. Meg kell mondanom, jol eltek.

A szulohaz utan elindultam visszafele, a kikotohoz, de a kis utcakon keresztul, hogy lassak valamit abbol, ami a szinfalak mogott tortenik. Es Kuba, Havana ujra magaval ragadott, lenyugozott. Pezsgo elet, pozitivitas, szegenyseg, beke, nyugalom, csend es hangzavar egyszerre. Latin zene, motorok, autok pofekelese vegyult a levegoben, es mindez keveredett a kubai szivar mamorito illataval. Gyerekek onfeledt nevetese, kugyak ugatasa, asszonyok es ferfiak hangos beszelgetese toltotte meg az ember fulet, es elvezettel halgatta itt az Eletet. Mert ez bizony az volt, tisztan, eredetien, kendozetlenul. Ezekkel a szavakkal nem lehet leirni, a kepekkel pedig nem lehet megmutatni, mi volt ott, mi zajlik ott nap mint nap.

Barangolas kozben persze beneztem ide-oda, ha lattam valami erdekeset. Igy esett, hogy meglatogattam Rafael Trejo edzotermet – mar ha ez az ove volt. A nev meg a tabla legalabbis errol arulkodott. Turistakent – jo turistakent – beleptem, es mar keszitettem is elo a tarcam, hogy kifizessem a jegy arat. De meglepetesemre, sot, az ott ulok meglepetesere is, nem tudtak, mit kezdjenek velem. Ez nem egy muzeum, ez csak egy edzoterem, hely gyakorlasra meg felkeszulesre. Megkerdeztem, hogy bemehetek-e, korulnezni. Mondtak, hogy persze, miert ne. Ugyhogy az engedely meg volt adva, en pedig nem is tetovaztam, beleptem.

Ne egy edzoteremnek kepzeljuk el a helyet. Eloszor is, ne egy termet vizionaljunk lelki szemeink elott. Mondjuk vegyunk egy belso udvart, 4 fal kozott. De egy nagyot. Megvan? Jo.

Most jojjenek a tereptargyak. Ahogy belepsz, az eszaki es deli reszen az udvarnak lelatok, regi, lassan mar korhadasban levo fabol keszultek. Aztan az egesz nyitott terepre tegyel egy satrat, vagy valamivel legalabbis fedd le. Kesz van? Ha nem, szolj, varok meg egy kicsit. Okes, rendben, latom megvan. Akkor jobb oldalra most helyezz el egy kis epuletet. Legyen egy kicsit magasabban, ne a foldon, mondjuk ugy 10 lepcsofok vezessen fel odaig. Na es akkor most, az igy kapott terulet kozepere illesz be egy…. Jaaj, bocsi, lehet kicsit gyors voltam. Varjunk egy kicsit? Nem kell, biztos? Okes, akkor viszont, hol is voltam? Ja igen, megvan 😉 Szoval, a ter kozepere helyezz el egy ringet. Persze ezt is egy kicsit megemelve. Ha ezzel is kesz vagyunk, nyissuk ki a szemunket.

Megvan, latod magad elott?

Ha megsem, csukd be ujra a szemed, es folytatodjon a rajzolas. Szoval, a harcter legyen olyan jo kis poros, regies. Piros-feher kotelekkel korbeveve. Termeszetesen fa alvanyon. Ha ezzel is megvagyunk, johetnek a szereplok. Tedd oda Magad a nezelodo szemelyebe. Aztan 1 embert a ringbe, egy masikat melle, de a ringen kivul, diskuralnak. Csatlakozzon hozzajuk meg ketto, a ring elott, a bejarattal szemben, eppen gyakorolnak valamilyen kombinaciot. Es legyen meg ket ember, egy lany es egy fiu – a tobbi mind ferfi – a jobb oldaladon. Beszelgetnek. Mindegyik sotetebb boru termeszetesen, es megy a diskurzus. Aztan az egyik leszolit, hogy nincs-e kedved beszallni, gyakorolni? Termeszetesen visszautasitod – hogy mekkora hulye vagy, pontosabban en voltam – es miert nem mondtam, hogy persze, nezzuk meg? Na de mindegy, ez a mult, maximum legkozelebb, ha arra lesz dolgom, beszallok, mert miert ne, nem lehet rossz dolog 🙂

Ja, es hogy tuti kesz legyen a kep, fesd ki. Legyenek a falak sargak, feherek es holt kopottak. A legtobben piros-kek-terep szinu cuccot hordanak. Legyen koztuk egy raszta is, biztos ami biztos. A tobbit mar tenyleg a Te fantaziadra bizom.

Par perc ilyen idotoltes utan tovabb alltam, mondvan, meg van csomo minden, amit meg kellene neznem. Szoval osszeszedtem magam, labamat mozgasra birtam, es irany visszafele a kikoto. Ugyanugy a kis, rejtett utcakon keresztul mentem, mint ahogy a teremig eljutottam, de aztan akarva-akaratlanul a foutba botlottam. Amit kesobb nem is bantam, mert olyat lattam, amit eddig csak a filmekben, eloben meg nem igazan (vagyis nem emlekszem). Egy rendor, bottal, pisztollyal, sisakkal, szemuveggel, talpig egyenruhaban. Ebben eddig igy semmi kulonos, csak hogy amikor meglattam, es realizaltam, hogy o egy hivatasos tag, akkor nevettem el magam. Mert hogy biztosurunk kerekparral kozlekedett. Nagyon vagany volt az ember, egy kek-feher szinre fujt, “Policia” felirattal ellatott MTB-je volt es azzal razziazott, majd egy szabalytalanul kozlekedo polgartarsat meg is fogott, es ahogy lattam, kicsit hosszabban el is beszelgetett vele. Nagyon komoly kep volt, szerintem amig elek, nem felejtem el. Aztan kesobb meg hasonlobbal is talalkoztam, az is nagyon megmaradt!

Elindultam persze utana haza fele, vagy valamerre abba az iranyba, kozben pedig megerkezett az MSC Armonia is Havana-ba. Nagy darab egy dog, az mar biztos. Lehet, hogy nem a legnagyobb, de igy alatta, elotte allva, szinte nyaktoro mutatvany, hogy felnezz ra. Probalkozni persze lehet es erdemes is, csak hat nem eppen mindennapi mutatvany – es latvany.

Az utamon a szallas fele ezek utan meg belefutottam par erdekessegbe, csak hogy parat emlitsek: gyonyoru szep – szamomra legalabb is szepek – falfestmenyek, graffittik, a keruletrol, Che Guevara-rol, Kubarol, mindenrol. Minden percben elvarazsol ez a hely, akar csak egy hazzal, egy festmennyel, egy utcaval vagy valamelyik fa fenyjatekaval. Aztan ott volt meg a Nemzeti Egyetem is. Lenyugozo epulet, meg kell hagyni. A eloterben levo szobor pedig befoglalja a teret, es mintha kezeben tartana az egesz oceant, a kilatast, es ugy erzed, mind ezzel o rendelkezik. De szerencsere josagos mindenkivel, es meghagyja ezt a csodat a nep szamara, nem veszi vissza. Es csak remenykedhetunk, hogy ez igy is marad meg nagyon sokaig. Akkor utana a meg eldugottabb kis utcak egymas utan, keresztbe-kasul fuzve, amulatba ejtve, magukhoz ragadva es el nem engedve. Szavakkal nem lehet kifejezni – nem vagyok egy Stephen King, sem Jozsef Attila, meg csak egy J.K. Rowling sem, de szerintem nekik sincs meg az a tudas, amivel ezt le lehetne irni. Kepzeloero nem tudja pontosan a szemunk ele festeni a kepeket, csak nagyjabol, az pedig elkepesztoen messze van a valosagtol. Ezt mar csak sajat tapasztalatbol is tudom, mert nekem is megvolt az elkepzelesem Kubarol, Havanarol. Az emberekrol, az erzesrol, a zenerol, mindenrol. Amint leszalltam, es beultem az elso nap a taxiba, azzal a lendulettel dobhattam mindent a kukaba. Ez valami olyasmi lehet, hogy rajzolj egy szivarvanyt, es te huzol es sarga vonalat, gorbet az egen, es azt mondod, ez a szivarvany. Amig nem lattad, nem tapasztaltad, nem tudod mirol van ott szo. De ez nem is baj, ez osztonozzon arra mindenkit, Titeket, hogy latogassatok meg ezt a fantasztikus, elkepeszto helyet!!!

Este, boven sotetedes utan meg lebattyogtam a partra, zsebemben a nemreg szerzett szivarral, szivarvagoval es ongyujtoval. Gondoltam a tengerparton, kozel ejfelhez, mennyire hangulatos lenne mar szivarozni egyet? Es tenyleg az volt, igy magamban is. De ahogy lattam, nem csak en dontottem igy. Sokan ultek fent a falon, egyedul, ketten, csoportban, es ittak, tancoltak, szivaroztak. Jol ereztek magukat es eltek. Ezt latni es erezni lehetett rajtuk, toluk. Es en is ugy ereztem, hogy igen, szabad vagyok. Nem fognak hivni, nem fog senki hozzam jonni, zargatni. Nyugalom, beke, egyensuly. Mesefold es Varazsorszag egyben. Semmi nincs hozzafoghato!

 

Vegeztem a szivarral, pihentem, uldogeltem meg ott vagy fel orat. A telefon, mikor legkozelebb megneztem, mar hajnali 1 kozeleben jart. A legviccesebb resze pedig, hogy nem is nagyon voltam almos, de azert inkabb eltettem magam, a reggel koran eljon, es meg vannak tervek az utolso napra – a kikoto tuloldalan levo varat megiscsak meg kellene latogatni. Jo helynek tunik. Nagyon is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s